Lisztmentes pizza? Igen! – Három tuti, kipróbált (és sikert aratott) recept karfiolos, brokkolis és cukkinis alapra
Nem túlzok, ha azt mondom, évek óta ki akarom próbálni a világ egyik – szerintem – legklasszabb ételének könnyedebb verzióját, a zöldségtésztás pizzát. De eddig valahogy sosem jutottam el a megvalósításig, csak gyűjtögettem a recepteket. Amikor megláttam, hogy ma lesz a nemzetközi pizzanap, tudtam, hogy eljött az én időm. Háromféle zöldséggel: brokkolival, karfiollal és cukkinivel készítettem a hétvégén egy-egy pizzát, és a végeredmény – spoiler! – megdöbbentően finom lett. Ráadásul gyorsabban elkészül, mint ahogy a futár megérkezne egy rendelt verzióval, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy adjon egy esélyt a zöldségpizzának. Dián Dóri írása.
–
A pizza az egyik legnépszerűbb comfortfood, millióféleképpen variálható a feltét, és hamar elkészíthető, ráadásul szinte mindenki szereti. Tökéletes partikaja tehát, nem is beszélve arról, hogy az egyik legegyszerűbb választás, ha gyors vacsorára vágyik az ember.
A karantén alatt nekünk is a kelleténél kicsit többször esett rá a választásunk, amikor azon törtük a fejünket, mi legyen az aznapi menü. Nem is beszélve arról, hogy a gyorsfagyasztott, pláne a házhoz rendelt változat mennyire praktikus tud lenni, amikor a vacsora legfőbb szempontja, hogy hamar, a lehető legkisebb energiabefektetéssel kerüljön valami a tányérunkra.
Azonban ezt sem lehet a végtelenségig játszani, még egy olyan pizzaimádó háztartásban sem, mint a miénk, és hát szembe kell nézni azzal a szomorú ténnyel, hogy hiába isteni, a pizza nem foglal el előkelő helyet a világ legegészségesebb ételeinek ranglistáján, különösen, ha mindennap az a menü.
Be kellett hát látnunk, hogy ideje alternatívát keresni, és elöljáróban annyit elmondhatok, hogy a zöldségalapú pizza tökéletesen hozza, amit elvárunk tőle.
De kezdjük a legfontosabbal!
A zöldségtésztájú pizza nem ugyanolyan, mint a lisztes-élesztős változat. Sajnos vagy sem, a különbség feltűnő, de élményben hasonlót tud a zöldséges verzió, mint az eredeti „nagy testvér”. Cserébe viszont nem kell élesztőt futtatni és tésztát keleszteni, mindössze egy aprítógépre van szükség ahhoz, hogy elérjük a tökéletes állagot.
Mivel elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy miként szuperálnak a zöldségek tésztahelyettesítő szerepükben, mennyire dominál az ízük az összképben, mindhárom esetben margarita pizzát készítettem, de természetesen bármilyen tetszőleges feltéttel működnek a receptek.
És azt a „szívességet” megtettem nektek, hogy a háromból kettőt nem a recept szerint csináltam, mert azt hittem, annyira képben vagyok az összetevőkkel, hogy fejből is menni fog. De így legalább azt is el tudom mesélni, mi történik, ha egy-egy lépés vagy hozzávaló kimarad a képletből.
Brokkolialapú margarita pizza
Hozzávalók:
- 500 g brokkoli
- 2 tojás
- 50 g trappista vagy mozzarella a tésztába
- só, bors
- 2 gerezd zúzott fokhagyma vagy 2 teáskanál fokhagymapor
- 200 ml paradicsomszósz
- bazsalikom
- oregánó
- sajt a tetejére
Első lépésként a brokkolit rózsáira szedtem, alaposan megmostam és kisebb darabokra vágtam. Utóbbi lépés elhagyható, ha van otthon aprítógépetek, de nekem csak egy kisebb kézi aprítóm van, ami maximum öt perccel tette hosszabbá a folyamatot.
Aprítás után a brokkolihoz kevertem a két tojást, beledobtam a zúzott fokhagymát, sóztam-borsoztam, és mivel cserben hagyott a memóriám, kifelejtettem belőle a sajtot, de ti keverjétek hozzá azt is! Ezután egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem a „tésztát”, körülbelül félujjnyi vastagságúra egyengettem a kezemmel, és betettem 15 percre sülni a 180 fokosra előmelegített sütőbe. Az eredeti recept 190-200 fokot írt, de az én légkeveréses sütőmben elég volt neki a 180 fok is.
Amíg sült az alap, elkészítettem a paradicsomszószt, ami annyiból állt, hogy egy fazékban összerottyanttottam a paradicsomszószt egy kis bazsalikommal, egy gerezd szeletelt fokhagymával és oregánóval, és ebbe is került egy kis só és bors.
Amikor letelt a 15 perc, kivettem a tésztát, megkentem a paradicsomszósszal, rászórtam a sajtot, és visszaküldtem a sütőbe további tíz percre.
Ezzel el is készült a brokkolialapú pizza. Eleinte kétségeim voltak ugyan, hogy össze fog-e állni a massza, de a recept működik, még sajt nélkül sem esik szét a pizza.
A három változat közül a brokkoli íze volt a legerősebb, de így is isteni finom lett, ráadásul a rostok révén laktatóbb, mint az olasz vékony tésztás pizzák.
Karfioltésztájú margarita pizza
Hozzávalók:
- 500 g karfiol
- 2 tojás
- 50 g trappista vagy mozzarella a tésztába
- só, bors
- 2 gerezd zúzott fokhagyma vagy 2 teáskanál fokhagymapor
- paradicsomszósz
- sajt
A brokkolishoz hasonlóan ezt is azzal kezdtem, hogy rózsáira szedtem, majd alaposan megmostam, és felaprítottam a karfiolt. Belekevertem a többi hozzávalót, kivéve a sajtot, mert azt szintén kifelejtettem. Ráadásul egy másik, a sajt hiányál nagyobb hibát is elkövettem: elfelejtettem a darált karfiolból egy konyharuha segítségével kicsavarni a vizet. Sütés közben pedig sajnos nem távozott el elegendő víz a zöldségből, így az én első karfioltésztás pizzám kicsit szétesősre sikerült. Nagy szerencse, hogy az ízén ez semmit nem rontott, isteni finom lett ez is, ráadásul a karfiol íze sem olyan domináns.
Ezt a karfiolos verziót is ugyanúgy kell elkészíteni különben, mint a brokkolisat, a tésztát 15 percig sütöttem 180 fokon, majd rákerült a paradicsomszósz és a sajt, és az egész kapott még 10 percet a sütőben.
Cukkinitésztájú margarita pizza
Hozzávalók:
- 500 g cukkini
- 2 tojás
- 100 g trappista vagy mozzarella a tésztába
- só, bors
- 2 gerezd zúzott fokhagyma vagy 2 teáskanál fokhagymapor
- paradicsomszósz
- sajt
Tanulva a hibáimból, két nappal később a cukkinis változatot a recept pontos követése mellett készítettem el, és állagát tekintve ez sikerült a legtökéletesebbre.
A menetrend ebben az esetben is az, mint az előző két pizza készítésénél: cukkini ledarál, víz kinyomkod, tojás, sajt, só, bors, fokhagyma, majd a masszát egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, félujjnyi vastagúra egyengettem, és 15 percig irult-pirult a 180 fokos sütőben. A negyedóra elteltével kivettem, ment rá a paradicsom és a sajt, majd újabb 10 perc alatt készre sütöttem.
A szeletelésnél kapott értelmet az a néhány gramm sajt, ami a másik kettőnek a tésztájából hiányzott: szépen összeállt, de nem gumis állagú tésztát kaptunk így, a cukkini semleges íze pedig kiváló terepe a feltétvariációk tucatjainak.
Összeségében nekünk nagyon bevált mindhárom recept, mindenkinek szívből ajánlom, aki pizzázna, de kipróbálna valami újat.
Utóirat: Ne felejtsétek ki a sajtot!
Dián Dóri
A képek a szerző tulajdonában vannak