Itt aztán nem drukkolsz senkinek, legfeljebb annak, hogy végre szexeljenek már!

–

Hol vannak már azok a rettenetes klisék, amik a kilencvenes években meghatározták a tinifilmeket? A Bravo magazin szexrovatának megsárgult, összeragadós lapjainak ordas nagy kamui rég feledésbe merültek – ma már csak bizonyos rétegek nyelik be a filterezett képeket, a többiek ki vannak éhezve a real tartalomra, a valódi karakterekre, akik valós problémákat boncolgatnak. 

Ahogy a Szexoktatást végigpörgettem (az új évadból még csak három részt, hogy véletlenül se spoilerezzek, de tudjam ajánlani nektek), eszembe jutott, mennyire cool, mennyire valódi és pörgős – pont, mint a gimis éveim, amikor a második év nyitóünnepségére vörös, dekoltált topban, és hálós ceruzaszoknyában vonultam be, szigorúan magassarkúban. Ott ugyanúgy központi téma volt minden előtt, hogy kivel kavarunk (vagy csak kavarnánk), mikor veszítjük el a szüzességünket, és mennyire csapkod bennünket az otthoni helyzet a szülőkkel. Rohadt jó tanáraink is voltak, akiket különböző módokon imádtunk vagy utáltunk. 

Akinek pedig még soha az életében nem került a keze ügyébe ez az angol–amerikai sorozat, annak röviden vázolom, miről is van szó: egy angol középiskola életébe kukkanthatunk be, ami csordultig van izgalmas karakterekkel, és – hogy meghozzam a kedvet – aminek első jelenete úgy kezdődik, hogy két tizenéves szexel, és az aktus közben a lány éppen úgy élvez, mint ahogyan a férfiak szoktak, a fiú viszont csak eljátssza az ejakulációt.

A főszereplő két nem túl népszerű srác, Otis és Eric: Otis történetesen egy szexterapeuta fia, aki rettenetesen szégyellős és visszahúzódó, míg Eric, a színes bőrű meleg haverja a természetében épp az ellentéte. Amiben azonosak, hogy nem tartoznak a népszerű tanulók közé, mindenki lúzernek tartja őket. A szexterpaeutát, Jean Milburnt pedig Gillian Anderson alakítja, aki az egyik legnagyobb dobás, és a legviccesebb jelenség a színen. (Nem mellékesen brutál jó színész is – aki nem győződött meg erről A koronában, az meg fog lepődni.)

A suliban továbbá ugyanúgy megtalálhatók a különböző kasztok: a menő, divatos banda gonosz csajokkal, a szexi sportolók, a balhés fiúk, a holdkóros művészek, és az okostojások, de minden karakter jól kidolgozott, és úgy PC az egész, hogy egy pillanatra sem erőltetett, nem lóg ki sehol a lóláb.

Nem tudsz utálni senkit, mert még a legellenszenvesebb szereplőt is érted, és valójában nem is drukkolsz senkinek, maximum az igaz szerelemnek és annak, hogy végre szexeljenek már. 

Sajnos több példát láthattunk már arra, amikor a filmekben, sorozatokban erőltetetten próbálják bemutatni az emberek szexuális orientációját, és az identitások sokszínűségét, de a Szexoktatásban mindez magától értetődő, természetes és se nem túl sok, se nem túl kevés. Melegszexet sem láthattunk még így soha, azt meg pláne nem, hogy hogyan zajlik egy análszexet megelőző tisztítás, vagy hogyan tudasd a másikkal, hogy te aktív vagy passzív szereplője akarsz lenni a melegaktusnak, és milyen, ha valaki útközben dönti el, hogy melyik nemhez is vonzódik pontosan. 

A kamaszévek egy hormontúltengéses állapot, amikor tombol minden sejtünk, miközben fogalmunk sincs arról, kik is vagyunk valójában.

A sorozat minden pillanata pontosan leképezi, min mennek keresztül a tinédzserek, mennyire nehéz elkezdeni a szerelmet és a szexet (és sokszor befejezni is), milyen csalódások érik őket, hogyan dolgozzák fel a visszautasítást, és mindezek között még olyan témákat is érint, mint a vaginizmus, a drogos, hanyag anya mellett történő felnövés, a válás alatt elszenvedett traumák, az apakép hiánya, a korai magömlés, a szeretetlen környezetben (ami egy mintacsalád képét mutatja) való tengődés, az elfojtott identitás, és a magas elvárások nyomása alatti kínlódás. 

Egyszóval van itt minden, csak győzzünk belőle csemegézni! 

A harmadik évad pedig mindent ígér, és a harmadik részig be is tartja az ígéreteit: a gimisek új igazgatót kapnak, aki csak első ránézésre tűnik halál lazának, Otis hirtelen a menők klubjában találja magát, Jean Milburn pedig negyvennyolc évesen szembenéz az idős szülő babavárós örömeivel és nehézségeivel, ráadásul egy olyan férfi mellett, akiről azt se tudja, illik-e hozzá egyáltalán.

És ha mindez nem volna elég, akkor képzeld hozzá, hogy a sorozat látványvilága sem utolsó. Szabályosan szerelmes vagyok abba a házba, ahol a szexuálterapeuta él a fiával, és a jelmezek, sminkek is egytől egyig kifogástalanok. Amihez az Eufória halálosan komolyan és drámaian nyúlt, azt a Szexoktatás nyakon öntötte egy okos, pikírt humorral, de úgy, hogy megmaradt az ereje, nem vett el a téma komplexitásából semmit, csak hozzátett.

Nézzetek ti is Szexoktatást! Tizenhat éves kortól ajánlom a gyerekeiteknek is, mert én magam hálát rebegtem volna azért, ha anno ezt nézhetem az Ifjúsági Magazin szexrovata és a sok hülyeség helyett, amit a gimis csajosztálytársaim lenyomtak a torkomon a koliban.

Szentesi Éva

Képek: Sex Education/Netflix