–

Az elmúlt hetekben esténként sokszor maradtam kint a kertben nézni az eget. Nyolc óra körül még világos van, de a nyugati égbolton, nem nagyon messze a Naptól már látszik a Vénusz. Ott fénylik a még sötétkék égen, szórja a Nap sugarait mindenfelé. Rövid pórázon van a Főnök körül, rohan utána. Sötétedés után még egy-két órán át láthatjuk a horizont környékén óriási erővel ragyogni, de már jóval éjfél előtt lenyugszik. Ezt a látványt még néhány hétig élvezhetjük, aztán egy darabig annyira együtt fog mozogni a Nappal, hogy nem fogjuk észrevenni sehol. Júliusban a hajnali égen tér vissza, a Nap előtt kel fel. A Főnök titkárnője ő, mindig ott sertepertél körülötte.  Esthajnal Csillának is becézik.

Már napközben megjelenik az est másik fénypontja, a Hold. Este nyolckor még nem látszik a mögötte lévő csillagos drapéria, a karantén hatása azonban igen: szépen dagad. 

A vizuáliskultúra-tanár úgy rakta fel őt az égre, hogy a beállításból egyértelmű legyen, honnan jön a fénye: a NapFőnök adja neki is. Naponta érdemes ránézni, hogy mit mutat: ahogy egyre későbben kel, egyre dagadtabb. (Mondom, hogy karantén!) Egy hét múlva lesz teljesen tele, majd csak akkor mer előbújni, ha már a Főnök aludni ment. Aztán nekiáll fogyni, és ahogy egyre soványabb lesz, azt látjuk, hogy hajnalonként egyre közelebb férkőzik hozzá az égbolton a Főnök… Így hajkurásszák egymást szakadatlan, havi ciklusokban.

Délutáni holdkelte

Az este nyolc és kilenc közötti időszak most nagyon tanulságos. Ahogy húzódik vissza a fény, úgy vesszük észre egyre jobban a fényesebb csillagokat.

Eleinte nagyon nehéz tájékozódni, de szép lassan belejövünk. Nem kell mindent egyszerre megismerni, elég egy-két csillagképet nézegetni egy-egy este. 

Mindenki ismeri a Göncölszekeret, este kilenc körül a fejünk felett kell keresni. Azért jó, ha vele megbarátkozunk, mert hozzá mindig vissza tudunk találni, ha a nagy égrenézés közben elbizonytalanodnánk, hogy hol is vagyunk éppen. A szekér két hátsó kerekét meghosszabbítva bukkanhatunk rá a Sarkcsillagra. Körülötte forog az egész csillagos drapéria, míg ő az északiak derűs nyugalmával áll, mutatva: erre van Észak!

Ha már errefelé állunk, érdemes megkeresni az északi látóhatár környékén tanyázó W alakú szépséget, Kassziopeiát. Őt is minden évszakban megtalálhatjuk, novemberi estéken ő lesz a fejünk felett és a Göncölszekér döcög majd a horizonton. Fél év alatt helyet cserélnek.

Ha visszatérünk a Göncölszekérhez, érdemes kicsit jobban megfigyelni. Van ugyanis egy olyan csillaga, amit csak az élesebb szeműek látnak, ez az Alcor, ami egy aprócska csillag a szekérrúd törésénél lévő fényesebb csillag mellett. Ezt a gyerekek nagyon szokták szeretni, Kisbojtárnak vagy Béreslegénynek is hívják. Talán meglepő lehet, hogy a Göncölszekér egy sokkal nagyobb csillagkép része, ez pedig a Nagy Medve. A medve farka a Göncöl rúdja, és ha kicsit hosszabban nézegetjük az eget, akkor meg fogjuk találni a mackó mancsait jelző háromszögformákat is. Így egyben tűnik csak fel, hogy ez egy hatalmas csillagkép.

Ha kissé kitekertük már a nyakunkat, érdemes kicsit pihenni. Keressük meg újra a Holdat, ami ma éppen az Oroszlán csillagkép kellős közepén lebeg. Ekkor dél felé nézünk majd.  Május 2-án este a Holdtól jobbra található a Regulus, az Oroszlán legfényesebb csillaga, ami most nem tűnik annyira fényesnek, mert a Hold ragyogása megzavarja a szemünket. A ragadozó sörényéhez simuló íves csillagsorról biztosan legközelebb is fel fogjuk ismerni ezt a királyi csillagképet. Ezen a helyen, az Oroszlán gyomránál ragyog majd a Nap a szeptemberi tanévnyitó délelőttjén, csak akkor meg azért nem fogjuk majd látni, mert a Főnök fogja uralni az eget. Vasárnap a Hold már a szomszédos Szűz csillagképben sétál majd, három nap alatt jut majd el ennek legfényesebb csillagához, a Spicához. 

Igen, a Hold így vándorol estéről-estére a csillagos tapéta előtt, ő a legfürgébb test az egünkön. Szerdán még az Oroszlántól jobbra látható két fényes csillag, a Castor és a Pollux alatt volt, őket most is ott láthatjuk az Ikrek csillagképben. Csütörtökön a halványabb Rák volt a díszlete, pénteken már az Oroszlán sörényét simogatta. Varázslatos!

Esti bámészkodásunkat keletre nézve fejezhetjük be, arra ragyog majd az Ökörhajcsár legfényesebb csillaga az Arcturus, nem messze tőle pedig az északi korona csillagívében gyönyörködhetünk.

Érdemes néhány napon keresztül rendszeresen visszatérni a csillagos ég alá, böngészni a csillagképeket. Egyre ismerősebben fognak megjelenni, egyre magabiztosabban tájékozódunk majd puszta szemmel a csillagos ég alatt.

Nagy szükségünk van erre mostanában. (Még az is megtörténhet velünk, hogy épp a fejünk felett fog elhúzni Elon Musk sokat vitatott műhold-hadserege, gyöngysorként vonatozva a csillagos ég előtt.) 

Remek applikációk vannak a csillagos ég felfedezéséhez minden okostelefonra. Ha valaki azzal áll neki, semmi gond, de tegye gyorsan el, amint teheti. Ahogy a virágoskertben sem jó, ha állandóan növényhatározóval mászkálunk, úgy az ég alatt is remek kikapcsolódás egyszerűen gyönyörködni. Ráadásul érdemes a karantén alatt kicsit kinyújtóztatni a szemünket, hogy ne egy karnyújtásnyira lévő képernyőt bámuljunk még akkor is, amikor nem muszáj. Az élvezetet fokozhatjuk egy egyszerű madarász távcsővel, amivel a Hold is sokkal több részletet mutat, de tényleg elég, ha a szemünket használjuk. Ha nem pakolunk semmit a világ és az ember közé.


Kökéndy Ákos

Kiemelt kép: Unsplash/Greg Rakozy