Pöcegödör, lábszárcsont és használt tampon – Ezek a ti legdurvább kutyás történeteitek
Imádjuk a kutyáinkat, de tény, hogy néha képesek az agyunkra menni. Csepelyi Adri Puszi-történeteire a lehető legváltozatosabb színes-szagos (főleg szagos) sztorik érkeztek tőletek, bevalljuk, mi még értekezleten is röhögtünk a kommentjeiteken. Úgy tűnik (de hát ezt már az Exploited is megénekelte, ugye: Punks Not Dead), hogy nem Puszi az egyetlen punk a köreinkben. Íme, a ti leggusztustalanabb legviccesebb kutyás történeteitek. Csepelyi Adri gyűjtése.
–
Minden jót, Mónika!
Örökbe fogadott, vidéki mindentbele kutyusunk, Mónika vagány fővárosi kutya lett, amikor visszaköltöztem Budapestre vele a vőlegényemhez (azóta már férjem). Mindig büszke voltam rá, hogy az én jól nevelt, cuki kis tündérmanóm nem mászik bele pocsolyákba, megáll az úttest szélén, de leginkább arra, hogy nem vesz a szájába utcai retkeket. Tényleg, még csak bottal sem hajlandó játszani, és nem eszik bogarakat, döglött állatot is csak messziről szagol meg. Éppen ezért nem is nagyon figyeltem rá oda, hogy mit szimatol olyan nagyon a fűben az óvoda előtt. A barátnőmmel csacsogtam a világ fontos dolgairól sétáltatás közben, és csak a lakásban tettem le a telefont. Látom, hogy Mónika a szokottnál is büszkébb magára, és hogy valami van a szájában, merthogy jól nevelt, úri kutyához igen méltatlanul csurog a nyála.
– Mi van a szádban, csillagom? – kérdeztem tőle, mire ő kiköpött a szőnyeg kellős közepére egy penészes menzai fasírtot.
Mondanom sem kell, hogy az ovit onnantól kerültük a sétáink alkalmával. (Viktória)
Rossz vagyok, de használható
Volt régebben egy nagyon szépséges, édes dobermanunk, aki kölyök korában, amíg elmentünk kis időre, kirámolta a konyhaszekrényt. Mire hazaértünk, a fazekak, lábasok között feküdt, alatta, mellette kiborult fűszerek, só, cukor stb. Hát, nem tudtuk, sírjunk-e vagy nevessünk. De ugyanez a kutya megmentette apámat a füstmérgezéstől, amikor az elaludt a kályha mellett, ám a kutyi felkeltette. (Mónika)
Meglepiii!!!
Kerestem a kutyámat, hogy hol van, egyszer csak előrongyolt a bokorból, szájában egy kakás pelenkával! Olyan büszkének sosem láttam, mint akkor! Aztán letette elém, és élvezettel meghempergőzött benne. Gyorsan hazadobtam anyukámnak az ebet, eszembe jutott, hogy sürgős dolgom van kábé a világ másik végén. (Kitti)
Csak csináld!
Megyek oda felszedni a kakit, de már messziről láttam, hogy szokatlan alakja van. Közelről meg azt is, hogy egy Nike pipa van rajta. Így jöttem rá, hogy hova tűnt el a zoknim fele. (Márti)
Ma ne locsolj!
Imádott Pipacsunk hároméves lehetett, amikor úgy döntött, elérkezett az idő, meg amúgy is kellően éhes (labrador…), és egy másfél méteres slagdarabot olyan háromcentis darabokra felszecskázott a fogával, majd mindezt lenyelte, illetve egy részét szétszórta a földön. Süvítettünk vele a dokihoz, meghánytatták, szerencsére kijött minden… Ugyanő egyszer a szomszéd felé legalább tíz cm magasságig felszakította a kerítés alját, és mint egy rossz kommandós átkúszott a szomszédba. Két napig viccen kívül nem bírt megmozdulni, úgy kiakasztotta a lábát az akcióval, szó szerint a kajás táljáig nem bírt elmenni, hordtuk elé a falatokat, vizet. Aztán szépen fokozatosan újra lábra állt. (Etelka)
Boldog karácsonyt!
Emlékezetes volt, amikor eldöntötte a karácsonyfát, majd szilánkosra rágta az összes díszt, felhordta az ágyra, majd komótosan lehugyozta és leszarta a kimurdelt fát. Merikriszmösz. (Ati)
Jó étvágyat kívánunk!
Szarevés a szomszéd szőlő pottyantósából. Nem tudom, hogy fért hozzá, valahogy megoldotta. Okos kutya volt. (Marcell)
Erre nincsenek szavaink
Az enyém megevett egy használt tampont. Csak akkor láttam, amikor már kifelé jött. Egy hosszú kígyó, cérna-géz-vatta szörnyűségből, benne és rajta pedig vér és kaki. Mit mondjak, rendkívül undi volt. (Judit)
A Gettómilliomos nyitójelenete élőben
Amikor vidéken, vendégségben, kirongyolt az udvarról a kertbe, és ezerrel belerohant az éppen nyitott pöcegödörbe! Ki kellett őt pecázni, és októberben(!) meg kellett fürdetni az udvaron, hogy az autóval haza tudjam hozni! Ő volt Zorka, a boxerlányom. (Ágnes)
Jobb kint, mint bent
Reggel indultunk suliba-oviba-melóba, amikor is a bejárati ajtó megadta magát, benn ragadtunk a házban. Lakatost kellett hívni, aki végül feltörte a zárat. Addigra a lányunk már zokogott, hogy a házban fogjuk leélni az életünket, a kölyök rottweileren pedig akkor jött ki valami kórság, és konkrétan végigfosta a falat. Ott álltunk egy zárhatatlan ajtóval meg egy hasmenéses kutyával… Mókás és költséges délelőttünk volt. (Irén)
A maori uszkár és a lábszárcsont
Egy szép nyári napon a séta második percében egy ocsmány folyós kutyaszarba fetrengett, aminél büdösebb nem létezik. Visítva haza, öklendezve megfürdettük, három samponozás. Aztán levittük a napra megszáradni. Ő a jellemformáló élmények elvakult rajongójaként belefetrengett ugyanabba a kutyaszarba, mert túl illatosnak érezte magát a sampontól. Fürdetés-terror újra.
Egy alkalommal meg valami levesből maradt, számára hatalmas marhalábszárcsontot szerzett meg. Tudta, hogy egy kiskutya életében talán csak egyszer adódik ilyen alkalom, hogy dán dognak való zsákmányra lel. Olyan durván őrizte, hogy az előszobában csak a csont tartózkodhatott, míg ő halálmorgással vicsorgott mindenkire a nappali ajtóból befelé, aki fel mert állni a fotelből. Két napig körben, a fürdőn keresztül tudtunk csak kimenni a konyha meg a háló felé, mire nagy mesterkedések árán elloptuk a hakázó maori uszkártól a rohadt büdös státuszszimbólumát. (Gabi)
Csak nem buldogod van?
Otthonról dolgozom. Konferenciahívás közben, amikor pont én beszéltem, szellentett egy nagyot. Na, jó, ne finomkodjunk. Fingott. (Andrea)
Csepelyi Adri
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images
