–

A fent említett alaptrendbe ugrott egy nagy hasast a koronavírus és a karantén, hogy mindenkit végleg kiszakítson emberi kapcsolataiból, és az epizódról-epizódra élés függőségébe taszítson. Ezzel nincs mit tennünk, adjuk tehát meg magunkat, és teljesedjünk ki a ránk szabott lehetőségeken belül – azért fenntartva az élet életszerűségét is. De mit nézzünk? Nehéz ügy megmondani, ám segít minket a rengeteg toplista és ajánló. Itt van hát egy újabb, ezúttal teljesen szubjektív, amely kihagy néhány unalomig ajánlott klasszikust, és beemel néhány kevésbé ismert gourmet-darabot.

Occupied (három évad)

A sorozatbumm velejárója, hogy olyan országok filmipara is felgyúrta magát egy-egy szériára, amelyekre nem is számítottunk, néha meglepően profi és érdekfeszítő produktumok születnek. Az Occupied arról szól, hogy az oroszok cselszövéssel behálózzák, és uralmuk alá hajtják Norvégiát, a norvégok pedig naivan és bénán hagyják ezt, illetve küzdenek ellene. Természetesen Jo Nesbø barátunk keze is benne van az izgalmas és ironikus történetben, amit skandinávkrimi-imádóknak és összeesküvéselmélet- hívőknek egyaránt szívből ajánlok…

Better call Saul (Netflix, öt évad)

A sorozatok burjánzó világa új alműfajokat teremt, ilyenek az előzmény-, utózmány- és oldalazmány-sorozatok. Nem nagy meglepetésre a szerintem – és még sokak szerint – valaha volt legjobb sorozatnak is lett egy ilyen izéje. A Breaking Bad egyedülálló ügyvédfigurájának, Saul Goodmannek ismerhetjük meg útját az alvilági prókátorság felé, mégpedig egy olyan emberi és szerethető sorozaton keresztül, ami egészen egyedülálló miliőt teremt az elképesztő Új-Mexikói ambientben, sok droggal, sivataggal, jogásszal és a szuperközeli lassított felvétellel. Azoknak is ajánlom, akik nem akarnak beletörődni, hogy nincs többé Walter White és Jessy Pinkman.

Fleabag (Bolhafészek, két évad)

Aki ismeri, tudja a feleségemről (Marossy Kriszta kolléganőnk – a szerk.), hogy nem könnyen adja fel a meggyőzését, így nem volt menekvés, MEG KELLETT néznem a Fleabaget. Az első két résznél csak kapkodtam a fejem, hogy bolond angolok, angol bolondok a köbön, aztán egyszerűen csak elkezdtem érezni ennek a kivételes nőnek a karakterét, a szándékát, és lassan kibomlott sérültségének valós oka is. Phoebe Waller-Bridge egyszerre írója és főszereplője a sorozatnak, és mindkettőben zseniális. Megmutatja, hogy nemcsak lehet, hanem érdemes is készíteni egy nem túl drága, viszont humorral, iróniával, jellemábrázolással és tökéletes párbeszédekkel telített sorozatot, mert mindent visz. És nemcsak a különféle díjak tömkelegére, hanem az emberi agy és a szívek meghódítására gondolok elsősorban.

Ozark (Netflix, három évad)

A Twin Peaks és a Förtelmes főnökök összegyúrva, egy igazi akcióhorror, amiben nincsenek erőltetett poénok, de akinek van erre fogékonysága, igen gyakran felnevet, közben meg szorong egy bajba jutott család következő megpróbáltatásain. A helyszín az Ozark-tó partja, valahol Missouri és Arkansas határán, ahol a legbetegebb és legvilágvégibb amerikaiak élnek. A főszereplő és családfő, Jason Bateman, akinek a legabszurdabb feladványokat kell megoldania, hogy mentse a saját és hozzátartozói bőrét. Most indult a harmadik évad, a borzongva kacagás folytatódik…

Gomorra (HBO, négy évad)

A találó cím a Nápoly lakótelepeit és tulajdonképpen az egész Olaszországot behálózó maffiavilágra utal, amelyben tényleg a farkastörvények és az ármány uralkodnak, kevés szépséget vagy emberséget villantva fel a szegény nézőnek. Van helyette viszont folyamatos izgalom, nápolyi nyelv (aminek vajmi kevés köze látszik az olaszhoz lenni) és szenzációs zene. Nehéz felfogni, hogy hol találnak ilyen színészeket (vagy hogy tudják ezt kihozni civil szereplőkből), de hogy nagyon élethűnek és autentikusnak tűnik minden, az biztos. A téma és hangulat iránt érdeklődőknek szintén ajánlott a Netflix Ultras című nápolyi futballhuligános eposza, ami szintén zseniális, és hasonló erényekkel bír, mint a Gomorra.

Fauda (Netflix, három évad)

Ha azt mondjuk, hogy izraeli-palesztin kommandós-terrorista háború, ahol annyira elmosódnak az erővonalak, hogy még szerelmek is születnek a szögesdrót két oldala között, akkor akár egy nyálas világbéke-vízió is előtüremkedhetne, de itt egy igazán árnyalt, bonyolult és izgalmas világgal van dolgunk, ahol a jellemek nem leegyszerűsítettek, a helyzetek nem magától értetődők, és ahol a világbéke reménye sem kecsegtet. Inkább egy soha véget nem érő, elcseszett konfliktus, amiben majdnem mindenkinek van egy kis igaza, és ahol a két ősellenség szó szerint egy nyelvet beszél, illetve beszéli a másik nyelvét. Akció, kegyetlenség, szerelem, szomorúság. Áprilistól itt a harmadik évad…

Babilon Berlin (két évad)

A norvégok, olaszok és izraeliek után kapcsoljuk Németországot, méghozzá a húszas évek végének Berlinjét, ami nem hazudtolja meg magát: tombol a dekadencia, sok nemzetiségű bűnözők harcolnak a piacokért, mai szemmel is hihetetlen mulatókban táncolnak őrült zenékre, mocskos szegénység, alvilági filmipar, és persze a lassan mindent behálózó nemzetiszocialista összeesküvés, ami – mivel ismerjük máshonnan a történet végét – borzalmas nyomasztó leplet borít a képileg és technikailag szinte tökéletesre csiszolt alkotásra. A német filmipar eddigi legdrágább produkciója néha ugyan kicsit hollywoodibb akar lenni az eredetinél, de azoknak, akik kicsit is szeretik a film noirt, azoknak nem fog csalódást okozni. (E sorozatról bővebben ÍRT Gyárfás Dorka is.)

The Deuce (Fülledt utcák, HBO, három évad)

Végül zárjunk egy igazi amerikai mesterművel. A The Deuce a leginkább tankönyvi példája azon sorozatoknak, amik semmi különöset nem tudnak a fantasztikus szereplőgárdán, a teljesen korhű díszleten, az utolsó gombig autentikus ruházaton, a hibátlan kísérőzenén, az ütős párbeszédeken és a hangulat pontos megidézésén túl, de azért ez a pár „apróság” elég, hogy kíváncsian kattintsunk a „next episode” gombra, és eszünkbe jusson egyszer-egyszer James Franco valamelyik arca, merthogy a hatékonyság jegyében a főszereplő testvérpár mindkét tagját ő játssza. Ja, azt még nem mondtam, hogy a sztori a pornóipar megszületéséről szól, sok sajnálatra méltó női sors, és legalább ugyanannyi szánalmas férfi szereplésével. Aki szereti New Yorkot, az ugorjon neki, úgy elszalad a három évad, hogy észre sem lehet venni.

Wiszkidenszky András