–

Az egész azzal kezdődött, hogy Szentesi két hete listába szedte, melyek azok a filmek, amelyeket akárhányszor meg tud nézni, és amik most is vigaszt nyújtanak neki, majd egy félmondatban odavetette, hogy az egyiket annak ellenére szereti, hogy a főszereplőért, Rachel McAdamsért finoman szólva sem rajong. Nekem meg elkerekedett a szemem, mert pont fordítva vagyok ezzel: Rachel McAdamset nagyon közel érzem magamhoz, de ezt a filmjét (Időről időre) pont a gyengébbek közé sorolom. Amikor bevallottam Évinek, hogy az életem filmjében Rachel játszana engem, ő is azonnal előjött a maga választásával – amit később majd elárulok –, de kénytelen voltam megvétózni, mert úgy éreztem, ennél tudok jobbat. Aztán váratlanul elszabadult a casting director énem, amit még sosem tudtam kiélni, így hát bedobtam a kérdést a közösbe, és láss csodát, mindenkinek szárnyalni kezdett a fantáziája. 

Idejét sem tudom, mikor mozgatta meg valami annyira a szerkesztőséget, mint ez a felvetésem. Volt, aki a külső jegyek alapján lőtte be, ki azonosulhatna vele, más meg kizárólag a belső tulajdonságokra koncentrált – még ha a színészek valódi jelleméről csak sejtéseink lehetnek is. Nekem mindkettő számított, és egyik se. Ebben a kérdésben zsigerből döntök, legfeljebb utólag próbálom analizálni, miért éreztem hasonlóságot. Mindkét verziót olvashatjátok alább, és természetesen a kommentszekcióban vitatkozhatunk róla.

1. Marossy Kriszta

Marishka kollégánk született mozisztár, úgyhogy vele kezdem, dacára annak, hogy egy igazi antihőst választott magának: Phoebe Waller-Bridge-re osztaná a saját szerepét, mert (kicsit beakadt neki a Fleabag – na jó, ezt csak én mondom) „egyrészt jó a humora, másrészt furcsán egzaltált angol (de befér Hollywoodba), közben meg mélyen tud és szokott agyalni. Lány a szomszédból, akit minél többet látsz, annál jobban szeretsz, vagy épp megutálod a lepcses szája, a határozott véleménye és a faksznijai miatt. Tökre ügyesen tudná alakítani a vidámságomat és a görcseimet szerintem.” De felvetette még Nastassja Kinskit is a Párizs, Texasból, és Julia Robertset, bár őt a lánya javaslatára, és inkább ironikusan.

Én meg eléggé meglepődtem, mert Marishka minden, csak nem szomszéd lány, inkább egy római úrinő tartásával jött-ment közöttünk (különösen napszemüvegben, az elmaradhatatlan cigarettával a kezében), de az imázsához tartozik az is, hogy valamikor az éjszaka királynője volt (és ha lenne még pesti éjszaka, most sem lődörögne benne elveszetten), de szerintem a francia újhullám is tökéletesen állna neki, úgyhogy mindezeket figyelembe véve Monica Vittire vagy Jean Sebergre szavazok (aki legalább amcsi volt, ahogy a kiírásban elhangzott, de egy francia filmben alakított maradandót: a Kifulladásigban). Főleg az utóbbira voksolok, még ha külsőre ez meglepő választásnak tűnik is, mert fontos, hogy egy ízig-vérig nő játssza a mi Marishkánkat, akinek rebbenékeny az idegrendszere, de akinek még az is jól áll – és távolról sugárzik is róla –, hogy nem könnyű az élete, körülötte mindig zűr van. Egy igazi femme fatale.

2. Pásztory Dóri

Mivel Dóri lassan a második hazájának tekinti Nagy-Britanniát, így képtelen volt amerikai színészekben gondolkodni, és ezért nem is kárhoztatom – elvégre Hollywood is előszeretettel halászik tehetségeket onnan, ahol a színészetnek veretes múltja és valódi presztízse van. Úgyhogy azt üzente, hogy II. Erzsébet filmes alteregóit veszi kölcsön a saját „biopic”-jéhez: a fiatalkorát a bámulatos Claire Foyra, az idősebbet pedig (akinek a sztorija még mindannyiunk számára ismeretlen) Olivia Colmanre osztja.

Én ezzel nagyjából ki is lennék békülve, de nem hagyott nyugodni, hogy találjak egy „rendes” hollywoodi sztárt is, és – ismét nem a külső hasonlóságokból kiindulva – Brie Larsonra esett a választásom, mert olyasvalakit kerestem, akibe azért bele tudunk képzelni két olimpiai aranyérmet (tehát erős, kemény csaj legyen), de az erőt minden kedvessége és mosolygása mellett belülről is sugározza: éreznünk kell, hogy ezt a nőt muszáj komolyan venni. Brie Larsonnak a magánemberi kiállása, a fontos ügyek (mint a környezetvédelem és az emberi jogok, azon belül is a nőjogok) mellett mutatott elköteleződése meggyőzött arról, hogy képes lenne egy olyan superwomant megformálni, mint Dóri, a színészi kvalitásairól nem beszélve… A többit pedig megoldják a maszkmesterek.

3. Tóth Flóra

Flóra igazi profi a tömegmédiában való megjelenést illetően, hiszen ebben a szakmában töltötte az egész életét, nem véletlen tehát, hogy Girlzonboard Flóraként azonnal egy olyan színésznőre szavazott, aki az anyai szerepét állította fókuszba, de kellő iróniával és malíciával, a szerep közhelyeit kifigurázva, és a tabuit feszegetve. Ő tehát Kristen Bell, aki külsőre talán édibédi all american girlnek tűnik (mint ahogy Flóra is többnyire bájosan mosolyog és csilingelő hangon kacag), de valójában sokkal eszesebb és karcosabb személyiség. Ahogy Flóra is, aki nemcsak a ruhatárát nyúlná le szívesen, de akár a férjét is.

Én viszont a róla készülő filmben egy másik oldalát domborítanám ki: a hihetetlen munkabírását, maximalizmusát, pontosságát, céltudatosságát, és rátermettségét. Flóra olyan nő, aki bármire képes, amit elhatároz, de tényleg bármire. És ebben szerintem Reese Witherspoonra hasonlít leginkább, aki szintén pici és szőke, és nagyon jó lába van, amit előszeretettel mutogat, de még ezeknél is sokkal fontosabb, hogy mára Hollywood egyik vezető producerévé vált, miközben remek színésznő, odaadó anyuka, és nőiközösség-szervező. Szóval, ha egy olyan fejlődéstörténetet akarunk bemutatni, amiben a határ a csillagos ég, akkor szerintem neki kell Flórát eljátszania, és ebbe is simán belefér egy kis bohóckodás anyaként.

4. Szőcs Lilla

Lilla egy azon milliók közül, akiknek fiatalon beakadt a Büszkeség és balítélet négyrészes BBC-feldolgozása, és nagyjából azóta akar Lizzy Bennet lenni, de csakis Jennifer Ehle (és véletlenül sem Keira Knightley) megformálásában. Mélyen megértem, mert az az intelligencia, finomság és tartás, ami belőle sugárzott ebben a szerepben, tényleg varázslatos volt, de – bocs, Lilla – én valami tök másban gondolkodom.

Az én mozimban Lilla ízig-vérig XXI. századi lány, aki már az X generációra is alig titkolt lenézéssel tekint, kábé úgy, ahogy Lena Dunham csinált bohócot a Csajok című sorozattal a Szex és New York kikent-kifent szinglijeiből. Lilla humora is gyilkos tud lenni, és az ízlésében, stílusában mindig fricskát mutat a szép, szabályos értékeknek. Elismerem, Lena Dunham gátlástalansága és magamutogatása tökéletesen hiányzik belőle, de a kritikus szemlélet, és a szoros baráti viszonyok (amik a maguk kuszaságában és bonyolultságában is képesek a családot pótolni) közös jellemzőik, a többit meg (például Lilla finomságát) Lena Dunham meg fogja tudni tanulni, mert kiváló színésznő. 

5. Krajnyik Cinti

Cinti új a csapatban, és mivel eddig csak képernyőn keresztül találkoztunk, egyelőre csak az írásaiból és a metakommunikációjából tudok meríteni, így különösen érdekelt, ő kit érez magához hasonlónak. „Bár állítólag Taylor Swiftre hasonlítok – aki már játszott a jóindulattal is felejthetőnek nevezhető Valentin napban –, szeretném azt hinni, hogy a rólam szóló filmben inkább Anne Hathaway alakítana. Egyrészt szuper tehetséges, másrészt van benne valami nagyon szerethető könnyedség, amivel tudok azonosulni. És szép nagy fogai vannak neki is” – írta.

Tény, hogy Anne Hathaway bármit el tud játszani, de ami külön specialitása, az a csúnyácska, gátlásos lányok megformálása, és az ebből kiinduló metamorfózis valami állati dögös nővé – Cinti meg nekem legalábbis úgy tűnik, mint aki mindig is olyan elbűvölő és nőies lehetett, amilyennek megismertük. Az én mozimban tehát Cintit inkább Katherine Heigl alakítaná, aki alkatilag hasonlít hozzá, és egyike azoknak a szépségeknek, akik jócskán tudnak meglepetéseket okozni. De akit egy későbbi életszakaszában még szívesebben felkérnék Cinti szerepére, az egy francia színésznő (a hazájában sztár): Virginie Efira, aki egyre vadabb szerepeket vállal, miközben látszólag szabályos bomba nő – ITT írtam például egy nemrégiben bemutatott filmjéről. Én megelőlegezem Cintinek, hogy lapul ott mindenféle szenvedély, amit a szerény, illedelmes mosoly mögé rejt.

6. Nyáry Luca

Akadnak a szerkesztőségben nem kevesen, akiknek a szenvedélye viszont szembeszökő, nem is tudnák eltitkolni. Egyikük a mi szélvész kisasszonyunk, Nyáry Luca, akiben olyan energiák tombolnak (a pozitív és a negatív pólus irányába is), hogy az lehengerlő. Ő azonban most a külseje alapján választott alteregót (szóval tényleg alteregó): Nicola Coughlant a Derry Girls című sorozatból, mert – ahogy ő fogalmaz: „Még mindig ő az egyetlen alacsony, világos bőrű, plus size színésznő, akit a képernyőn látok. Sajna az én alkatommal nem igazán látok színészeket, fiatalokat meg főként nem.”

Én látok, Luca, méghozzá a saját generációdból: neked az Eufóriából néztem ki Barbie Ferreirát, nem is elsősorban a külseje miatt (bár szerintem gyönyörű, különösen, amikor ebben ő is elkezd hinni), hanem mert olyan vagány és éleseszű, hogy azzal bárkit képes megszégyeníteni. Fel vagyok háborodva, hogy az Eufóriából mindenki csak Zendayáért és Hunter Schaferért rajong – szerintem Ferreira is zseniális felfedezés volt benne. Luca beszédstílusát viszont a leginkább Drew Barrymore tudná utánozni, úgyhogy őt majd felkérjük szinkronhangnak.

7. Filákovity Radojka

Ahogy az elején mondtam, vannak, akik inkább a vágyálmaikat vetítik ki a választott színészükre, így például a mi csendes, szolid Radojkánk is, aki úgy érzi, leginkább Diane Keatonre hajaz, „mert szuper jó a stílusa, intelligens és vicces. Eva Green is versenyben volt még a szerepért – ha Diane lebetegedne, ő ugrik majd be.” És bár Radojka az előbbihez az Annie Hallt hozta fel példának, én inkább A Keresztapában alakított figuráját tudnám csak hasonlítani Radojka karakteréhez: ott volt még Keaton annyira visszahúzódó, alázatos, de okos nő, ami ehhez az új feladatához illene.

Eva Green még így is fejtörést okoz nekem, mert benne olyan mágikus erőt és pusztító, bűvös szenvedélyt látok, amit Radojka eddig nem villantott meg előttünk – de ki tudja, mit mesélne erről a férje… Én mindenesetre Kelly Macdonaldot néztem ki neki, mert benne látom azt a rendíthetetlen jóságot, stabil értékrendet és belső szépséget, amit Radojkában, és azért időnként ő is el tudja a haját ereszteni. 

8. Szabó Anna Eszter

Most, hogy lassan a társaság feléhez érkeztünk, látom, milyen szép, színes kompánia vagyunk, és a nőiességnek hányféle arcát tudjuk felmutatni. Szabó Anna Eszter is teljesen egyedi árnyalat a palettán, de úgy látszik, ő is valami másnak érzi magát, mint amilyennek kívülről látszik, mert azt mondja, „engem mindig csupa olyan színésznőhöz hasonlítanak, akiktől kivagyok (most direkt nem mondom el, kik azok), és valamiért gyakran kerülök abba a helyzetbe, hogy csak állok, míg a körülöttem lévők nevekkel dobálóznak, mintha azt kéne kitalálni, ki is vagyok VALÓJÁBAN. De ha alaposan átgondolom, azt hiszem, Emilia Clark eljátszhatna – a sárkányok anyja stimmel úgyis.”

Én viszont inkább Zoey Deschanelre gondoltam, nem is annyira a világító kék szeme miatt, hanem inkább a természetességéért, a kislányos bájáért, a pajkosságáért és az egyedi humoráért. Ez a csaj egy jókedvtabletta, és mivel nincs benne semmi megjátszás, sem a fősodornak való megfelelés kényszere, viszont mélység és intelligencia annál több, szerintem pont jó lenne Szabó Anna Eszternek.

9. Both Gabi

Be kell vallanom, nem kicsit lepődtem meg, amikor Gabi Jeanne Moreau-val hozakodott elő, bár ha ezt az iránta való rajongás motiválta, akkor persze teljesen megértem. A franciák Törőcsik Marija valódi végzet asszonya volt a maga korában (gondoljatok csak a Jules és Jimre), annyi különbséggel, hogy ő egyben a műveltség, a szellemi magaslatok, és a kulturális kifinomultság ikonikus megtestesítője is. Gabival való hasonlósága az intellektuális „kalandornőség” tekintetében kétségtelenül áll, és azért – áruljuk el – Gabi sem akármilyen művészek társa, támasza és múzsája volt régebben. A sanzonokért is egyformán rajonganak.

Én azonban Gabinak egy másik oldalát szeretném látni a mostani életszakaszát megörökítő filmben: azt a belső finomságot, sérülékenységet, érzékenységet és melegséget, amit a szememben egy remek amerikai színésznő, Marcia Gay Harden tudna megmutatni. Nagyon szeretem az arcát, mert – ahogy egy jó filmszínész esetében – az már önmagában annyi jelentést hordoz, hogy megszólalnia már szinte nem is kell hozzá. Ott van a szemében a fájdalom, az élet összes nehézsége, de a vonásai lágyságában a nőiesség, az állhatatosság és a hűség is.

10. Csiszér Goti

Mivel Goti a fotósunk, így őt meglehetősen ritkán láthatjátok, de a hozzá két legközelebb álló ember – DTK és Erika, az irodavezetőnk – megszavazta neki Sophia Lorent a nőiessége alapján. Ő viszont Julia Robertset kérné fel a feladatra, de amikor ezt elárulta a gyerekeinek, azok Melissa McCarthyval heccelték, ami rosszulesett neki. 

Ebből is láthatjátok, milyen kényes ez a téma – ezek után már csak félve merem megjegyezni, hogy Melissa McCarthynak korántsem a testsúlya az egyetlen tulajdonsága (ráadásul az utóbbi egy évben rengeteg kilótól megszabadult), hanem például ott a kedves mosolya is, ami engem tényleg Goti mosolyára emlékeztet, meg a kicsattanó életkedve, vitalitása, ami szintén Goti sugárzó egyéniségének sajátja – nem beszélve arról, milyen remek színésznő McCarthy, de ezek után úgy érzem, hiába is magyarázkodom. 

11. Molnár Erika

Házi bohócunk, stand up komikusunk, lelki támaszunk és ügyes-bajos dolgaink intézője (nem utolsósorban pedig fizetésünk átutalója), vagyis gyógyír minden bajunkra Molnár Erika, a WMN irodavezetője. Remélem, lassan ti is észrevettétek, hogy bár mindannyian többet szereplünk a különféle felületeinken (ami szakmai ártalom nálunk), valójában ő köztünk a legexhibicionistább, neki kellene a legnagyobb megmutatkozási felület. Úgyhogy a feladatot is ennek megfelelően oldotta meg: két perc alatt már mindenki azt találgatta, Erikát kinek kellene eljátszania, kinek van meg hozzá a komplex képessége.

Ő Lisa Kudrow-t, a Jóbarátok legendás Phoebejét emlegette, ami nem is esik annyira messze a valóságtól, hiszen mindkettejükben van valami eredendően „fura”, amit nehéz lenne ennél pontosabban körülírni. Fura szőke nők, akik időnként attól olyan viccesek, hogy valamit halálosan komolyan gondolnak. Aztán van benne valami a Szabó Eszter Anna által javasolt Jennifer Coolidge-ből is (akire a legtöbben „Stifler anyjaként” emlékezhetnek az Amerikai pitéből), például a harsánysága és a lehengerlő gátlástalansága, de azt hiszem, ezt a feladványt most Csepelyi Adrinak sikerült megfejtenie, aki Rebel Wilsonra szavazott. Igazad van, Adri: Wilson fura is, gátlástalan is, harsány is, de érzékeny is, és szőke, imádni való. Nem olyan magas, mint Erika, viszont egy kicsit szélesebb, de ez mellékes szempont.

12. Csepelyi Adri

Érdekes, hogy Adri a külseje leglényegesebb pontjának a frizuráját tartja, úgyhogy két olyan színésznőt választott, akik ebben hajaztak rá – legalább egyszer az életükben: Louise Brookst az Egy perdita naplójából, és Catherine Zeta-Jonest a Chicagóból. Utóbbinál azért felmerültek egyéb szempontok is: „Imádom a vadságát, az ének- és a beszédhangját is. És legalább életemben egyszer kiválóan táncolnék!” 

Sajnálom, Adri, de az az igazság, hogy Catherine Zeta-Jones gyilkos tekintetét és a benne kavargó indulatokat kicsit közelebb érzem Szentesihez, a mozgását és hangját meg aztán végképp. De tudok ajánlani neked valakit, aki szerintem nem lesz fájó kompromisszum: Salma Hayeket. A két bőrszín különbségén túl ugyanis alkatilag és belsőre egyaránt jobban hasonlítotok egymásra, például mindketten meglehetősen erélyes, öntudatos nők vagytok, akik nem hagyják magukat cicababának kezelni, és olyan elhivatottság és ambíció fűt titeket, ami nem ismer akadályokat. És még a francia buldogok iránti rajongásotok is közös!

13. Szentesi Éva

És akkor eljött a pillanat, hogy megosszam veletek Szentesi választását, amit azonnal szeretnék is megvétózni: „Engem Glenn Close játsszon. Annyira szeretem. Mondjuk, a fiatalkori énemet úgy, mint ahogyan a Végzetes vonzerőben tette, az időskorit pedig úgy, ahogy a The Wife-ban. És fűszerezze meg egy kis Veszedelmes viszonyok-os alakítással.” Őszintén szólva, még most sem térek magamhoz, Évi ezt hogyan gondolta, hiszen Glenn Close maga a visszafojtott energia, a hűvös számítás, a kifinomult rosszindulat, a fegyelmezettség és az északi puritánság (nyilván nem a Végzetes vonzerőben, de amúgy…). Évi meg egy tornádó, aki ha akarná sem tudná megzabolázni a benne forrongó erőket.

Úgyhogy Catherine Zeta-Jones vagy Anjelica Huston – mert esküszöm, ebben az esetben a hajszín és a magasság is számít, de főleg az a belső tűz, ami méltósággal vegyítve letarolja a vidéket. De azért szavaznék inkább az utóbbira, mert kívánok Évinek egy olyan „szeme sem áll jól” pasit, mint Jack Nicholson, akivel mindennap lehet üvöltözni, aztán hatalmasakat szexelni, letusolni, és szépen, illatosan, jóllakottan kimenni az éjszakába begyűjteni az irigykedő tekinteteket. (A következő féltékenységi rohamig…)

14. Kurucz Adrienn

Adriban valami olyan veleszületett úrinőség és elegancia van, és annyira európai típus a maga visszafogott dekadenciájával, hogy nem is mondhatott volna annál meglepőbbet, mint hogy Julia Roberts játssza el a karakterét. „Az egyetemen voltak, akik Juliának hívtak, de én is látom, hogy vannak közös tulajdonságaink: nagy száj, magasság, valami a mozgásban, nézésben, és szerintem a gondolkodásban is.” Persze jön utána egy kis mentegetőzés: „Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy micsoda nő vagyok, nyilván ő gyönyörűszép, én meg nem vagyok az, de érzem a lelki rokonságot.”

Jól van, Adri, akkor egy még szebb színésznőt kapsz tőlem (bár Julia istennői kvalitásait egy percig sem vitatom): az én szememben Ingrid Bergman vagy, és vagy ő játsszon el téged életed filmjében, vagy te vedd át tőle a Casablancát, mert neked is nagyon jól állna a kosztüm és a kalap, és nézhetnél ábrándos-könnyes szemmel a férfi után, aki nagyvonalúságában lemondott rólad. Ingrid Bergman amúgy a magánéletében is megélhette a szenvedélyt – ha megkapta is érte a büntetését Hollywoodtól (meg a volt férjétől), amit persze a legteljesebb méltósággal viselt, és még jobb európai művészfilmekkel bosszult meg, úgyhogy szerintem példaképnek sem utolsó.

15. Fiala Borcsa 

Ugye, egy percig nem volt kétséges, hogy Fiala Borcsa ebből a feladatból is tréfát űz, ami egyrészt a mi szórakoztatásunkat szolgálja, másrészt az ő elszánt rejtőzködését. Borcsa magánéletébe és gondolataiba ugyanis csak ritkán kaphatunk betekintést, és hogy ki van a mások boldogságát étellel és humorral tápláló széles mosoly mögött, azt csak kevesen tudhatják. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az alteregójának a kiválasztása: „Én azt szeretném, ha Nelsan Ellis játszana engem, pont úgy, ahogy Lafayette-et alakította a True Bloodban. Méghozzá azért, mert azt hiszem, legbelül egy fekete meleg férfi vagyok. És, ha ma már mindenki eljátszhat mindent – ahogy arról mi is többször írtunk –, akkor engem ő alakítson. Ja, a sorozatban persze szakács, onnan is a vonzódás, meg mert kábé annyira hozom a nőieset, mint ő. De nagyon igyekszünk mindketten!”

Először is, sajnos korántsem az a helyzet, hogy ma bárki bárkit alakíthat – Borcsa például soha nem alakíthatna egy színes bőrű meleg férfit, ezt most megmondom. (És erről is írtunk már.) Másodszor meg én tudom, ki alakíthatná Borcsát úgy, hogy abban minden, de tényleg minden benne legyen: Kathryn Hahn! Ő jó darabig csak egy szenzációs komika volt, ezért inkább csak mellékszerepekben tűnt fel a szabályos szépségű sztárok mellett, de pár éve, amióta érett nő és anya lett belőle, egyre komplexebb és drámaibb szerepeket osztanak rá, és ahogy a Mrs. Fletcherben alakítja a gyereke felnövekedése és elköltözése után magára maradó, és önmagát újradefiniáló nőt, az elég vagány... Hajrá, Borcsa!

16. D. Tóth Kriszta

Pásztory Dórihoz hasonlóan Kriszta is kizárólag brit színésznőkben tud gondolkodni, és számára a külső adottságok láthatóan nem jelentenek akadályt semmiben: az ír Saoirse Ronan és a csodálatos Carey Mulligan bújhatna a bőrébe. Itt tehát inkább az intelligencia és az érzékenység játszhatott szerepet az azonosulásban, esetleg még a kultúra, ami mindkét színésznőről süt, amellett hogy ha kell, egy-egy szerepre még ezeket is képesek eldobni.

De mondok valakit, aki mindezeknek a feltételeknek megfelel, és birtokában van még egy fontos tulajdonságnak, ami Kriszta alakítójánál alapfeltétel: a karizma. Aki Krisztát szeretné eljátszani, annak egyszerre kell okosnak és keménynek, de érzelmesnek és lágynak is lennie, természetesen kirívóan magas intelligenciát sugároznia, és valami olyan belső erővel bírnia, ami azonnal tekintélyt kölcsönöz neki. Nem könnyű ilyen színésznőt találni, de azt hiszem, nekem sikerült – a választottam ráadásul még a kétnyelvűséget is reprezentálja, hiszen az élete és pályája felét franciául abszolválja: Kristin Scott Thomas. Még a nevük is stimmel, juhé!

Mondjátok meg őszintén: jó casting director lennék?

Gyárfás Dorka