–

Adott két település az országban – nevezzük nevén: Gyomaendrőd és Győr –, a távolság köztük négy óra vonattal, három és fél autóval. Adott két fiatal ezen a két helyen, akik az interneten „találkoztak”, és mit ad isten, szerelmesek lettek. A távolság köztük tehát nem kicsi, de úgy döntenek, vállalják a kihívást minden boldog-szomorúságával együtt, és az idő nagyobb részében úgy folytatják a kapcsolatukat, ahogy kezdték: a világhálón!

Gondolom, érzitek, nem olyan egyszerű a képlet

Igen, szar, amikor este egy hosszú nap után másra sem vágynál, csak annak az ölelésére, akit a legjobban szeretsz, miközben ő több száz kilométerre van, és talán valami hasonlóra gondol – ennek tudata valamelyest megnyugtat. És ha már ilyen szépen elkezdtem, folytatom is a sort a távkapcsolatból adódó nyilvánvaló nehézségekről, hisz kit akarunk áltatni, akad belőle jócskán.

Amikor hiányzik, akkor nagyon hiányzik

Olyankor másra sem tudok gondolni, mint hogy milyen jól áll neki a borosta meg a kócos haj, meg a finom tésztás ételekre, amiket készít, és ilyenkor csak még veszettebbül velem van a hiányérzet. Aztán ha kiszámolom, hogy még öt kínkeserves nap van hátra a következő találkozónkig, mély letargiába esem, és mindenhol boldogan turbékoló párokat látok. Olyankor a fél karomat is odaadnám, hogy egy kicsit hasonlítsak rájuk!

Nem elég hosszú a hétvége 

Két és fél nap épp arra jó, hogy újra megismerkedjünk a másik furcsaságaival, megszokjuk őket, és mire sikerült, huss, vége, jön a hétfő, és könnyes búcsút inthetünk egymásnak.

Merthogy időről időre van mit megszokni: az én türelmetlenségemet, az ő rendetlenségét, azt, hogy mióta mindketten szemüvegesek vagyunk, nehézkes a csókolózás, meg azt, hogy milyen fárasztóak tudnak lenni a szóviccek, és hogy milyen hisztis tudok lenni én. Az együtt töltött idő alatt átélünk új dolgokat, tanulunk az életről, de legfőképp egymásról és persze magunkról, hogy legközelebbre jól elfelejtsünk mindent. Ez a durván 60 óra piszok kevés arra, hogy közösen mossunk, főzzünk és kávézzunk, meg kertészkedjünk, kiránduljunk, filmet nézzünk és játsszunk meg szeretkezzünk, majd összevesszünk, összebújjunk. Állhatna, mondjuk, egy nap hatvan órából, akkor valószínűleg mindig lenne idő mindenre.

Csúnya sértődések egyszerű félreértésekből 

Pedig ő nem úgy gondolta! Minden kapcsolat alapja a kommunikáció, és bár ma már csodás technikai megoldások állnak rendelkezésünkre, hogy megkönnyítsék az életet ilyen téren, sajnos egyikünk sem az a videócsetes vagy telefonálós típus, pláne nem egy húzós nap után. Jobb híján így legtöbbször maradunk az írott szavaknál, ami viszont számtalan félrecsúszási lehetőséget tartogat. Nem halljuk a hanglejtést, sem a hangsúlyt, nem látjuk a mimikát, a gesztikulációt, vajon csak ironizált vagy komolyan gondolta? – szoktam magamban tűnődni.

Minek tett szmájlit, miért nem tett szmájlit, miért azt tette, most komolyan rajtam szórakozik, mikor együtt kellene éreznie? Folyamatosan túlgondolom a szitukat, miközben ő tényleg nem annak szánta azt az egy szót, aminek hittem, és erre csak fél napnyi kattogás után jövök rá.

Van, amiből legalább kettő kellene

Szerencsére bicikliből már van is! Ez egy komoly gyakorlati probléma, ugyanis két-, sőt háromlaki életet élni nem egyszerű sem logisztikai, sem kényelmi szempontból. Oké, a laptopomat és a kedvenc ruháimat simán tudom cipelni a Gyoma-Budapest-Győr vonalon bárhová, de minden időjáráshoz és szetthez illő cipőt már nem, meg például a biciklimet is kénytelen vagyok otthon hagyni. Memóriám, mint az aranyhalé, nem egyszer fordult elő, hogy a laptop- és telefontöltőmet ott felejtettem az egyik bázison, majd bosszankodhattam miatta a másikon. Komolyan kérdezem, miért nem adnak mindenből egyből kettőt?

A kisebb-nagyobb kellemetlenségek mellett azért megtalálni a távkapcsolat előnyeit is. Íme:

Az együtt töltött idő minőségi

De tényleg! Olyan elcsépelt ez a szókapcsolat, viszont ha voltál már huzamosabb ideig távol a szeretteidtől, pláne a szerelmedtől, akkor tudod, miről beszélek. Amikor találkoztok, az nagyon különleges, szeretnétek jelen lenni a közös főzések, fürdések, kirándulások minden másodpercében.

Muszáj mindent elraktároznod a másikból a szeme körül lévő nevetőráncoktól kezdve az illatáig, mert csak így lehet kibírni a következő találkozásig.

Ez pedig akkor lehetséges, ha megélitek az együtt töltött pillanatokat, még a veszekedősöket is, és a telefont maximum közös szelfihez vagy a vacsora receptjének kiválasztásához használjátok.

Nagyobb függetlenség, több idő magamra – ha a hétköznap estémet épp a barátnőimmel szeretném tölteni és nem vele, az nem okoz különösebb lelkiismeret-furdalást, és napközbenre is nyugodtan szervezek olyan programot, amiről tudom, ő ki nem állhatná. Vagy ha akarom, telhet az estém énidővel (éljenek a közhelyek!), könnyebb így elvonultan olvasni, kikapcsolódni, vagy reggel félórával többet szánni magamra és a gondolataimba burkolózni, mintha együtt élnénk. Persze ez utóbbit még nem próbáltuk, elképzelhető, hogy huzamosabb ideig napi 15 órában úgy megunnánk egymást, hogy nagyon könnyedén be tudnánk iktatni az énidőket és menedzselni a külön programokat. Csak ott tarthatnánk már…

5 szuperhasznos, kipróbált módszer, amivel beépítheted a magabiztosságot a személyiségedbe – Nyáry Lucától

WMN Life – 2020. szeptember 30. – NyL

Egyre „könnyebb” így élni

Megint a kommunikációval jövök, hisz annak fontosságában nem oszt, nem szoroz, hogy egy lakásban vagy a világ másik felén élünk. A XXI. századi technológiának, a folyamatos innovációnak, a különböző platformoknak köszönhetően szinte ingyen élvezhetjük a másik társaságát, akár a hangját szeretnénk hallani vagy a mosolyát látni.

Bár csak képernyőn és hangszórón keresztül élhetjük át közelségének illúzióját, azért ez is sokkal több, mint amit 100 évvel ezelőtt megtapasztalhattak a távkapcsolatban élő szerelmesek.

És ha netán egy kis régimódi romantikára vágynánk, arra ugyanúgy megvan a lehetőségünk: egy postán feladott levélnek néha még mindig szükséges egy-két hét, hogy célba érjen, amennyiben nem elsőbbségivel küldtük (letesztelve). Gondoljatok bele, milyen szörnyű lenne két hetet várni egy Messenger-válaszra.

Vicces nyelvi különbségek

Ugyanis ő csomót köt, én meg görcsöt, a fagyit gombócban kéri, nálunk gömb a mértékegység. Roppant szórakoztató pillanatok ezek, amikor javítgatni próbáljuk a másik szóhasználatát, vagy amikor nem érti, hogy miért kérek bocsánatot azért, mert lecsaptam, hiszen szerinte vízzel csak lefröcsélni lehet valakit. Ez ugyan nem közvetlenül kapcsolódik a távkapcsolathoz, de égis szorosan, és nagyon mókás pillanatok okozója.

Igaz, ez egy szubjektív lista, de nagyon érdekel, hogy ezek tükrében belevágnátok-e egy távkapcsolatba, ha ő lenne az igazi?

Deli Csenge

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images