–

WMN: Fel tudod idézni pár mondatban, hogy gyerekként hogy képzelted el a Földet, mit gondoltál róla? Egyáltalán volt-e valami viszonyulási pontod hozzá?

Puskás Peti: Amit fel tudok idézni, az a jó érzés, amikor a rokonok, barátok hétvégi házaiba, telkeire mentünk, és hogy milyen kellemes, megnyugtató volt együtt sétálgatni. Sehol senki nem volt, fel lehetett fedezni a tájat, és ez mindig valamiféle szabadságérzettel párosult gyerekként (is).

WMN: Egy ma született kisbabát szerinted milyen világ vesz majd körül a 18. születésnapján? Félted a ma gyerekeit a jelentől, jövőtől?

P. P.:

Nemcsak a gyerekemet kell féltenem, hanem a szüleimet és saját magamat is, és úgy általában mindenkit. Elég csak a mostani járványhelyzetre, az ételek minőségére, a légszennyezettségre és mindezek egészségi hatásaira gondolni.

Nyilván féltem a leendő gyerekemet is, pontosan ezért próbálok úgy élni és változtatni a szokásaimon, hogy a lehető legjobb feltételeket tudjam majd megteremteni számára.

WMN: Te magad mit teszel a saját és tágan vett környezeted megóvásáért?

P. P.: Az előző kérdésben már részben megválaszoltam, de évek óta próbálok tudatosan tenni egy élhetőbb világért a saját szintemen. Vegán vagyok, piacra járunk, és próbálunk csomagolásmentesen vásárolni. Úgy általában mindenben keresem, keressük a környezetnek is legjobb lehetőségeket.

Van egy faültető egyesületünk és egy másik, amiben gyerekek zenei képzésével foglalkozunk ugyan, de emellett azért igyekszünk a gondolkodásukat is formálni a környezetvédelemről, jövőről.

Most pedig olyan helyre költözünk, ahol lesz egy kiskertünk, és végre saját magunknak is meg tudjuk termeszteni vegyszermentesen a zöldségeket, gyümölcsöket. Emiatt most nagyon fel vagyok dobva, illetve a kis szőlőm miatt, amelyben viszont most csapok bele az organikus kertészetbe.

WMN: Véleményed szerint az oktatásba be kellene építeni a tudatos környezetvédelemre, fenntarthatóságra nevelést?

P. P.: Mindenféleképpen be kellene építeni az oktatásba ezeket a témákat.

Szuper lenne, ha egy olyan nemzedék nőne fel, amelyiknek természetes módon, a mindennapi élete része lenne a környezet- és állatvédelem.

A Füri Egyesületben a zenetanulás mellett ezért is próbáljuk erre felhívni a fiatalok figyelmét, közösen fát ültetünk, és egyéb fontos, de alapmódszerekről is beszélgetünk a fenntarthatóság jegyében.

WMN: Melyik állatfaj megmentésén dolgoznál legszívesebben, ha erre tennéd fel az életed?

P. P.: Tulajdonképpen a vegánságommal is minden állatfaj megmentésére voksoltam. Ugyanakkor számomra a haszonállatok megmentésén van a fókusz, amit véleményem szerint szemléletformálással lehet csak elérni. Hogy miért? Egyszerű: azzal, hogy a haszonállatokra ráaggattuk a haszon szót, egyszerű, eladandó árucikké változtattuk őket. Pedig ők nem tárgyak, hanem élőlények, azaz élő lények! Számomra ezért fontos, hogy minél többet beszéljek róluk, és visszaadjam nekik az élethez való jogot. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Peter Puskás (@apuskaspeti) által megosztott bejegyzés

WMN: Számodra mi az egyértelmű tanulsága az elmúlt évnek, illetve mit gondolsz arról, ahogy általában az emberiségre hatott?

P. P.: Szkeptikus vagyok a konzekvenciákkal kapcsolatban, hiszen elég csak visszaemlékezni 9/11-re, amikor arról beszéltünk, hogy „most minden meg fog változni”, aztán igazából semmi nem változott meg. Soha nem egyéves távlatokban kell gondolkodni, hanem nagyobb ívet, nagyobb távlatokat kellene inkább megfogalmazni a fejlődésünkben. 

Aminek a megtapasztalása viszont felerősödött bennem, hogy a világ jobbításában a kisember a fő felelős. Ez részben igaz:

mindenkinek a maga szintjén kell felelősséget vállalnia, de nagyon fontos, hogy ne hagyjuk magunkat megvezetni és bűnösnek érezni mindenért a nap huszonnégy órájában! Mert nekünk igenis számon kell kérnünk a politikán, a különféle vállalkozásokon, a multikon, hogy ők maguk mit tesznek a jövő érdekében.

Nem nekünk kell minden terhet egyedül cipelnünk helyettük, viszont nekünk kell szembesítenünk őket azzal, hogy ők mit nem tesznek meg a környezetünk, a jövőnk érdekében. Az embernek tehát van felelőssége, de ne hagyja magát becsapni azzal, hogy csak rajta múlik minden! A nagy rendszer részeként persze optimalizálnunk kell, de alapvetően a rendszernek kell megváltoznia. 

 

Mihalik Enikő válaszait ITT, Sipos Katalinéit ITT, Ördög Nóráéit pedig ITT tudod elolvasni.

A márciusi Hello, WMN! a WWF-fel együttműködésben készül,
adód 1%-ával ÍGY tudod támogatni a munkájukat.

 

Kiemelt kép: Panamy