1. Ellenállhatatlan volt. Kívül-belül

Az egy dolog, hogy valaki szép és csinos, de ha a külcsín nem párosul tartalommal, akkor – ahogy mondani szoktuk – megette a fene az egészet. Ő pedig nemcsak ésszel és igazságérzettel volt megáldva, hanem kellő érzékenységgel is. Egy egész népet meghódított, és ha nem is imádta mindenki, senki nem volt közömbös iránta.

2. Kitartóan küzdött a nők jogaiért

Evára óriási szükség volt a 40-es évek derekán. 1947-ben választójogot harcolt ki a nőknek Argentínában. Talán ma azért harcolna, hogy a parlamentekben, kormányokban, más döntéshozói pozíciókban vagy a tudomány elismertjei között többen legyenek... Istenem, mekkora szükség lenne rád, Eva!

3. A nép gyermeke maradt

Hiába volt apai ágon nemesi származású, ő maga „balkézről" született, és apja megtagadta. Hiába volt a férje Argentína elnöke, Eva a nép gyermeke maradt. Különös érzékenységgel fordult a szegényekhez, és az alsó társadalmi osztályokhoz, az arisztokrácia sosem fogadta be igazán, bár ő maga sem vágyott oda. A szegényeket számtalan módon segítette, iskolákat, kórházakat épített, árvaházakat tartott fenn, és az állami lottójáték profitjának húsz százalékát az Eva Perón Alapítvány kapta, amelyből mindezt finanszírozta. Nem elvett, hanem adott. Visszaadott. Nem kell több dizájner holmikban szelfiző lány, itt egy igazi példakép!

Eva Perón, 1940, Buenos Aires (Forrás: mirror.co.uk)

4. Szenvedélyért és temperamentumért nem kellett a szomszédba mennie

Eva egész életében dühös volt. Dühös volt az apjára, amiért megtagadta, és ezzel a csillapíthatatlan érzelemmel a szívében élt mindvégig. Ezt a fortyogó temperamentumot igyekezett a hivatására fordítani. Szenvedélyes szónok volt, az emberek nyelvén beszélt. Juan Perón nem lett volna ennyire fontos politikai vezető, ha nem Eva a felesége. Sokat gondolkodom azon, hogy Evát vajon nem ez az érzelmi ambivalencia juttatta el oda, hogy 32 éves korában méhnyakrákkal diagnosztizálták...

5. De Eva nem félt a haláltól (sem)

Amikor még orvosai szerint menthető lett volna az állapota, akkor visszautasította a műtétet, mert dolgozni akart. Vitatható döntés? Lehet. Megvolt a saját oka rá? Biztosan. Egy évre rá, a rák végstádiumában már hiába operálták meg, nem tudta legyűrni a betegséget. De a haláltól nem félt. Halhatatlanságának szimbóluma, bebalzsamozott teste a Duarte-család Buenos Aires-i családi sírhelyén fekszik. Sokak zarándokhelye. Egyes legendák szerint halála előtt lobotómiát végeztek rajta, de ezt nem sikerült bizonyítani. Utolsó beszédében így búcsúzott: Visszatérek, és millióké leszek! Ezt a jóslatot pedig beváltotta az életéről készült számos feldolgozás.

Erejét máig érzem. Most, 64 évvel később is.

Teste ma Buenos Airesben, a La Recoleta temetőben fekszik, a Duarte család sírhelyében

Képek: flickr