–

Honnan ismered fel?

Kiváló manipulátor ő, olyan, aki a saját célkitűzései érdekében bármire képes, eszközökben nem válogat. Ezek az eszközök azonban kizárólag az ő céljait és érdekeit szolgálják – mert valójában nem az, akinek látszik. Megtéveszti, (el)használja a másikat. A felszínen normális, sőt szinte tökéletesen szerethető és követhető, de valójában beteg ember – lelkileg és mentálisan is.

Csak használja a többieket, a társát, az országát, bárkit, mindenkit, akivel kapcsolatba kerül.

Kiváló retorikai képességeivel tömegeket is képes mozgatni, de a partnerét is úgy befolyásolja, hogy az szinte elveszíti önmagát, saját akaratát, gondolatait és érzéseit – tökéletes alapanyaggá válik, mert akarattalan, tehetetlen, gyurmázható lesz.

A pszichopata mindent eljátszik, de semmit sem él meg. Empátiás készsége nulla. A pszichopata nem szeret, nem szorong és nem tanul a tapasztalatokból. Szívtelen, de mivel megjátssza az érzelmeit, ezért a környezete sokáig hisz benne.

Ha valaki ellentmond neki, vagy csak érvelni próbál, könnyen bevadul, és bosszúállóvá válik a legdurvább, akár brutális módon. Jellemezheti megalománia és cezarománia (hatalomvágy, uralkodási vágy) is. Hazug, kegyetlen, sokat és hangzatosan beszél, mások kárára viccelődik, és úgy véli, a szabályok rá nem érvényesek, ő bármit megtehet. Hárít minden felelősséget, az embereket érdekei szerint, mindenre és mindenkire tekintet nélkül használja, manipulál.

Hogyan kerülsz a bűvkörébe?

Céljai gyakran irracionálisak, ám ezekhez erősen, gyakran ellentmondást nem tűrve ragaszkodik. Szereti, ha neki ezekért a célokért semmit sem kell tennie, az erőfeszítéseket és az eredményeket a környezetéből préseli, kényszeríti ki. Ha valami rosszul sül el, azért mindig te vagy a hibás.

A pszichopata megbánást nem mutat, megbízhatatlan (de mindent megmagyaráz, hibáinak okát másra hárítva), és nem idegeskedik, hiszen őt semmilyen felelősség nem terheli. Gyakran keres bűnbakot, akiből aztán ellenséget kreál. Énképe a tökéletesség, ő a kiválasztott. Szégyenérzet nélkül él, és a szexualitásában is ilyen: személytelen, önző.

Gyakori módszer az is, hogy dicsér valakit (az exét, a szomszédot, a barátnődet), ezzel értéktelenítve el a mellette lévőt, aki ezáltal szinte megsemmisül, sőt – és ez a legnagyobb hiba – igyekszik olyanná válni, mint akit dicsértek. Ez vakvágány, hiszen a pszichopata személy célja nem az, hogy a másik jól érezze magát, vagy valóban fejlődhessen. Kizárólag önmagát emeli kritikátlanul a magaslatokba.

Nincs olyan magas pozíció, ami neki ne járna.

Mintázatok, törvényszerűségek

A történelmi múlt, és a jelen egyaránt kitermelte és kitermeli ezeket a személyiségeket. Pontosan a felsorolt tulajdonságaiknak köszönhetően kerülhetnek gyakran a legmagasabb státuszokba. Beetetik az áldozatot, megszerettetik magukat, közben észrevétlenül használják a környezetüket a saját igényeik kielégítésére.

Ne felejtsük el, mert ez szinte a legfontosabb: ők nem olyanok, mint amilyennek mutatják magukat! A politikai életben, a közéletben, nagy cégeknél, de gyakrabban, mint észlelnénk, a szűkebb környezetünkben is számtalan pszichopata él és „alkot”.

Áldozataik szorgosan szolgálják őket, bár gyakran szenvednek ettől, és akár meg is betegszenek, hiszen tudattalanul is egy betegség az, ami esetleg kimentheti őket a szolgálatból. Addig legalább kénytelenek önmagukkal foglalkozni. Ezt a pszichopata ember nem tűri, gyakran hamarabb megszabadul tőle valamilyen indokkal.

Találkoztam olyan nővel, akinek komoly bűntudata volt amiatt, hogy „ezt a rendes embert” magára hagyta, nem tudott főzni, bevásárolni rá, takarítani neki – hogy tudjon kemoterápiára járni. „Megérdemeltem, hogy elhagyjon” – mondta nekem zokogva. A pszichopata műve tökéletesre sikeredett.

Apaszerepben a pszichopata szinte kínozza a gyerekeit, a partnerét – és azok ezért önmagukat bántják, büntetik, hibáztatják. Kicsiben és nagyban is működik ez a dinamika. A parancsoló, diktatórikus főnök ellen ritkán lázadnak tömegesen. Gyakoribb, hogy egy-egy ember a közösségből úgy dönt, hogy vele ezt nem lehet megtenni, és inkább odábbáll.

Tömeges felmondás szinte sosincs. Sokan hivatkoznak arra, hogy a megélhetés miatt nem tehetik meg ezt.

De ahogy fentebb írtam, a pszichopaták tulajdonságai vezető pozícióban akár a javára is válhatnak egy cégnek, csak mérlegelni kell, hogy megéri-e vállalni a vele járó, gyakran irreverzibilis mentális és érzelmi tönkremenetelt. A mindennapos megalázottság ugyanis megnyomorítja a testet-lelket, a kiszolgáltatottság pedig megöli és megsemmisíti a szabadságot, a kreativitást, és ellopja és saját céljaira használja az erőt. 

Mentsd az irhád!

Megállapíthatjuk tehát, hogy a pszichopátiás tünetek beazonosítása után az egyetlen észszerű lépés a magyarázat nélküli menekülés, továbbállás. Ha a pszichopata még úgy érzi, szüksége van az illetőre, fel kell készülni arra, hogy hatalmi eszközeivel élve mindent meg fog tenni azért, hogy megzsarolja és még egy ideig a szolgálatában tartsa az embert, hogy ha már nem kell, ő dobhassa el.

Gyakran az egyén ereje kevés is – ilyenkor kellene az összefogás és a segítségkérés.

Történelmi tények igazolják, hogy a pszichopata diktátor megbuktatása viharos, és általában akkor történik, amikor már a vazallusok szeme is kinyílik, füleiket hallásra használják, fejüket meg gondolkozásra, egyéni indulataikat, megalázottságaikat egységes erőbe fordítják át.

Ugyanez a mechanizmus zajlik a családokban is, amikor valaki felismeri, hogy kivel él együtt, és hirtelen elmenekül. Valószínűleg a szörnyű családirtásoknál is felmerül a pszichopátia alapos gyanúja, és hogy a szenvedő fél nem mert, nem tudott tisztán látni és cselekedni.

Pedig a pszichopatákat el kell hagyni, mert a megváltoztatásukba vetett hit felesleges időpazarlás, és életveszélyes is.


Kazimir Ágnes
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images