Ha idő előtt véget ér a holtomiglan – 8 tesztelt túlélési stratégia szakítás esetére

–

Nem vagyok sem pszichológus, sem párkapcsolati terapeuta, és azt sem szeretném sugallni, hogy nálam van az Elvált Nők Bölcsességének Köve. Mindössze azzal a szándékkal írom le a saját meglátásaimat, és azokat a lépéseket, amik nekem segítettek, hátha talál köztük hasznosat az, aki épp ebben a hajóban evez. Emellett szeretnék felfesteni egy kis szivárványt a mostani viharosnak, ijesztőnek és éjfeketének tűnő egedre: lesz ez még sokkal, de sokkal jobb, nem maradsz örökre magányosan, boldogtalanul.

1. Döntsd el, mit szeretnél, melyik irányba indulnál el!

Vannak egyszerű képletek, fekete-fehér helyzetek, amikor világos: ez a kapcsolat véget ért, senki nem akarja visszatapsolni egy következő felvonásra, vagy tenni azért, hogy megoldódjanak a problémák. De ezek a ritkábbak, tapasztalatom szerint. A legtöbb házasságban rengeteg érték van (család, szülők, gyerekek, közös értékek, ingók és ingatlanok, belső poénok, emlékek, egy potenciális jövő, megannyi dolog), még akkor is, ha azokat nem feltétlenül érzékeljük a hétköznapok minden pillanatában. Sokszor az ember akkor ébred rá, hogy mije volt, amikor már visszavonhatatlanul elveszítette. Éppen ezért mindenképpen érdemes elgondolkodni rajta, amíg nem késő: valóban elérkezett a vég, vagy ez csak egy kellemetlen huppanó? Menthetetlen a dolog, vagy lehet rajta még javítgatni, akár párterápiával? A javítás egy kapcsolat esetében persze temérdek időbe, energiába és érzelembe kerül, nem lehet megúszni a magunkkal és a hibáinkkal, gyarlóságainkkal való kőkemény szembenézést.

A gyógyulás, talpraállás szempontjából viszont mindenképpen tisztázni kell magaddal, mit szeretnél: elkezdeni a gyászfolyamatot, elbúcsúztatni az eddigieket, vagy megnézni, mit lehet tenni annak érdekében, hogy újraélesszétek a (remélhetőleg csak tetsz)halott kapcsolatot. 

Az alábbi tanácsok viszont most inkább arra az esetre vonatkoznak, ha egyedül vágsz neki az elengedés rögös útjának.

2. Éld meg a fájdalmad!

Nem eszel, nem alszol napok, vagy tán hetek óta, reggelente, amikor a tükörbe nézel, el sem hiszed, hogy az éjfekete karikák a szemed alatt ilyen mélyek és gyászosak tudnak lenni. Ahogy azt sem gondoltad volna soha, hogy ennyire minimális alvással is életben tudsz maradni. A helyzet egyetlen pozitívuma a fürdőszobai mérleg, valóban gondolkodtál rajta, hogy le kéne dobni pár kilót, csak épp nem ilyen áron. Igen, ez egy ritka szar időszak, rettentően fáj minden pillanatban, hiszen a szíved megszakadt, az eddigi életed, abban a verziójában, ahogy volt, véget ért. Nekem az a tapasztalatom, hogy meg kell élni ezt a fájdalmat. Nem kell eltompítani, menekülni előle vagy besöpörni a szőnyeg alá. Úgysem lehet sokáig elfojtani, mert akkor, mint egy fortyogó kukta, valamilyen formában, de óhatatlanul felrobban. A jó hírem viszont, hogy minden nehéz időszak véget ér egyszer. Még ha most úgy tűnik is, hogy örökre ebbe a jeges, savas, homályos mocsárba ragadtál, hidd el, ki fogsz belőle kecmeregni. Méghozzá új emberként. Tele tapasztalattal, tudással, többek között arról, hogy valójában mennyire erős nő vagy, aki mindent, de tényleg mindent túlél. Ez most, a lelki maraton harmadik kilométerénél talán hihetetlenül hangzik, de ott van a célszalag, amit igenis át fogsz tudni szakítani.

3. Légy önmagad!

Tegyél egy időre mindent parkolópályára: terhet, feladatot, kihívást, kötelezettséget, amitől csak meg tudsz szabadulni átmenetileg, és foglalkozz magaddal annyit, amennyi a csövön kifér. Bánj magaddal nagyon jól, keress minden lehetőséget, amivel kényeztetheted magadat. Egy kapcsolat végével (főleg, ha az nem a te döntésed miatt szakadt meg) az ember hajlamos értéktelennek, kudarcosnak, lecserélhetőnek, selejtesnek érezni magát, miközben az önbizalma bezuhan a béka segge alá. Mondd el magadnak mindennap: téged nem más viselkedése határoz meg, nem az definiál, ami történt veled, vagy hogy mi a párkapcsolati státuszod. És a legfonotsabb:

egyedül is jó vagy. Önmagadban értékes vagy. Tanuld meg megszeretni magadat azért, ami te magad vagy, ingóságok és ingatlan, pár- és rokoni kapcsolatok nélkül, öleld magadhoz a pőre valóságodat.

Húzd újra a kontúrjaidat, amik a közös évek során óhatatlanul elmosódtak, összekeveredve a másik életével, tulajdonságaival. Ki vagy te, egyedül? Mi az, amit te szeretsz, és mi az, amit a másik miatt csináltál inkább? Mi az, amit te gondolsz, és mi az az attitűd, amit inkább csak kölcsönvettél – esetleg a konfliktusok elkerülése miatt? És ha már itt tartunk: próbálj csak ki nyugodtan új dolgokat, akár olyasmiket is, amiket eddig nem tudtál, mert „mi” nem szoktunk ilyet. Most TE vagy. Ha kedved van sífutni, túrázni, diszkóba járni, piacon lángosozni (sok fokhagymával!), salsázni, sziklát mászni, idegenekkel szóba elegyedni, művészfilmet nézni, csináld!

4. Szeresd és szeretgesd magad!

Adj magadnak gyógyulási időt, de adj magadnak minőségi időt is, mintha csak elkezdenél magaddal járni. (Amúgy miért is ne? El tudsz képzelni magadnál jobb partnert? Ugye, hogy nem?) Törődj a testeddel, lelkeddel. Jógázz, meditálj, feküdj be a kádba egy jó könyvvel és egy pohár borral. Rendelj magadnak egy romantikus vacsorát. Menj masszázsra – egy másik ember érintése különösen jólesik ilyenkor. Fedezd fel magadat újra, simogasd a tested, maszturbálj, kísérletezz magaddal, hiszen egy csomó minden megváltozhatott veled, benned azóta, hogy legutóbb egyedül, önmagad voltál. Szakadj ki a korábbi sémákból, a kapcsolatod megszokott mozdulataiból, jól begyakorolt forgatókönyvéből, nézz pornót (vannak etikus, és kifejezetten nőknek tervezett felnőtt filmek), ihletődj, nézd meg, mi az, amit szeretsz, mi az, ami vonz, ami beindítja a fantáziádat. Nézegesd magad a tükörben, vizsgáld meg magadat részletesen, nézd meg, mik azok a dolgok, amiket szépnek találsz magadon, dicsérj, bókolj, készíts magadról szexi, kacér vagy sejtelmes képeket, csak úgy, magadnak, a magad örömére. 

5. Beszélj, beszélj, beszélj! 

Vedd körbe magadat barátnőkkel, és beszélgess. Mondd el nekik egyszer, tízszer, százszor, mi bánt, a végére rendszerint kisimulnak, helyére kerülnek a dolgok. Hallgasd meg az ő visszajelzésüket, gondolataikat. És ha teheted, menj el terápiába! Legalább egypár alkalommal szerintem mindenképp érdemes, már csak annak tisztázására is, hogy mi az, ami félresiklott, mit tehettél volna másképp, milyen következtetéseket, tanulságokat lehet levonni a jövőre nézve.

Jó, ha az ember a párkapcsolatain keresztül is tud tanulni, és tanulja magát is, egy korrekt elemzéssel és némi önreflexióval pedig elkerülhető, hogy ugyanazokat a mintázatokat produkáld, csak mindig valaki más mellett. 

6. Írj naplót!

Még ha csak annyit írsz is le eleinte, hogy szarul vagy, kilátástalannak érzel mindent, vagy dögöljön meg mindenki, vezess naplót. Abból pontosan fogod látni, hogy igenis haladsz előre, mész kifelé a dzsungelből, még ha ez a folyamat napi szinten őrjítően csigalassúnak tűnik is. Ahogy azt is érzékeled majd, hogy vannak jobb és rosszabb napok, optimális esetben pedig az előbbiből lesz egyre több.

7. Mozogj!

Nekem iszonyatosan sokat adott a futás a dühöm és a rossz gondolataim levezetésében. Bevallom őszintén, az elején a kezem szinte mindig rákulcsolódott egy képzeletbeli baseballütőre, úgyhogy addig futottam, amíg úgy nem éreztem, kifáradtam annyira, hogy (épp) nem akarok, vagy legalábbis nem tudok szétverni magam körül mindent. Nyugi, nem futok se gyorsan, se baromi sokat, ezt az elcsigázott szintet tudom hozni már egy-két szigetkör után is.

Másnap reggelre persze megint az egész világ az ellenségemmé vált, akkor elmentem újra futni. És újra és újra és újra, míg egy szép nap azt vettem észre, már nem dühből, hanem örömből futok,

a kezemből pedig eltűnt az ütő. (Ezzel együtt persze az is sokat segít, ha megteheted, hogy fogsz pár értéktelen holmit, akár összevásárolhatod egy ócskás teljes porcelánnipp-készletét, és egy sodrófával ripityára vered a kert végében. Nem mondom, hogy a legszofisztikáltabb, a leginkább úrinőhöz méltó megoldás, de kit érdekel? Üsd, verd, rúgd, fekvőtámaszozd, cangázd, fusd ki magadból a dühödet (de közben persze ne sérüljön meg senki).

8. Nyiss!

Mindenkinél másképp és máskor érkezik el a pillanat, amikor már tud kifelé nyitni. Van, aki hisz a kutyaharapást szőrével megoldásban, és két héttel a szakítás után már hagyná, hogy levarrja a fél város, és van, akinek évekbe telik, amíg rá tud nézni más férfiakra. Minden megoldás jó, te érzed, mikor érett meg a helyzet arra, hogy ne okozzon további sérülést, hanem inkább a gyógyulásodat szolgálja az ismerkedés. Ha eljött az ideje, bátran kezdj ismerkedni. Szerintem nem kell félni az online társkeresőktől sem, csak helyén kell őket kezelni (és magadat is), amellett nem szabad túlságosan komolyan venni vagy ráfeszülni. Ne azzal a céllal vesd bele magadat a kiapadhatatlan férfitengerbe, hogy most megtalálod álmaid hercegét, a másik feledet, a következő férjedet, életed párját. Hanem hogy udvaroltass magadnak, hogy lásd a lehetőségeket, találkozz érdekes emberekkel, akár olyanokkal is, akikkel normális esetben nem sodorna össze a sors – hiszen a legtöbbünk egy egészen szűk buborékban él, Covid ide vagy oda.

Igen, most véget ért az életed egy fontos fejezete. De a könyvedből még egy csomó rész hátravan! Lapozz csak szépen tovább, ki tudja, mit tartogatnak számodra a következő lapok!

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Arman Zhenikeyev