4 könnyű, szezonális zöldséges fogás, amire akár vendégeket is hívhatsz!
Magyarországon egyre kevesebb zöldséget fogyasztunk, és még azt a keveset is rendkívül konzervatívan tesszük, szinte csak az alma, banán, hagyma és krumpli az, ami rendszeresen belekerül a hazai bevásárlókosarakba. Pedig a piacok, főleg most, nyár derekán, roskadoznak a színesebbnél színesebb és finomabb holmiktól, úgyhogy nem lenne egy nagy ördöngösség a napi öt-kilenc adag zöldséget, gyümölcsöt bekebeleznünk, amit a szakértők az egészségünk érdekében tanácsolnak. Ihletképpen mutatok négy olyan szezonális finomságot, ami sem nem drága, sem nem bonyolult, cserébe viszont roppant finom! Fiala Borcsa írása.
–
1. Bruschetta gránátalmás padlizsánkrémmel
Minden évben meg szoktam hívni az anyukámat és a nagymamámat a csatolmányaikkal együtt anyák napi brunchra (amire persze minden egyes évben jön a nagymamától a csípős odaszólás, hogy „mi a frászkarika az a brunch, gábli az, te, leány, de ha nagyon urizálni szeretnél, akkor villásreggeli”). Jó pár alkalommal orosz palacsintát (aka blinit) készítettem ilyenkor, ugyanis az remekül csúszik a pezsgő mellé… Idén azonban úgy éreztem, ideje a változatosságra való törekvésnek, meg anyukámnak is szerettem volna kedvezni, aki rajong a vinettáért, úgyhogy valami olyasmit csináltam, mint az erdélyi padlizsánkrém, csak egy kis csavarral.
Két szép, fényes, kemény húsú padlizsánt megszurkáltam (hogy ne robbanjanak fel), majd betettem a sütőbe 190 fokra, kábé 45 percre, amíg meg nem puhultak, sültek teljesen. Akkor összeturmixoltam őket nyolc evőkanál olívaolajjal, két evőkanál curryporral, négy evőkanál görög joghurttal, aztán belekevertem egy marék felaprított, olajon megpirított diót, majd a krémet felkentem jó vastagon a pirított kenyérszeletekre, és a tetejüket megszórtam gránátalma szemekkel. Hamar elfogyott, és még a nagymamám sem kötött bele a kevésbé tradicionális ízekbe.
2. Tévé mellé kelcsipsz
Imádok filmnézés vagy olvasgatás (jó, igazából bármizgetés) mellé valami fincsi sósat ropogtatni. Igen ám, de erre a célra sem a burgonyaszirom, sem a bolti zöldségcsipsz nem alkalmas, én ugyanis bohó módon nem vettem észre, amikor annak idején az önmérsékletet osztogatták, viszont mindenben maximalista vagyok, így ha kinyílik egy zacskó roppanós bármi, addig nem nyugszom, amíg a végére nem jártam a dolognak. Aztán másnap meg nem értem, miért kerültek arrébb a gombok a gatyámon. Na, erre a roppanósvágy és gatya-gate kérdésre tökéletes megoldás a házi kelcsipsz, főleg, hogy most friss babakáposztákat árulnak a piacon.
A kel leveleit megmostam, kivágtam a vastag főerüket (ez mehet bele egy jó kis zöldségalaplébe), szárazra töröltem. Egy mély műanyag edényben összekevertem három löttyintés olívaolajat, 15 dekagramm apróra reszelt cheddar sajtot, egy kiskanál fokhagymaport, és egy csipet borsot, majd beleforgattam a kel leveleit, jó alaposan rádörgölve, hogy minél jobban bevonja a felületüket a fűszeres olaj. Akkor sütőpapíros tepsire fektettem, úgy, hogy lehetőleg ne érjenek össze, (különben nem lesznek roppanósak, inkább tegyél be több tepsinyit egymás után, ha akkora az adag) és 180 fokon 15-20 perc alatt megsütöttem. Ez nem az a magára hagyós, telefonnal elvonulós téma, mert könnyen megéghet a levél, és akkor épp két fokkal lesz keserűbb, mint szeretnéd.
A türelem és az odafigyelés azonban maximálisan meghálálja magát… no meg azok a gombok sem vándorolnak majd beljebb az éjszaka folyamán orvul.
3. Indiai répafőzelék
Amióta január közepén belevágtam a sok zöldséget fogyasztós Instagram-kihívásomba, a répával egészen szoros és intim kapcsolatot kezdtem el ápolni. Én eddig nem is tudtam, hogy a gyerekkoromban még oly utálatos zöldség, amit az orosz répamese sem tudott izgalmas főszereplővé varázsolni, ennyire fantasztikus alapanyag! Mostanság viszont kilószámra eszem mindenféle formában, a legújabb találmányom ez a fűszeres, narancssárga egytálétel.
A répákat meghámoztam, felszeleteltem, majd vajon, fél bögre vízzel, egy kiskanál curryporral, ízlés szerint csilivel, egy hüvelykujjnyi reszelt gyömbérrel és két gerezd fokhagymával félig megpároltam. Ekkor mellédobtam egy doboz lecsöpögtetett csicseriborsó-konzervet, és felöntöttem egy 400 milis konzerv kókusztejjel. Sóztam, borsoztam, a végén belefacsartam egy citrom levét. A tetejére mehet egy csokor felaprított koriander, ha szereted.
4. Juhtúróval töltött cukkini
Tudom, ez a recept sokak szemében megosztó lesz, hiszen a tökízű cukkini nem egy általánosan körberajongott zöldség, a juhtúró is jóval karakteresebb, mint a tehén túrója, és hát a fűszerezés… a kapornak olyan pocsék a PR-ja, hogy legszívesebben páros lábbal rúgnám ki azt, aki felelős érte.
A szép, dundi cukkinit félbevágtam, a magos részét kikapartam, összevagdostam, besóztam. A maradék két csónakot is bedörzsöltem sóval, és hasra forgattam egy tányéron, így hagytam őket húsz percre. Kinyomkodtam a belsejéből a vizet, és olívaolajon megpirítottam, közben a csónakokat is szépen kitörölgettem, majd ráfektettem egy sütőpapíros tepsire. Fél kiló juhtúrót összekevertem három tojással, egy kis doboz tejföllel, egy csapott evőkanál kaporral és a megpirított cukkini belsejével. Só nem nagyon kell, elég, ami a túróban van.
A túrós masszát belekanalaztam a cukkinikbe és 180 fokos sütőben 20 perc alatt megpirítottam. Ha nagyon szeretnél flancolni, sütőbe tolás előtt fektess rá mindegyik halomra egy-egy szelet húsos szalonnát.
Fiala Borcsa