5 szuperhasznos, kipróbált módszer, amivel beépítheted a magabiztosságot a személyiségedbe – Nyáry Lucától

,

A magabiztos szó – a hangos és a barátságos mellett – valószínűleg a legtöbbet használt jelző, amivel engem illetnek. Elvégre ahhoz, hogy naponta kiálljak emberek elé és megfogalmazzam nekik a (reményeim szerint értelmes) gondolataimat, szükségem van önbizalomra, és persze egy csipet exhibicionizmusra is. Bevallom, én ebből csak az utóbbit birtoklom kezdettől fogva, a másikat már én szereztem meg magamnak. Mert bármennyire is hihetetlenül hangzik ez egy olyan embertől, aki így kitárja magát a világ előtt, alapjaiban véve elég bizonytalan és folyton őrlődő természet vagyok.

Az, amit gyerekkoromtól kezdve magabiztosságnak láttak az emberek, valójában szerepelési és szórakoztatási vágy volt, ami annyira erősen megvan bennem, hogy minden félelmemet el tudta nyomni.

A baj ott kezdődik, hogy mivel ez nem volt valódi önbizalom, csak annak valami papírmasé váza, később mások könnyedén tudták formálni és törni, ahogy csak szerették volna. Nehezen ítélem meg a saját képességeimet, és így az életem java részében igyekeztem mások szemén át nézni magamat, de ahogy felnőttem, és kikerültem a nyilvánosság elé, ezek a mások egyre távolibbá és személytelenebbé váltak, és a véleményük egyre kevésbé vonatkozott rám, mintsem arra az emberre akinek véltek engem.

Lassan eljutottam arra a pontra, hogy minden fellépésről sírva jöttem el, egy senkinek éreztem magam és mindent azonnal szégyellni kezdtem, amint kiraktam mások elé, mert nem akartam, hogy ők határozzanak meg engem.

Amikor rájöttem, hogy egyedül azért érzek utálatot a munkáim és önmagam iránt, mert nem tudok elvonatkoztatni mások véleményétől, tudtam, hogy változtatnom kell.

Nekem kellett definiálnom magam és a saját erőmet ahhoz, hogy biztos lehessek abban, amit csinálok. Ez hosszú, nehéz és a mai napig tartó folyamat, aminek a legnagyobb és legfontosabb része az volt, hogy apró trükkök és rutinok teljes fegyvertárát építettem bele a mindennapjaimba, és szép lassan szokássá formáltam őket. Bár ezekből a kicsike lépésekből nagyon sok kell és kellett ahhoz, hogy mára magabiztosnak merjem nevezni magam, már külön-külön is jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy jobban érezzem magam a bőrömben.

Ezekből szerettem volna ma megosztani párat itt, leginkább a most elérkezett és sokakat elbizonytalanító sulikezdés miatt, ami nekem fiatal lányként mindig különösen bizonytalan pillanat volt. De merem azt gondolni, hogy ezek a módszerek nemcsak kamaszok, de bárki önértékelésén tudnak javítani, ha türelemmel és szeretettel párosítjuk őket.

1. Ne hagyd másoknak, hogy lehúzzanak magukkal!

Főként fiatal nők körében gyakori, de szinte minden élethelyzetben előforduló probléma, hogy az emberek hajlamosak kicsinyíteni a saját eredményeiket, rossz dolgokat mondani magukról, azért, hogy mások ne gondolhassák nagyképűnek vagy „túl soknak” őket. Persze ennek van egy egészséges foka is, de amikor konkrétan romboljátok egymás önbizalmát, az már nem a konstruktív kritika esete. Miután sok barátnőmmel ahányszor csak összefutottunk, az volt a téma, hogy kinek mennyit kéne fogynia ahhoz, hogy jól nézzen ki, vagy ki gondolja magát túl hülyének egy témazáróhoz, észrevettem, hogy minden találkozóról úgy jövök el, hogy kevésnek érzem magam.

Ezért úgy döntöttem, többé nem fogom ilyen helyzetekbe hozni magamat, és megkértem az erre hajlamos családtagjaimat, barátaimat, hogy amikor velem vannak, legyenek kedvesek ne csak hozzám, de önmagukhoz is.

Azóta sokkal vidámabban hagyják el az emberek a lakásomat, és ugyan még mindig beszélünk a hiányosságainkról, már nem hagyjuk, hogy megszokásból ez dominálja a beszélgetést. Nyugodtan iktass be egy ilyen szabályt az otthonodba és a kapcsolataidba, és hamar észre fogod venni a változást, magadon és a többieken is!

2. Ha nem látod magad a tévében, keresd meg magad a művészetben!

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: sosem voltam konvencionálisan szép lány, és így nem is sokszor láttam a „tükörképemet” a tévében vagy az újságok lapjain. Élesen elütök a XXI. század magas, vékony, napbarnított ideáljától, és az, hogy szinte csak ezt az egyfajta szépséget láttam magam előtt mindenhol, azt éreztette velem, hogy egyedül vagyok a kinézetemmel. Aztán 15 évesen rajzórán megismerkedtem Raffaello és Rubens műveivel, és egy teljesen új világ tárult fel előttem. Rájöttem, hogy a ma alulreprezentált külsők is voltak divatban egyszer, és bármikor vissza tudok tekinteni rájuk. Zavar a rövid hajad vagy a fiús alkatod? Nézz csak rá a 20’-as évek art deco-rajzaira. Feszélyez a magasságod? Grace Jones bármelyik fotóján igazi büszke amazon. Vagy elbizonytalanít a kerek csípőd? Freddie Mercury szerint csodálatos vagy. Szóval, ha szeretnéd szépnek, vagy csak normálisnak érezni magadat, merülj el a művészetben! 

3. Használd építően a közösségi médiát!

Alapvetően kétfajta embert szeretünk követni az interneten: azt, akivel azonosulunk, és azt, akire hasonlítani szeretnénk. A legtöbb közösségimédia-celeb az utóbbi kategóriát testesíti meg: tökéletesek, csodaszépek, és az egész életük sokkal izgalmasabbnak tűnik a mienknél. Ez nem is mindig baj, hiszen jó, ha vannak minket motiváló emberek, aki inspirálni tudnak a mindennapokban. Azonban ha túl sokat mérjük magunkat ahhoz, amit ezeken a tűpontosan megtervezett oldalakon látunk, könnyen függővé válhatunk.

Ezért bevezettem egy olyan szokást az online életembe, hogy minden elérhetetlen csodanő mellett bekövetek egy olyat is, akinek a posztjai azt éreztetik velem, hogy elég értékes vagyok.

Ha pedig valaki profiljának nézegetésétől egyre rosszabbul érzem magam, és pánikolva majdnem megveszem a fosatós teát, amit árul, kikövetem, és helyette pozitívabb példaképeket keresek. Persze nem kell minden nálunk szebb vagy sikeresebb embert kikövetni, de fontos fenntartani az egyensúlyt, mert az önutálat és az önfejlesztés vágya közötti határvonal nagyon vékony. Szóval nyugodtan gyönyörködhetsz egy Victoria’s Secret-modellben, de néha azért dobj egy lájkot Mindy Kalingnek is. 

4. Legyél a saját kritikusod! 

Persze nem azt mondom, hogy legyél nagyon szigorú önmagaddal, de ha már amúgy is az vagy, van egy jó módszerem arra, hogy könnyebben fogadd mások véleményét. Ha egy nagy lépés előtt azon stresszelsz, hogy mit fognak rólad gondolni mások, fogd meg ezeket a negatív gondolatokat, és írd le őket! Írj le minden szörnyűséget, amivel megtámadhatnának, egészen addig, amíg ki nem fogysz belőlük.

Nekem mindig segített, ha tudatosítottam magamban, hogy ezek az én gondolataim, hogy nálam rosszabbakat senki sem tud gondolni rólam, és éppen ezért nem is kell félnem tőlük. 

Ha a legrosszabb rémálmaid mind egy tömbben állnak előtted, akkor nemcsak hogy már láttál mindent, amivel mások bántani tudnának, de fel is vértezheted magadat ellenük pozitív gondolatokkal. Hagyd, hogy a szó, amit félnél hallani, kifolyjon belőled! – Leírva te is látni fogod, mekkora hülyeség.

5. Hagyd el a komfortzónádat, – de ne ugorj bele a mélyvízbe, ha nem tudsz úszni!

Tök jó, ha nyitott vagy új dolgokra, elvégre a kipróbálásukkal jobban megismerheted magadat, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egészséges önértékelésed legyen. Az viszont sosem jó ötlet, ha olyasmibe erőlteted bele magadat, ami nem illik hozzád, vagy amire nem állsz készen. A médiában gyakran ezt a „mindenki véleményét letojom és bármire kapható vagyok” verzióját tolják elénk a magabiztosságnak, amitől sokszor azt hihetjük, hogy csak akkor leszünk igazán erős nők, ha forrónadrágban megyünk mindenhova, és semmivel sem lehet megbántani minket. Szuper tippnek tűnhet, hogy vegyél fel egy falatnyi bikinit, és húzz el a strandra, de ha magadtól nem ilyen ember vagy, akkor végig feszengeni fogsz, és elmarad a várt katarzis.

Nem mindenkinél fog működni ugyanaz a módszer, és ha erőlteted, vagy ha túl gyorsan akarsz változni, az csak még jobban visszavethet téged az úton. Inkább azt mondom: mozdulj, de okosan!

Talán ne a nyilvános strandon kezdj, csak a barátaiddal egy medencében. Nem kell azonnal kiállnod a színpadra, elég, ha egy szobányi ember hallja a hangodat. Amikor megtudod, mik az erősségeid, mit akarsz és mi tesz boldoggá, akkor fogsz majd a csúcsra törni. 

A magabiztosság nem a félelem hiánya, hanem az önismeret egyik lépcsőfoka.

Nyáry Luca

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images