„Mérges vagyok az előző generációkra és a sajátomra is” – Hello, WMN! – Bemelegítés

–

WMN: Fel tudod idézni pár mondatban, gyerekként hogy képzelted el a Földet, mit gondoltál róla? Egyáltalán volt-e valami fontos viszonyulási pontod?

Mihalik Enikő: Gyermekkorom felhőtlenül telt, emiatt nehezen tudtam volna elmélyülni a Föld problémáiban, a környezetszennyezés okozta károk tanulmányozásában. A boldog burok, amiben felnőttem – sajnos – sokáig megvédett attól, hogy szembe kelljen néznem az emberiség életformájának környezeti hatásaival.

Azt gondoltam, a Föld problémamentes hely, ami mindig is biztonságos otthont fog nyújtani számomra. Ma már úgy gondolom, elengedhetetlen, hogy az otthonunkra mi magunk vigyázzunk, és a tőlünk telhető legtöbbet megtegyük megóvásáért.

WMN: Egy ma született csecsemőt szerinted milyen világ veszi majd körül a 18. születésnapján? Félted a ma gyerekeit a jelentől, jövőtől?

M. E.: Nagyon remélem, hogy a jövőben csak javulni fog a helyzet minden szempontból, bár úgy érzem, még sajnos nem értük el az abszolút mélypontot, és az én gyerekem generációjának tagjai lesznek azok, akik már valóban az életüket féltve fognak a világ megmentésével aktívan és mindennapi szinten foglalkozni.

Mérges vagyok az előző generációkra és a sajátomra is. Féltem a gyermekeinket a jövő világától, és attól, hogy hatalmas teher zúdul a nyakukba, meg talán ezzel együtt egy kevésbé szép világ.

Ám a beléjük fektetett reményem és hitem azzal nyugtat, hogy ők már sokkal elhivatottabban fognak küzdeni a nemesebb célokért. Számukra nem lesz elegendő a mára oly jellemző sikert és elismerést jelentő stabil anyagi helyzet megteremtése.

WMN: Te magad mit teszel a saját- és tágan vett környezeted megóvásáért?

M. E.: Fontos, hogy nemcsak közvetlen környezetünk megóvásáért vagyunk felelősek, hanem a minket körülvevő állatvilágért, természetért és embertársainkért is. Mindenkinek szerepet kell vállalnia a Föld jobb hellyé tételében – nem csak pillanatnyilag, hanem hosszú távon is.

A kislányomat is ebben a mentalitásban fogom nevelni,

továbbra is törekedni fogok a háztartásom környezettudatos vezetésére, és idegesítő, vagy sem, sosem fogom abbahagyni a „prédikálást” és a csipkelődő megjegyzéseimet arról, hogyan tehetünk – lehetőleg még többet – a környezetünk védelme és jövője érdekében.

WMN: Véleményed szerint az oktatásba be kellene építeni a tudatos környezetvédelemre, fenntarthatóságra nevelést?

M. E.: Abszolút! Főként a mai világban elengedhetetlennek és kifejezetten hasznosnak tartanám az erre irányuló felvilágosítást. Többszörösen megtérülő lépés lenne az élhetőbb jövő megalapozása felé. Büszke lennék szülőhazámra, ha a mi oktatási rendszerünkben ez kötelezően megvalósulna. 

WMN: Melyik állatfaj megmentésén dolgoznál legszívesebben, ha erre tennéd fel az életed?

M. E.: Nem lehet egy fajt kiemelni, és azt mondani, ezt az egyet szeretném megóvni. Globálisan kell gondolkodnunk, de ha választani kellene, nagyon fontosnak tartanám az óceánok élővilágának megóvását és helyreállítását. Ez a Földünk éltetője, ezért kezdeném ezzel.

WMN: Számodra mi az egyértelmű tanulsága az elmúlt egy évnek, illetve mit gondolsz arról, ahogy általában az emberiségre hatott?

M. E.:

A Földnek, köszöni szépen, nincs ránk szüksége! Nekünk viszont annál nagyobb szükségünk van rá.

„Ő” már túlélt ennél nagyobb kataklizmákat is, viszont számunkra a Covid-járvány is, a klímaváltozás is egzisztenciális fenyegetéssel jár. Az elmúlt egy év rávilágított arra, milyen sérülékeny is az emberiség és az általunk kialakított rendszerek. Itt lenne az ideje nagyobb sebességre kapcsolni egy fenntartható életmód kialakításában.

 

Kiemelt kép: Michael Schwartz