–

„Minden mondat mögött van valami, akár hallatszik, akár nem” – írja Esterházy Péter. És tényleg: értelmezhetjük ezt úgy is, hogy néha a legfurcsább helyeken bukkanok a legérdekesebb sztorikra, esetleg valami egészen váratlan helyzetben világlik egy egészen furcsa összefüggés. Így volt ez a napokban is, amikor a kismartoni Esterházy-kastélyban sétálgatva az idegenvezetőnk egy látszólag „semmi extra” festmény előtt elejtett egy érdekes félmondatot.

Arról majd egy másik cikkben szólnék, Kismarton, illetve a közeli Fraknó milyen eszményi kirándulóhely – most egyetlen festményre koncentrálunk, amely egy igen szórakoztató popkulturális láncolat első láncszeme. Szóval a kismartoni Esterházy-kastély egyik termében lóg a falon egy kép. Esterházy II. Miklós herceget ábrázolja egy elég menő piros díszegyenruhában. Mivel a festmény az ablakkal szemben helyezkedik el, sajnos nem tudtam jól lefotózni nektek, ám kicsivel később, Fraknó várában egy idősebb kori képet találtam, amin Miklós ugyanezt a szettet viseli.

Ha kicsit jobban megnézzük, látszik, hogy az egyenruhát az ember nem rakná be a mosógépbe még kímélő programon se: olyan gazdagon van kivarrva drágakövekkel, ahogy manapság a Swarovski kristályutánzatokat pakolják a kínai felsőkre.

Annyira bámultuk a mesés gazdagságról árulkodó outfitet, hogy idegenvezetőnk elárulta: amikor az Esterházy család anyagi problémák miatt kénytelen volt elárvereztetni a díszegyenruhát, egy amerikai úr vette meg, hogy céget alapítson belőle. Bizonyos Tiffany. 

Fényes Miklós, az extravagáns főúr

Ismerős a név? Nem csodálom. A türkiz színű dobozokban rejtőző gyémántok legendáját azok is ismerik, akik amúgy bizsut sem hordanak. A Tiffany ékszer popkulturális fogalom. Gondolta volna bárki, hogy az Esterházy családnak köszönhetjük a létezését? Az 1714-ben született Esterházy I. Miklós gróf (gróf is volt meg birodalmi herceg is, sőt: Napóleon szerette volna magyar királlyá koronázni, de ő a Habsburgok iránti lojalitásból nem fogadta el ezt a gesztust) imádta a fényűzést. Haydn volt az udvari muzsikusa, az egész Osztrák–Magyar Monarchiában elsőként ő vásárolt magának gőzgépet – jellemző módon nem háztartási célokra, hanem azért, hogy a kastély kertjébe épített szökőkútrendszert ellássa vízzel.

A történet szerint Mária Terézia látogatásának tiszteletére előbb dísztermet, majd annak sajnálatos leégése után szabályos kis kastélyt emeltetett a fertődi birtok kertjébe.

Amikor az uralkodónő meglátta a csodaszép épületet, odáig volt, egyben hozzátette: pazar ez, de hát az Esterházyaknak, ugye bagatell egy ilyet finanszírozniuk.

Ez elég jól érzékelteti I. Miklós anyagi helyzetét.

A „Fényes” névvel illetett Miklós szenvedélyes műgyűjtő volt: halála után 6000 (!) képből álló gyűjteményét a Magyar Tudományos Akadémia vásárolta meg – ez lett a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének alapja. Az unokának, II. Miklósnak volt tehát kitől tanulnia a pompát.

A nők legjobb barátja – meg a sportolóké

No, de maradjunk ennél a bizonyos festménynél – és főként az egyenruhánál! A gyémántokkal televarrt piros öltözéket tehát Fényes Miklós unokája, II. Miklós viseli. Az észveszejtően drága, gyöngyökkel kivarrt outfit (a gyémántos fejfedővel) eredetileg a nagyapáé volt. II. Miklós aztán átdolgoztatta, és büszkén viselte. Az ő 1833-as halála után a család, amelyre a sok értékes vagyontárgy mellett hatalmas adósság is szállt, kénytelen volt elárverezni. Le is csapott rá egy Charles Lewis Tiffany nevű connecticuti üzletember, aki 1837-ben megalapította a Tiffany & Co., azaz Tiffany és Társa nevű cégét. Eleinte a porcelánoktól a dísztárgyakon át sok mindennel foglalkoztak, ám a fő profillá hamarosan a gyémánt- és az ezüstnemű vált.

A cég újításai között szerepelt az úgynevezett Kék Könyv. Ez nem volt más, mint egy postán kiküldött katalógus, amelyből az unatkozó tehetősök otthonuk kényelmében rendelhettek maguknak gyémántot.

A módszer annyira bevált, hogy ma is működik (igaz, napjainkban már applikáción keresztül is rendelhetünk), pedig 1970 óta már magát a katalógust is pénzért küldik ki. A Tiffany’s az ékszerek mellett pengéket is gyártott az amerikai hadsereg részére – sőt, 1919-ben kitüntetést is tervezett a haditengerészetnek. A Tiffany Kereszt kizárólag bevetésen bemutatott hősies tettekért volt elnyerhető 1942-ig.

És van itt még valami: egy embléma, amely ma már a világ egyik legismertebb logója. A Tiffany’s 1877-ben felkérést kapott, hogy tervezzen kitüntetést a New York-i rendőrség számára. A medállal John McDowell rendőrt szerették volna kitüntetni, aki megsebesült egy akcióban. A Tiffany’s ekkor rukkolt elő az N betű közepére helyezett Y-nal, amelyet ma szinte mindenki ismer a világon: 1909-ben ugyanis ez lett a New York Yankees baseballcsapatának emblémája. Bármilyen vicces is, Esterházy Miklós nélkül isten tudja, milyen baseballsapkákban feszítenének oly sok videóklipben a rapperek – és mit hordanának azok, akiknek amúgy fogalmuk sincs a baseballról, csak annyit tudnak, hogy az NY embléma menő.

És nem ez az egyetlen sportvonatkozása a történetnek: a Tiffany’s a gyártója a Super Bowl-győztesnek járó Vince Lombardi trófeának, illetve Larry O’Brien trófeának, ami az NBA bajnoki címéért dukál. Az amerikai futballbajnokság (MLS) trófeája mellett még számos fontos kupát, serleget és bajnoki gyűrűt gyárt a cég. A fenti két Esterházy Miklós biztosan imádná ezeket!

Szőkék előnyben?

Épp hetven éve, hogy Gentlemen Prefer Blondes, azaz Szőkék előnyben címmel bemutatták a Broadwayn azt a Jule Style-musicalt, amelyben szerepel a Diamonds Are a Girl’s Best Friend („a gyémánt a nő legjobb barátja”) című dal. A szöveg (Leo Robin írta) arról szól, hogy

szép dolog a lovagiasság meg párbajban meghalni is, de a nő mégiscsak jobban értékel egy élő férfit – aki drága ékszereket ajándékoz. Hiszen valamiből ki kell fizetni a lakásbérletet, az idő pedig a nők ellen dolgozik.

Szóval: a gyémánt a nő legjobb barátja – tételesen: Tiffany, Cartier, Harry Winston, így a szöveg. A hatalmas sikert aratott Broadway-musical hamar, már 1953-ban vászonra került Howard Hawks rendezésében, a főszerepben Jane Russell-lel és Marilyn Monroe-val. A Diamonds Monroe száma lett, akinek e jelenetben viselt pink ruhája a divattörténet fontos hivatkozási pontja, emellett pedig Beyoncétól Kylie Minogue-ig, Madonnától Geri Halliwellig egy rakás popsztár tisztelgett már Monroe alakítása előtt.

(Az már tényleg különös egybeesés, hogy Marilyn Monroe második férje a New York Yankees legendás baseballjátékosa, Joe DiMaggio volt.)

Álom luxuskivitelben

Truman Capote amerikai író 1958-as novellájában központi szerepet kap a Tiffany’s manhattani üzlete, a mű címe is az: Breakfast At Tiffany’s, azaz „Reggeli Tiffanynál”. A főszereplő Holly Gollightly számára a bolt testesíti meg a gazdagságot, békét, boldogságot. Az írásból készült 1961-es film Audrey Hepburn emblematikus szerepe, ha a színésznőre gondolunk, legtöbbünk előtt épp az a kép sejlik fel, hogy áll a fekete Givenchy ruhájában, kezében a papírpoharas kávéval a Tiffany’s kirakata előtt. Mivel Magyarországon nincs jelen a cég, a cím idehaza Álom luxuskivitelben – az angol eredeti azonban a plakátokon is meghagyta a márkanevet. A könyvben nincs hepiend, a filmvásznon szerencsére igen. Az meg már maga a márkaépítés a gyakorlatban, hogy a Tiffany’s eladója olyan cuki, hogy simán gravírozza a gagyi gyűrűt főhőseinknek. (Igaz, George Peppard kedvéért szerintem bárki bármit gravíroztatna. Én legalábbis biztosan.)

Különös egybeesés vol. 2: Capote utálta az ötletet, hogy Audrey Hepburn játssza a főhőst – az ugyanis sokkal frivolabb és kevésbé elegáns volt az író szerint. Ő Marilyn Monroe-t akarta a szerepre.

Esterházytól Henry Manciniig

A fraknói várban sétálva már gondolatban jegyzeteltem, mi mindent köszönhetünk popkulturálisan Esterházy Miklósnak. Ekkor jött a felismerés: ha nincs Tiffany’s, nincs Capote-novella, nincs Hepburn-film – és nincs minden idők egyik legismertebb dala, a Moon River sem! 

Igen, ez az a dal, amit Audrey Hepburn énekel az ablakban üldögélve. A legenda szerint a filmstúdió fejesei ki akarták vágatni a jelenetet a filmből (létezik belőle hangdublőrös verzió, mert Hepburn hangját nem tartották elég jónak).

Amikor tudomást szerzett erről, a színésznő tőle szokatlan vehemenciával jelentette ki: csak a holttestén keresztül vághatják ki a dalt. (Állítólag kicsúszott néhány csúnya szó is.)

Neki lett igaza: a Henri Mancini által komponált Moon River, amelynek szövegét Johnny Mercer írta, Grammy- és Oscar-díjat is kapott, később pedig rengeteg feldolgozása született: Judy Garland, Barbra Streisand, Frank Sinatra, Sarah Vaughan és Louis Armstrong is felvette például.

Romantikus alter srácok

És ha már a zenénél tartunk: a kilencvenes években idehaza is sokat dúdolgattuk az amerikai Deep Blue Something slágerét, amelynek szövege arról szól, hogy egy párban semmi más közös nincs, csak az, hogy mindkét félnek tetszett az Álom luxuskivitelben. Hát, elég messzire jutottunk Kismartonból.

A francia kapcsolat

De még mindig nincs vége: a Monroe-féle Diamonds Are a Girl’s Best Friend a kétezres években új életre kelt, amikor Nicole Kidman elénekelte a Moulin Rouge! című kiváló, Baz Luhrmann rendezte musicalfilmben – Madonna Material Girl című dalával keverve.

Hát, ennyi lenne. Ki gondolná, mi mindent mesél el egy unalmasnak tűnő festmény?

Csepelyi Adri