3+1 Budapest közeli túrajavaslat kiskamaszokkal

 –

Egy kamaszt rávenni arra, hogy kimenjen a természetbe, elsőre teljesen reménytelennek tűnik. Az meg, hogy ott nemcsak az ujjait használhatja a gombok nyomkodására, hanem a lábait is mozgatni kell, talán még lehetetlenebb dolog. Szintek ugyan a hegyeken, dombokon is vannak, de azok meglépéséért nem jár extra pont vagy bónusz, mint egy játékban. Egy gyönyörű fával szelfizni talán szintén nem tűnik olyan vonzónak, mint egy baráttal vagy egy celebbel. Pedig szerintem igenis rá lehet venni túrázásra a kamaszunkat, legfeljebb érdemes baráti társaságot szervezi neki. Barátokkal és barátnőkkel ugyanis még a kirándulás is lehet menő. Íme, néhány közeli túrajavaslat. Ezeket mi már leteszteltünk a kamaszainkkal és a barátaikkal:

Kakashegy-Dobogókő-Kakashegy

Ez az a túra, amit még nagyszülőkkel és ovisokkal is gond nélkül meg lehet tenni, mi a lányainkkal többször végigjártuk ovis és iskolás korukban is. Nincs nagy szintkülönbség, jól járható, kényelmes úton kell menni, felfelé a szülők szuperül trécselhetnek, mert nem köpik ki a tüdejüket a kaptatón, és a beszélgetést nem zavarja meg Darth Vaderes halálhörgés. Ráadásul Dobogókőn lehet egyet pihenni. Vagy beülni a település elején lévő bográcsos helyre levesezni, vagy meglátogatni a síházban lévő bisztrót, mely hihetetlenül retró, mégis van benne valami bájos, giccses, ezoterikus buké. Dobogókőnek amúgy erős a spirituális aurája. Ezt tényleg lehet érezni, ha épp nem zavarja meg az a sok ember, akik úgy gondolják, hogy már az is kirándulásnak számít, ha Dobogókő főutcáján végigbattyognak melegítőben, fukszokkal, majd szelfiznek egyet. Mi ne törődjünk eme antifitt lényekkel, irány újra az erdő és a mozgás!

Visszafelé szinte csak lecsorog az ember az erdei utakon, és nincs más dolga, csupán fülelni az erdei pintyek egyedi végdíszítéssel ellátott énekére. Az autót amúgy a Dobogókő felé vivő út mellett lehet letenni: a Pilisszentkereszt után jövő nagy kanyar után jobbra lesz egy lehajtó.

Hogy ne legyen unalmas a túra, és ne csak azt tudjuk mondani a gyereknek, hogy „nézd, milyen szép fák vannak itt”, hanem esetleg a pontos nevüket is, tölts le egy növényhatározó appot a telefonodra! Vagy az övére.

Pilisszentkereszt-Vaskapu-szikla-Mária-pad-Pilisszentkereszt

A túrához Pilisszentkereszten kell elindulni a Forrás utcán, mely az erdőbe torkollik, majd balra indulni a Vaskapu-szurdok felé. Ezen egyenesen menjünk, majd ismét balra vezet fel egy kis ösvény a sziklához: innen már látszanak a nagy kövek a magasban. Ehhez a túrához már kell egy kis tüdő, de mivel csak rövid távon fut fel a meredek kaptató, egészen túlélhető. (A túlélés esélyeit úgysincs lehetőség hosszan latolgatni, mert rohanni kell a kiskamaszunk után, aki már a szikláknál jár: az elemi védőösztön megfigyelésem szerint még a legplöttyedtebb szülőből is kihozza az extrém módon tehetséges túrabajnokot). A Vaskapu-szikla szépsége pedig mindenért kárpótol. A köveken rendszeresen gyakorló sziklamászók látványa pláne. Engem leginkább azért, mert nem nekem kell a tériszonyommal a karabíneren csüngenem. (Amúgy mindegyik általam javasolt túra simán leküzdhető tériszonnyal). Az intenzív, rövid emelkedő után jobbra tartva hamar egy kis tisztásra érünk. (Ideális hely arra, hogy a szülők szolidan pihegjenek egy sort, és gyorsan lélegeztető gépre tegyék magukat, a gyerekek pedig begyűjthetnek egy-két Pokémont, becsekkolhatnak a Facebookra, vagy felmászhatnak a rét túloldalán lévő magaslesre fotókat lőni magukról). Ezután kellemes, nyugodt séta visz le Mária-padra, onnan pedig be Pilisszentkeresztre, ahol lehet egyet fagyizni a Hilda cukrászdában, vagy a Kislugas étterem hangulatos teraszán enni egy sztrapacskát.

Ha szeretitek a geoládázást, érdemes megkeresni a lenti linken található dobozt: nemrégiben telepítettek a Vaskapu-sziklához is egyet. Bármilyen túrázást feldob, ha előre megnézitek, van-e geoláda a közelben.

(A pontos szabályokról és részletekről bővebben ITT)

Pilisszentkereszt-Csobánka-Dera-patak szurdokvölgye-Pilisszentkereszt

Pilisszentkereszt és Pilisszántó között, a hágó tetején indul lefelé egy erdészeti út, mely Csobánkára tart. Széles, jól kiépített út, vagányak bringával vagy terepbabakocsival is mehetnek rajta. Mielőtt az út betérne Csobánkára, jobbra kanyarodva vissza lehet indulni Pilisszentkereszt irányába. Egy darabig dombok és szántók mellett visz az út, majd szépen bejutunk az erdőbe. És onnan jön a csoda: a kék jelzés is erre tart fel a falu felé a szurdokon keresztül. A Dera-völgye minden évszakban rejt látnivalót: tavasszal, ha árad a patak a kövek között, akkor a zöld lombok övezte, mohás szakadékban lehet látni, ahogy zubog a víz.

Nyáron kevesebb a víz, de a zöldek még üdék, és ha szerencsénk van, elcsíphetünk akár egy szomját oltó hegyi billegetőt is. A sziklás patakon átívelő kis fahidak és az apró vízesések is gyönyörűek. Ősszel a vörös és barna annyi színt robbant, hogy nem győzi befogadni a szemünk. Télen pedig a kövekre fagyott vízcseppekből kialakult csipkéket csodálhatjuk meg. Ha kigyönyörködtük magunkat, máris Pilisszentkeresztre érünk, ahol a Kislugas étteremben érdemes egy csülköt kóstolni, a Hilda cukrászdában pedig egy somlói galuskát. Ez a túra már viszonylag hosszabb, kell hozzá kitartás, pici állóképesség, de mivel olyan szolidan kezdődik, ezért nem túl megterhelő.

Pokémon go szörnyeket a természetben is lehet gyűjteni, bizonyos lények pont az erdős- mezős részeket bukkanak fel a leggyakrabban.

Dömös-Prédikálószék-Dömös

Ne tévesszen meg senkit a rövid táv, mert ezen a túrán bizony van emelkedő rendesen. A talaj is sokszor köves és gyökeres, néhol egészen keskeny ösvényen kell menni a hegy oldalában. Szóval nem árt az óvatosság, viszont az erdő vadregényes szépsége, és fent, a Prédikálószéken a Dunakanyarra való kilátás minden fáradságot feledtet majd.

Mivel erősen emelkedik, illetve csökken a szint, érdemes jó cipőben indulni a túrára, valamint elegendő folyadékkal, és energiát adó szendviccsel készülni, amit megehetünk a hegy tetején. Mi az úszócsapat egy részével mentünk fel ide kiskamaszokkal, akik így biztatták magukat, amikor kifogott volna rajtuk a kaptató: „Versenyúszók vagyunk vagy pudingok?” Úgy döntöttek végül, hogy nem pudingok, és szépen felszaladtak a hegyre, én meg alig győztem tartani velük a tempót. Egy sípolós gumiállatka is megirigyelhette volna az általam kiadott hangokat, de megérte ez a kis kardioedzéses túra. Pont kellemesen fárasztó út, de ne tessék horrorkirándulásra gondolni, négy-ötéves kis klambók halál lazán húztak el mellettünk a csúcs felé menet, és meg sem kottyant nekik.

Induljatok el telefonra letölthető térképalkalmazással, ezen a kamasz követni tudja, mennyi van még hátra a túrából, és azt is, hol jártok éppen, így akár ő is lehet a társaság navigátora.

 

Finy Petra

Fotók: Éles Balázs