Angol-magyar fúziós álommenü karácsonyra – Pásztory Dóri képzeletbeli konyhájából
Pásztory Dóriék idén Londonban rekedtek, nem látogathatnak haza a nagymamákhoz, hogy elkészítsék számukra azokat az ikonikus fogásokat, ami nélkül nem karácsony a karácsony. Dóri tehát nem tehet mást, mint elvonul a 100 négyzetméteres, képzelet szülte konyhájába, hogy ott olyan lakomát rittyentsen a hagyományos angol és magyar ünnepi fogásokból, amire titeket is szívesen vendégül lát. Pásztory Dóri írása.
–
Hat éve élünk Londonban. Amikor kijöttünk Barni egyéves volt, így nem kellett gondolkodnom a fogós-ravasz kérdésein az ünnepekhez kötődő hiedelmekkel kapcsolatban, és hogy ez miért változik országonként, kultúránként. Nem kellett a fantáziámat és mesélőkémet maximum kapacitásra állítanom, hogy kiküszöböljek olyan logikai csapdákat, minthogy:
miként tudná egy csecsemő hozni az ajándékokat december 24-én este, akinek tulajdonképpen csak másnap ünnepeljük a születését. És ha Magyarországon a Jézuska jön 24-én, akkor ő miként változhat Télapóvá, mire Angliába ér? És különben is, mit csinált és hol járt 6-a és 25-e között?
Szóval tökélyre kellett fejlesztenem a sztorit, hogy tovább éltessem a lángot gyermekem lelkében.
Ezt csak azért írtam le, mert pont ilyen zavar van az én fejemben is, amikor a karácsonyi menüt tervezem. Most először az ünnepi ebédet hármasban, a saját otthonunkban fogyasztjuk el. Izgalmas kihívás ez, régóta álmodoztam róla, igaz, az álmaimban sokkal inkább egy nagyobb vendégsereg szerepelt, akinek sokkal többféle ételt lehet elkészíteni, mint három főnek. Úgyhogy, ha nem is szó szerint ez lesz a menü nálunk (ezt ugyanis nagyjából három hónapig ennénk), a játék kedvéért elképzelem, mit főznék, ha egyrészt lenne egy gigantikus méretű konyhám, másrészt az egész családomat meghívhatnám a karácsonyi vacsoraasztalhoz.
Ez tehát az én angol-magyar álommenüm:
Előétel
Az angolok erősen kezdenek, ugyanis előételben nálam ők a nyerők. Biztos, hogy kerülne az asztalra egy kis lazacpástétom, a koktélrákról sem szívesen mondanék le, és a leveles tésztába csomagolt bármi is ott lenne a vendégváró falatok között. Ebből biztos lenne vegán változat, mondjuk, egy jó kis gombás, kakukkfüves párnácska. A kacsamájpástétomot azért importálnám a magyar menüből egy kis angol narancslekvárral és finom pirított kaláccsal.
Leves
Biztos, hogy kétféle levest kínálnék, egy magyaros húslevest és egy angol krémlevest. Anyukáméknál gyöngytyúk vagy fácán kerül a levesbe az ünnepek körül, így biztos, hogy nem változtatnék ezen a recepten. A krémlevesek közül pedig talán egy gesztenyés-sütőtökös-almás ízkombinációval kedveskednék a vegán vendégeimnek.
Na, jó, azért a halászlé sem maradhat ki, hadd tudják meg ezek a szigetlakók, milyen egy jó kis zsíros ponty íz – mohácsi szokás szerint túrós csuszával.
Főétel
Na, itt ér össze és gabalyodik egymásba a két gasztronómiai szál. Annyiféle főételt készítenék el, amihez lehet, hogy nem tíz embert, hanem, mondjuk, az egész szerkesztőséget kellene inkább vendégül látnom, plusz egy főkkel. Hatalmas töltöttkáposzta-rajongó vagyok, úgyhogy enélkül nem lehet igazi az ünnepi menü, érzelmi kötődésem olyan mély ehhez az ételhez, hogy azonnal csinálnék egy adag hagyományost, egy adag szabolcsit, és egy adag vegánt. Utóbbiból ugyanis olyan rittyentett az anyukám tavaly, hogy alig bírtam rávenni magam a húsos verzióra.
Hogy az brit vendégek se jöjjenek zavarba, biztos sütnék egy pulykát is. Na, jó, ezt a Mártonra bíznám inkább, mert benne megvan az az elhivatottság és kitartás, hogy feltúrja a netet egy olyan receptért, aminek eredményeképpen szaftos, omlós, roppanós bőrű állat kerülne a tányérokra. Talán a töltött verzió mellé tenné le a voksát, hogy teljesen autentikus legyen a fogás. A marha Wellingtont biztosan rendelnénk, ezzel is erősítve az angol kulturális befolyást, itt ugyanis sokkal nagyobb hagyománya van az ünnepi menü megrendelésének, mint a házi kosztnak. Tulajdonképpen értem a logikát mögötte, mert például az előbb említett marhaétel elkészítése olyan rutint, szakértelmet és precizitást igényel, ami sokkal nagyobb eséllyel van meg egy olyan séfben, aki már több százszor kísérletezett a recepttelt, és fejlesztette tökélyre, mint olyasvalakiben, aki évente egyszer ugrik neki az instrukcióknak.
Köret
A pulyka mellé el tudok képzelni hideg salátákat, úgyhogy anyukám kétféle krumplisalátáját felveszem a listára. A franciasalátához „közvéleményt kutatok”, az ellen ugyanis minden porcikámmal tiltakozom. A két konyha a vöröskáposztában ér össze, úgyhogy ez semmiképp nem hiányozhat a végeláthatatlan konyhapultomról. Emellett pedig az angolok kedvelt fogását, a szalonnával sült kelbimbót is tálalnám, ez ugyanis teljesen újraértelmezi a levesben szétfőtt változathoz fűződő emlékeinket. Egy ilyen szép nevű zöldség pedig igazán több tiszteletet és megbecsülést igényel. Ha már a bimbókat úgyis bedobtam a sütőbe, akkor már mehet mellé egy kis sárgarépa, paszternák és krumpli is.
Ezen a ponton kutatom fel Jamie Oliver tökéletes karácsonyi videóját, amelyben beavat minket, hogy különböző zöldfűszerekkel, zsiradékkal és savakkal (citrom, narancs, mandarin) milyen istenien lehet kombinálni és izgalmassá tenni a sütőben sült krumplit (Jamie’s perfect roast potatoes néven érdemes rákeresni), ami mellé én nem vagyok rest további gyökérzöldségeket elhelyezni.
Desszert
Hogy teljesen kiegyenlítettek legyenek az erőviszonyok, és az előételben beállt brit fölényt erős hajrával ledolgozzam, a desszertet a magyar fogások dominálnák, én ugyanis teljesen rosszul vagyok az angol desszertektől. A mince pie-t hat éve próbálom megérteni sikertelenül, ahogy a vajas-krémes sütik sem kerültek közel a szívemhez. Így marad a hókifli, a bejgli, az isler (ha már a nagy szakácskönyvteszt alkalmával sikerre vittem) meg a zserbó, nehogy unatkozzak a vendégvárás előtti napokban.
Anyukám hatlapos Stollwerck-szeletét a világ minden kincséért sem hagynám ki, nem úgy, mint a gyümölcskenyeret, amiről sajnos az én vendégeimnek önző okok miatt le kell mondania.
Italok
A koktélokat a Márton keverné, amíg én sürögnék forognék a 100 négyzetméteres álomkonyhámban, így biztosan mindenki számíthatna egy jó kis gin-tonikra és persze a fogásokhoz nagy gonddal és hozzáértéssel összeállított borpárosításokra is, amit biztosan a magyar tételek uralnának. Koccintani sem holmi francia bubissal fogunk ám, jöhetnek a kiváló magyar pezsgők, sőt még az emésztést segítő kávé is magyar pörkölésű lenne. A teát viszont angolosan tálaljuk, kis tejjel.
Hát, ez az én karácsonyi álomvacsorám, és ha már csak így gondolatban játszadozom, azt is megengedem magamnak, hogy mindannyiótokat meghívjalak. Ugye, eljönnétek?
Pásztory Dóri
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/GMVozd
