,

Enola a híres angol detektív, Sherlock Holmes kishúga. Azonban hiába is túrnád fel utána Sir Arthur Conan Doyle bűnügyi történeteit, nem fogsz találkozni a nevével (szemben Sherlock morózus bátyjával, Mycrofttal). Enola ugyanis Nancy Springer fejéből pattant ki, és az írónő egész regénysorozatot szentelt a számára. A Netflixen látható film az ifjúsági sorozat első kötetét, a magyarul is megjelent Az eltűnt márki esetét dolgozza fel mozgóképes formában.

alonE = egyedüL

Az egzotikusan hangzó „Enola” elnevezés az édesanyja szójátékok iránti szenvedélyét tükrözi, visszafelé olvasva pedig a történet fő mondanivalója tárul elénk (el ne kezdd Sherlock nevét is visszafejteni, megteszi majd helyetted Enola). A 16 éves lánynak gyorsan fel kell nőnie, amikor váratlanul egyedül találja magát édesanyja rejtélyes eltűnésekor. Még két, rég nem látott bátyjára, a családi vagyont kezelő, bigott Mycroftra és a magándetektívként boldoguló, háttérbe húzódó Sherlockra sem igazán számíthat: az egyik leányneveldébe dugná, a másik meg sztoikus nyugalommal tűrné ezt. Pusztán azért, mert ezt így szokás. Enola azonban látványosan lázad minden ellen, ami avítt és megszokott, és falnak megy attól, ha bármiben korlátozzák. 

„Szeretett” bátyjai elől meglépve, édesanyja nyomába ered, mire egy másik ügy kellős közepébe csöppen: Basilwether vele egykorú márkijának eltűnésébe. Egy titokzatos idegen a fiút keresve többször is hősnőnk életére tör. Vajon a két eltűnés között van valamilyen kapcsolat? Ez egy igazi, a Holmes-család tradícióihoz méltó rejtély!

Mire Enolával elérünk a megfejtésig, a lány a deduktív gondolkodásban jártas bátyján is „túltesz”. Vagy legalábbis beleszól a történelembe.

Kóros kor

Gyönyörűen cizellált korrajzot fest föl a film: Enolán kívül tulajdonképpen maga a korszak a másik főszereplő – a Holmes-fivérek mellékszereplőkként a háttérbe húzódnak –, a viktoriánus Anglia, amely a kivárás taktikájával próbálja útját állni a politikai reformtörekvéseknek, hogy a választójog kiterjesztésével nehogy nagyobb néptömegeket kelljen bevonni a kormányzásba. Ahogy a konzervatív érzelmű Mycroft (a Sherlock Holmes-történetekben ő szimbolizálja az államhatalmat) megjegyzi: „Már csak ez hiányozna az országnak: egyre több iskolázatlan szavazó.”

Enola a nyomozása során szembekerül korának vaskalapos nézeteivel: a patriarchális társadalommal (ahol a családfő dönti el, hogy a nőnek hol a helye), az elvárt női toalettel (kalap, kesztyű és krinolin, nem beszélve az „elnyomás jelképéről”, a fűzőről), valamint az illemnek és etikettnek megfelelő attitűddel, ami szöges ellentétben áll a lány legfőbb ismertetőjegyével: ami a szívén, az a száján. 

Az Enola Holmes feminista mese fiataloknak a női választójog előtti időkről, a szüfrazsettek megszületésének lőporos hajnaláról.

Mizantróp vagy filantróp?

Sherlock Holmes ezúttal csupán másodhegedűs a történetben, aki megértő mosollyal az arcán a fotelből vagy egy fa tövéből követi nyomon hugicáját. Sokan elmarasztalják Henry Cavillt (aki valóban jobb lengyel vajákként vagy kriptoni szuperhősként, mint Doyle legendás detektívjeként), pedig nem ő tehet róla, hogy a figurája tétlenségre van kárhoztatva. Egyszerűen ez nem Sherlock Holmes filmje. Talán csak a szerzői jogok miatt, bár a klasszikus Holmes-történetek 2014 óta „közkincsnek” számítanak. (Igaz, ez nem akadályozta meg abban Sir Arthur Conan Doyle örököseit, hogy perbe fogják a Netflixet.)

A különös vádirat szerint az örökösök Sherlock Holmes karakterének empatikus vonásait kifogásolták: az első világháború után keletkezett bűnügyi sztorikra ugyanis továbbra is élnek a szerzői jogok, amelyek már egy együttérzőbb Holmes képet festenek, szemben a korábbi, a rideg logikának alárendelt mizantróppal. (Sir Arthur Conan Doyle a háborúban elvesztette a fiát és a testvérét, ezzel magyarázzák a figura ábrázolásának változását).

Az Enola Holmesban Sherlock határozottan vajszívűnek és odaadónak bizonyul a húga iránt, ami ezt az érzelmesebb Holmes-karaktert valószínűsíti.

De hasonló okok miatt perelték öt évvel ezelőtt Ian McKellen Mr. Holmes című filmjét is.

Pró és kontra

Az Enola Holmes hivatalos előzetese bájos humorával, pimasz kikacsintásaival és pazar látványvilágával egyből a szívünkbe lopja magát. Lendületes és pörgős szellemisége a film nyitójeleneteiben érhető tetten, aztán ahogy a cselekmény kibontásra kerül, ez megváltozik. Egyre komolyabban veszi magát a film, amit én Enola felnövésével, a feminista vonallal és a csak szőrmentén érintett politikai témával hoztam összefüggésbe. A sötétedő hangulat zavarba ejtően megnehezíti a film korhatár-besorolását. Az akciójelenetek Guy Ritchie Sherlock Holmesát idézik, és nagyon tetszik, ahogy a film belesimul a történelem szövetébe. A kettős bűnügyi szál azonban túl sok, akárcsak a ráfordított kétórás játékidő. Másfél órában, feszesebben kellett volna ezt a történetet elmesélni.

Mint aki a székek közé esett

A produkció „motorja” a címszerepet és zsenge kora ellenére a produceri teendőket is elvállaló Millie Bobby Brown, aki a Stranger Things (azért sem írom le a magyar címét) sorozat Tizenegyes karakterével robbant be a köztudatba,

majd Godzilla szörnyparkját istápolta. Hihetetlen energiával viszi a hátán az egész filmet, kitakarva az egész képernyőt betöltő egójával mindenkit, legyen az Henry Cavill vagy Helena Bonham Carter. 

A jó krimi engedi a sorok között olvasni a nézőjét; ezzel szemben az Enola Holmes sorai közt maga a bűnügy is elveszik. Ez a produkció pont olyan ambiciózus, mint a főszereplője. Egyszerre kíván felnövéstörténet, krimi, feminista dekrétum és történelmi kalandfilm lenni. Az Enola Holmes így rögtön négy szék közé esik. Marad Millie Bobby Brown. Egyedül. Vagy fordítva.

                                                                                                      Bányász Attila

Képek: Netflix