Vulkántúra a Börzsönyben? Igen! – Mutatjuk, hol lelitek a csodát
Támogatott tartalom
Van egy új szerelmem: a vadregényes Börzsöny, amelynek változatos, mesebeli tájain barangolni olyan, mint egy elnyújtott meditáció. Megszámlálhatatlan túraútvonalain – amelyen kicsik és nagyok is megtalálják a számításaikat – mindig más arcát mutatja, és mindegyikkel újra és újra rabul ejt. Az egyik legizgalmasabb és leglátványosabb körtúrája Márianosztráról indul a Börzsöny magányos vulkáni kúpjaira: a Kopasz-hegyre, a Só-hegyre és a Nagy-Sas-hegyre, amelyek évmilliók emlékét őrzik. Tartsatok velem egy igazi vulkántúrára! Filákovity Radojka írása.
–
Az elmúlt időszakban egyetlen dolog tudott bennünket igazán kikapcsolni és kimozdítani abból a szorongással teli állapotból, ami most közös alapélményünk: ha a természetet jártuk. Így hát, amikor tehettük, útnak indultunk.
Fel a hegyekbe, bele az ismeretlenbe, ami még sosem volt ennyire szép és kecsegtető; órákat gyalogolni, felkapaszkodni a csúcsra, magamba szívni a virágillatot, érezni az arcomon a szelet, a testemben megfeszülő izmokat – magát a körülöttünk lüktető életet.
Tűzhányó a Börzsöny helyén
A Börzsöny – mint az Északi-középhegység legnyugatibb hegysége – egy olyan bonyolult fejlődésű ősvulkán maradványa, aminek több kitörési centruma is volt. Az egykori tűzhányó elérhette az ezernégyszáz méteres magasságot is, a szerkezeti mozgások miatt azonban beszakadt, a vulkáni tevékenység véget ért.
A tizennégy-tizenhat millió évvel ezelőtt a Börzsöny helyén működő ősi vulkántömb emlékét ma már csak a kalderaperem legmagasabb csúcsai őrzik: a Csóványos és a Magosfa egykori kráter szélei és a főkürtő mellett működő oldalkráterek, a Kopasz-hegy, Só-hegy és Nagy-Sas-hegy.
Vadregényes vulkántúránk a történelmi Márianosztráról indul. A falu a nevét – Maria Nostra, vagyis a Mi Máriánk – az 1352-ben I. Nagy Lajos király által a pálos rend számára alapított templom és kolostor után kapta. A kolostor egészen 1786-ig létezett – II. József ekkor oszlatta fel a pálos rendet –, ezt követően sokáig üresen állt, majd a napóleoni háborúk idején kórházként használták. 1858-ban aztán női rabokat költöztettek az épületbe, 1950-től pedig férfi börtönként működött. 1989-ben a pálosok is visszatértek, de a börtön maga is megmaradt, így ez a két épület – a bűn és a szentség megtestesüléseként – a község két emblematikus része ma is.
Itt raboskodott többek közt Bibó István és Göncz Árpád is, de olyan hírhedt bűnözőket is fogva tartottak a márianosztrai börtönben, mint a tiszazugi arzénos asszonyokat vagy Reiger Pálnét, ismertebb nevén Pipás Pistát, a férfiként élő bérgyilkosnőt, aki rettegésben tartotta a szegedi tanyavilágot.
Én, a világ peremén
A takaros faluközpontból nagyjából negyedórás sétával érünk ki a nemzeti park területére. Gyönyörű füves rétek mellett haladunk, miközben egyre feljebb és feljebb kapaszkodunk – ami az eltunyult karanténtestnek különös „élvezet” –, egészen a kovácsoltvas kereszttel díszített Kopasz-hegy kopár, sziklás csúcsára, ahonnan páratlan körpanoráma nyílik: a Duna kanyarulata mögött a Visegrádi-hegységre, a Naszályra és további állomásainkra, a Só-hegyre és a Nagy-Sas-hegyre.
Érezted már azt, mintha a világ peremén állnál? Lélegzetelállító, szabad érzés. Nem mellesleg: az egódat is rendbe teszi; hiszen, amikor ott áll az ember egy meredek csúcson, alatta a végtelennel, nagyon hamar rájön, milyen kis semmiség is ő ebben a nagy rendszerben.
Talán hasonló megélésük volt a Kopasz-hegyre látogató zarándokoknak is, akik elsőként állítottak keresztet a csúcsra úgy kétszáz évvel ezelőtt. A fakeresztbe azonban 1970-ben villám csapott, ami irgalmat nem ismerve hasította ketté a kegytárgyat. A mai, kovácsoltvas keresztet egy helyi vadász állította hálája jeleként, miután felgyógyult súlyos betegségéből. Az idő – vagy a látogatók – azonban ezt a keresztet sem kímélték; Jézus jobb karja ma is hiányzik róla.
A Kopasz-hegy a túra legismertebb csúcsa, sokan csak idáig jönnek, így ezen a részen találkozhatunk egyedül több emberrel. De a számuk még így is jóval elmarad attól, amennyi látogató az elmúlt időszakban a Budai-hegységben vagy a Pilisben megfordult.
Csúcsról csúcsra
Leereszkedve a Kopasz-hegy és a Só-hegy között elnyúló Lengyel-rétekre – amelyek az 1940-es évek elején a hazánkba menekült és gazdálkodással foglalkozó lengyel menekültekről kapták a nevüket –, meredek szerpentineken megyünk tovább, egészen a Só-hegy 584 méter magas csúcsára, amelynek körpanorámája kárpótol minket az addigi légszomjért – jó időben még az esztergomi Bazilika sziluettje is kivehető.
Itt érdemes megtenni az első hosszabb pihenőnket: enni, inni, feltöltődni a látvánnyal. Miután visszatért az erőnk – amire még jócskán szükségünk lesz – a Só-hegy és a Nagy-Sas-hegy közötti nyeregben haladunk tovább, ahol nagyobb esőzések vagy hóolvadás után egy kisebb tó is ki szokott alakulni.
A rét felső, virágoktól illatozó részén szintén elnyúlhatunk a fűben, hogy a körülöttünk lévő csodás kilátásban gyönyörködhessünk – ezúttal megint más szögből. Ez a túra hihetetlen módon hat az érzékekre, szinte minden lépésnél izgalmasabbnál izgalmasabb látvány fogad.
Persze meg is kell dolgozni érte; innen újabb – ám ezúttal rövid –, és szintén gyönyörű virágokkal borított kaptató visz fel a hegy valódi csúcsára. A kilátás azonban már kevésbé olyan zavartalan, sűrű fák fedik ugyanis a csúcsot. Mindenesetre az utolsó csúcstámadás örömétől mámorosan ereszkedhetünk le a hegy aljába, hogy Nagyirtáspuszta felé vegyük az irányt. Ha a lábunk már alig visz, a Nagyirtás kisvasút-állomásnál felszállhatunk a kisvasútra, amivel egészen Márianosztráig pöföghetünk vagy gyalog tehetjük meg az utat. Ottjártunkkor számunkra csak az utóbbi lehetőség volt adott, mert a járvány miatt a kisvasút akkor még nem közlekedett.
A visszaút azonban már sokkal kényelmesebb volt, hiszen nem kellett csúcsokat mászni, hanem gyönyörű völgyeket átszelve, és akár az évszázadokkal korábban előttünk járó zarándokok, lelkileg feltöltődve tértünk vissza Márianosztrára.
A túra hossza: 12, 8 km
A túra időtartama: négy-öt óra pihenőkkel
Filákovity Radojka
A képek a szerző tulajdonában vannak