–

1. Legyen szűrőprogram minden olyan készüléken, amit a gyerek tanuláshoz használ!

A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság oldalán találtok egy listát az ajánlott szűrőprogramokról. Ha a gyereknek nincs saját készüléke, és így a szülők számítógépét fogja használni, készíteni kell neki saját profilt, vagy használja inkognitó ablakon keresztül a netes felületeket, hogy a szülők keresési szokásaira, és találati előzményeire optimalizált hirdetések ne őt találják meg.

Persze tudom, hogy senki nem néz pornót, és a horrorba hajló durva lövöldözős játékok reklámja is csak véletlenül ugrik fel. De azért, ha a gyereknek odaadjuk a gépet, gondoskodjunk arról, hogy biztonságban legyen ezektől a tartalmaktól.

2. Beszéljétek át a biztonságos képernyő- és internethasználat szabályait!

Lehet, hogy a távoktatás miatt a gyereked sokkal hamarabb fogja napi szinten használni a digitális eszközöket, mint azt te elképzelted. Lehet, hogy a tévé előtt fog sokkal több időt tölteni, mint amennyit te optimálisnak gondolnál. Mint mondják, a szükség törvényt bont. Újra kell gondolni a kereteket, a korlátokat, a szabályokat, a lehetőségeket – és ez annál sikeresebb lesz, minél hamarabb teszitek meg, és minél inkább bevonjátok ebbe a gyereket.

Vállaljatok olyan képernyőhasználati szokásokat, amiket a család minden tagja tartani fog (például, hogy étkezések idején senki nem kütyüzik, és a tévét is kikapcsoljátok); és vonjátok be a gyereket a szabályok megalkotásába.

Ha ezek révén, kvázi szerződést köttök, az sokkal sikeresebbé teszi majd a keretek betartását.

3. Beszéljétek meg előre, hogy a gyerek honnan fog tanulni!

Biztosítsatok neki egy nyugodt sarkot, ahol meg tudja hallgatni, nézni a tananyagot, és el tudja készíteni a feladatait; de figyeljetek arra is (főleg 12 éven aluli gyerek esetén), hogy a tanulás végeztével ne maradjon a gyerekszobában a laptop. A gyerekszoba lehetőség szerint maradjon digitális eszközmentes övezet.

4. Alakítsátok ki az online és offline aktivitások egyensúlyát!

Mivel most többet fognak netezni, tévézni a gyerekek, nagyobb odafigyelést igényel a felnőttek részéről, hogy offline aktivitásokba vonják be őket (közös főzés, más háztartási feladatok, olvasás, társasjáték, stb.); illetve a tanulásnak is lesz offline része (amikor meg kell írni, el kell készíteni egy-egy feladatot) – ilyenkor próbáljátok meg kikapcsolni a netet.

Alakítsatok ki napirendet. Egy olyan keretrendszert, amiben jól kiszámíthatóan, és biztonságot adóan lehet tudni, hogy mikor kell tanulni, mikor van szabadidő, és mikor van közös offline program a családdal.

5. Fokozottan figyeljetek oda, hogy az étkezés és az alvás időszaka legyen digitális eszköz mentes!

A digitális detoxikálásra a napon belül is nagy szükség van. Főszabályként azt szoktuk javasolni, hogy az étkezések idején, és a lefekvés előtti időszakban ne legyenek elöl a képernyővel rendelkező eszközök. Ezt jó lenne karantén, otthonról tanulás esetén is megtartani.

6. Figyelj, hogy ne „ragadjon ott előtte”!

Az online tér különösen erős csábítást jelent arra, hogy a gyerek más tevékenységeihez (pihenés, szórakozás, zenehallgatás, barátokkal beszélgetés, stb.) is azt az eszközt használja, amin egyébként tanulnia kell(ene). Segítsétek őket, hogy ne szippantsa be őket az internet, vagy ne ragadjanak ott a tévé előtt! Legyetek jelen, figyeljetek oda rájuk, támogassátok őket abban, hogy ki tudjanak kapcsolni.

Minden képernyővel rendelkező eszköz szuperül funkcionál bébszitterként is, ez azonban hatalmas csapda. Próbáljátok meg elkerülni, és legyetek figyelemmel arra, hogy mennyi időt tölt a gyerek képernyő előtt!

Minden gyereknek joga van a játékhoz és a szabadidőhöz. Segítsétek őket abban, hogy ezt jól meg tudják élni.

7. Ha eddig nem tettétek, most mindenképpen beszéljetek velük az internet veszélyeiről! 

Különösen a álhírekről, a pornóról, a netes bántalmazásról (bullying) és hogy a neten megismert „ismeretlen ismerősök” miért lehetnek veszélyesek.

A cél nem az, hogy a frászt hozzátok a gyerekekre, hanem az, hogy ne legyenek tabuk ezek a kérdések, és ha bármilyen kéretlen tartalomba (vagy kockázatos netes magatartásba) botlik a gyerek, akkor merjen és tudjon erről beszélni.

Mutassátok meg nekik a netes „pánikgombokat”, azokat a felületeket, ahol jelezhetik, ha sértő vagy bántó tartalomba futottak bele. De persze a legfontosabb az, hogy hozzátok oda tudjon menni, ha valami olyan történt vele a neten, ami bántja, szomorúvá teszi vagy félelemmel tölti el. 

8. Ne felejtsétek el, hogy a gyereknek is szüksége van társas kapcsolatokra!

A gyerekek többsége számára az osztálytársak, edzőtársak, szomszédban lakó gyerekek jelentik egyben a barátokat is. Az iskolák bezárása ezért óhatatlanul nehéz helyzetet hoz abban is, hogy a gyerekek hiányolni fogják a saját társas kapcsolataikat.

Legyetek megértőek, és segítsetek nekik.

A digitális eszközökön keresztül alakítsátok ki annak lehetőségét, hogy a gyerekek közösen írjanak meg egy-egy házi feladatot, vagy együtt beszéljék meg az adott tanóra anyagát. Ezzel a barátságukat, a kortárs kapcsolataikat is meg tudják élni, plusz tanulnak is.

Iskoláskorú testvérek esetén nehéz tanácsot adni. Minden életkor, testvérkapcsolat, családi szokás, korábbi életritmus más és más. Racionális okokból az eltérő tananyag és oktatási felület miatt érdemes lehet a tanulás online/digitális, képernyőhöz kötött részét a testvéreknek külön teljesíteni; míg a feladatmegoldás, írás, rajzolás, kreatív feladatok (ha ez működik) mehet közösen.

9. Fogd vissza magad, ne szólj bele a távoktatásba!

Ha te is otthon vagy, meg a gyerek is otthon tanul, akkor nagy a csábítás arra, hogy együtt tanuljatok, vagy az, hogy te is beleszólj a távoktatásba. Ez azonban elég csúszós lejtő. A szülő nem a saját gyereke tanára (nagyon nehéz, ha ez a két szerep keveredik). Próbáljatok meg tudatosan távol maradni ettől a tértől (bármilyen nehéz is), mert hosszú távon komolyan elnehezíti a szülő-gyerek kapcsolatot.

A cél az, hogy támogató szerepben tudjatok jelen lenni, és abban erősítsétek meg a gyereket, hogy ki tudja építeni a saját tanulási rendszerét. Ehhez kellenek a stabil keretek, amik között a gyerek önállóan oldja meg a feladatait. 

Tartsátok a határaitokat: otthontanulás esetén sem kell tanárrá válni, a ti dolgotok, hogy elég jó szülők legyetek ezek között az extrém körülmények között is. Az is épp elég kihívás…

10. Rendszeresen fertőtlenítsétek a tanuláshoz használt digitális eszközöket, távirányítót, meg persze az íróasztalt, egyéb eszközöket!

Az otthonról tanulás (ahogy az otthonról dolgozás is) nagyon nehéz műfaj. Sok múlik a gyerek életkorán, személyiségén, önállóságán – sok gyerek imádja a távoktatás adta szabadságot, míg mások lehet, hogy elveszettnek érzik majd magukat benne. Figyeljetek oda arra, hogyan érzi magát a gyerek, folyamatosan konzultáljatok az osztályfőnökkel, tanárokkal. Biztassátok, és legyetek türelmesek (vele is, meg magatokkal is), és készüljetek arra, hogy nagy valószínűséggel sok problémán, kudarcon, kihíváson keresztül vezet majd az út. Lesznek jobb napok, meg kevésbé jók is. Próbáljatok megengedőek és elfogadók lenni. (Ezt üzenjük az iskoláknak is.)

Ez extrém helyzet, ami nem arról szól, hogy a gyerekek minél többet tanuljanak, hanem arról, hogy minél több ember maradhasson életben. És persze a tanulás is fontos, de azért valljuk be, benne van a pakliban, hogy nem ez lesz a gyerekek legerősebb féléve.

Bármi is történik, az biztos, hogy nagyon fontos tanulás lesz, és emlékezetes időszak. Ha arra nem is fog visszaemlékezni, mi volt a tananyag, az megmarad majd a gyerekekben, hogy hogyan bántak velük a szüleik, milyen volt otthonról tanulni, és mennyire volt rugalmas az iskola.

Dr. Gyurkó Szilvia

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images