„A világunkhoz hozzátartozik az a fele is, ami a horizont felett van” – Gyönyörködj te is a nyári égboltban!

–

Holnap ünnepeljük a Hold napját, mert ezen a napon érkezett a Hold felszínére az első holdkomp, amely embert szállított erre a kedves égitestre. Az Apollo–11 története nemzedékek számára volt hatalmas élmény, mindenki űrhajós akart lenni, mert ennél vagányabb dolgot el sem lehet képzelni. Az, hogy a WMN felületén eddig már kilenc olyan cikk jelent meg, amelyben felbukkan Neil Armstrong neve, napnál világosabban mutatja, mennyire mélyre (magasra!) ment ez az egész emberiség tudatában.

Az idén azonban nem tudjuk azzal ünnepelni a Hold napját, hogy mindenki megbámulja az égen, mivel pont újhold van, amikor is együtt mozog az égen a Nappal, így nem látunk belőle semmit. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy ne mehetnénk ki a csillagok alá egy órára, mi több, 

a Hold fényének hiánya pont eszmei körülményeket teremt a halványabb égi csodák felfedezéséhez!

Éjszakai sétánkat érdemes tíz óra utánra időzíteni, ekkorra már nyáron is elég sötét van ahhoz, hogy teljes pompájában kibontakozzon a csillagos ég. A tavaszi csillagképekről szóló cikkben már volt arról szó, hogy érdemes mindig a Göncölszekérrel kezdeni, hiszen azt azonnal felismerjük, innen pedig tudni fogjuk, hogy merre van a Sarkcsillag, azaz merre van észak. Megint megkereshetjük a Cassiopeiát, ezt a W alakú csillagképet, de aztán forduljunk délnek, hiszen, ahogy Lovasi énekli: 

„Akik élnek azok délnek mennek!” Itt kezdődik a nyári csillagfesztivál, igazi rakenroll, amit láthatunk!

Már tavasszal találkoztunk az Ökörhajcsárral, az abban található aranysárga színű Arcturus csillag a nyári égboltunk legfényesebb csillaga, ha magasan a fejünk felett délnyugatra nézünk, nem lehet eltéveszteni. Mellette találhatjuk az Északi korona diadémjának ívét, ez az U alakú csillagsor engem mindig lenyűgöz egyszerű szépségével. És ha már magasra tekertük a nyakunkat, akkor észre fogjuk venni a másik csodaszépen ragyogó fényes csillagot is, a Vegát, ami nem táplálkozási elveiről kapta a nevét, viszont a Lant csillagkép vezére. Ez az a lant, amit Orpheusz használt, miközben Eurüdikét kereste az alvilágban. A Lant és az Északi korona között találjuk a különös geometriájú Herkules csillagképet. 

A Vega azért is fontos, mert a Nyári háromszög egyik csillaga is egyben. Ez a nagy forma három csillagkép legfényesebb csillagaiból áll össze, ezekben egész nyáron át gyönyörködhetünk. A háromszög következő csillaga a látóhatárhoz sokkal közelebb található Sas csillagkép fejét adó Altair lesz, ez a madár felfelé repül a Tejúton. A lenyűgöző méretű, hatalmas keresztet formázó Hattyú farkát jelzi a Deneb csillag, ő lesz a háromszög harmadik csúcsa. Ha ezt a három csillagképet felismerjük, minden este lesz mit csodálni. A két hatalmas madár között elrepülő Nyíl, a Sas mellett ugró Delfin szintén ősi csillagképek, amelyeket az Antarktisz kivételével minden földrészről lehet látni.

A kis éji csillagzene ráadása ezeken a napokon a Szaturnusz és a Jupiter látványa a déli látóhatár felett, a Nyilas csillagképben. 

A Jupitert nem lehet eltéveszteni, hiszen, ha ezen a nyáron délre nézve, a horizont környékén látunk valami eszelősen fényes „csillagot”, akkor az nem lehet más, mint a Jupiter bolygó. 

Ha örökre az égbolt szerelmesei akarunk maradni, vigyünk magunkkal egy bármilyen kis madarásztávcsövet, és nézzük meg vele a Jupitert! 

A körülötte keringő holdak látványa elsőre egészen hihetetlen, megdöbbenünk azon, hogy amit tanultunk, az tényleg ott van. Persze a Szaturnusz gyűrűje is csodaszép, a Jupitertől kissé keletre kell keresnünk ezt a halványabb bolygót. Ha nincs nálunk semmilyen eszköz, akkor is megcsodálhatjuk a Naprendszer e két, szabad szemmel is látható óriásbolygóját. És ha hajnalig fenn vagyunk, vagy hajnalban már felkeltünk, akkor az északi égbolton megpillanthatjuk a NEOWISE-üstököst is, amelyet a Nagymedve csillagkép lábainál láthatunk, közvetlenül a horizont felett. Keleten pedig ott fog ragyogni az elmúlt hetekben hajnalcsillagként mutatkozó Vénusz bolygó is.

Azt gondolhatnánk, hogy az elmúlt évszázadok sokat segítettek abban, hogy az emberek értsék, ami körülöttük van. De egyértelmű, hogy a csillagos eget tekintve sokkal alacsonyabb a műveltségünk az elmúlt évszázadok embereihez képest. 

A technológia előtti korban sokkal egyértelműbb volt, hogy a világunkhoz hozzátartozik az a fele is, ami a horizont felett van. 

A közvilágítás elterjedése nagyon sokat rontott azon, hogy este az eget lássuk, és a fejlett országokban elenyésző azoknak a száma, akiknek szükségük van az eget bámulni. Nem ez alapján tájékozódunk, nem ehhez igazítjuk az ipari módon felépített mezőgazdasági munkákat. Nem találunk benne izgalmas dolgokat, nem is értjük, hogy mi zajlik odafenn. 

Az emberek jelentős része nem tudja, mit keres fényes nappal az égen a Hold, gőze nincs, hogy miért változtatja az alakját. A NASA külön oldalon gyűjti azokat a félreértéseket, amiket az emberek gondolnak a Holdról. 2020-ban a tanult emberek nagy része nem tudja, hogy mi az oka az évszakok kialakulásának, általában a Föld és a Nap távolságának változására tippelnek. Különös dolog azt látni, hogy a modern kor embere ezen a téren sokkal műveletlenebb, mint a középkori átlagember. Csodálatos elméleteket dolgozott ki az emberi gondolkodás, és az áruházak optikai osztályán olcsón kapható kirándulós távcsövek jobb képet adnak, mint Galilei távcsöve, ezekkel mégsem élünk. Pedig olyan lelki biztonságot adhat egy ilyen tudás, ami nagyon jól jön a XXI. század lelki viharai közepette.

Kökéndy Ákos

Kiemelt kép: Getty Images