Legbelül keresztre feszítette önmagát, mert azt hitte, nem elég jó – Lady Diana 58 éves lenne

–

Hogy mi volt Lady Di varázstudománya, amivel a földkerekségen szinte minden ember szívét megérintette? Hogy nem lett soha királyné, és mégis ezerszer királynőibb bárkinél, akinek valaha ezt a címet odaadták? Vajon mi volt a titka?

A dokumentumfilmet a Netflixen néztem meg még tavaly. Tinikoromban rajongásig imádtam, és a mai napig bőgök, ha egy képkockát meglátok a temetési szertartásáról…

Diána azt tudta, amit nagyon kevesen: úgy volt nemes, előkelő és fenséges, hogy közben nem veszítette el alázatát, báját és emberségét. Az emberek ezt látták, és rajongtak érte. Ez a rajongás emelte fel, bár faramuci módon ez lett a veszte is.

Olyan fontos részleteket válogattam ki a hercegné elbeszéléseiből, amelyek nagyon jól megrajzolják, hogyan vált egy kislányból igazi királynő. A szívek királynője. (Nézzétek meg az egész filmet is, érdemes!)

Ahonnan érkezett

„Elég boldogtalan gyerekkorom volt. A szüleink folyton veszekedtek. Anya mindig sírt. Apa sosem beszélt nekünk erről, és nem volt szabad kérdéseket feltennünk. Túl sok dadánk volt. Az egész nagyon instabil volt. Csak arra emlékszem, hogy folyton nagyon boldogtalan voltam, és valahogy nagyon távolságtartó lettem. […] Láttam, ahogy apám felpofozza anyámat. Az ajtó mögé bújtam. Anyám sírt. Emlékszem, hogy anya rettentő sokat sírt. Minden szombat este menetrendszerűen sírni kezdett.”

Diána imádott iskolába járni. Imádott táncolni, éjszakánként is gyakorolt. Imádta az összes tantárgyat és a zenét. Tizenhárom éves korában kezdett aktívan sportolni, ez mindig is része volt az életének. Nem szeretett mozdulatlanul ülni – meséli róla az apja.

„Tudtam, hogy valami különleges dolog vár rám, de nem tudtam, mi. Tizenhárom évesen azt mondtam az apámnak, hogy tudom, hogy egy ismert ember felesége leszek. Azt persze nem tudtam, hogy kié. Azt hittem, hogy egy nagykövet felesége, nem a legismertebbé.”

Akinek illik a lábára az üvegcipő

Diána és Károly 1977 novemberében találkoztak először. Ekkor Diána csak 16 éves volt. A herceg Diána nővérével, Sarah Spencerrel találkozgatott két éven keresztül. Aztán Károly egyszer csak Diánát is meghívta egy bálra.

„A következő pillanatban rám vetette magát, ami nagyon furcsa volt, mert ezt nem találtam vonzónak. Azt gondoltam, hogy ez így nem jó. A férfiaknak nem volna szabad ennyire nyilvánvalónak lenniük. De nem volt összehasonlítási alapom, mert korábban még sosem volt barátom. Azt gondoltam, csak a baj van velük. Azt hittem, nagy bajok vannak velem érzelmileg” – meséli a bál utáni történésekről, 1980 júliusáról.

Aztán randizni kezdtek, és az első lesifotók pár hónappal később, 1980 szeptemberében jelentek meg róluk, amikor Balmoralban, a királyi család skót birtokán sétálgatnak a folyó mellett. Diána egy fa mögé bújt fél órára. De innentől nem volt megállás, a sajtó szabályosan rávetette magát a témára.

Az egész világ azt leste, hogy a harmincas évei elején járó trónörökös, a világ egyik legjobbnak számító partija mikor nősül meg, és vajon ki lesz a szíve választottja.

A tizenkilenc éves Diana Spencer pedig minden elvárásnak megfelelt, hiszen Spencer nyolcadik grófjának a lánya volt, arisztokrata, csinos és jómódú. Tökéletesen illett Károly mellé. Ráadásul nagyon fiatal volt, így kevés esély volt arra, hogy a kiszemelt exei hívogatni kezdenék a sajtót valami szaftos sztorival, főként mert Diánának tényleg nem volt Károly előtt barátja. És az életkora a gyermekáldás miatt is fontos szempont volt.

Kedves, helyes és szégyellős – ezekkel a jelzőkkel illette a sajtó a herceg randipartnerét. Mindenhova követték az akkor óvónőként dolgozó és Dél-Kensingtonban élő lányt, aki a legelső, róla készült felvételeken valóban nagyon szégyellős és kedves, bájos.

De ebben a kapcsolatban szinte az elejétől sosem csak ketten voltak

Diána és Camilla Parker Bowles még a randevúzási szakaszban ismerkedtek össze, és a későbbi hercegné hamar összerakta a kirakóst vele kapcsolatban:

„Nagyon sokat tudott arról, hogy mit csinál Károly. Végül rájöttem, mi a helyzet.”

„Éretlen koromban, ami nagyon sokáig tartott, azt gondoltam, nagyon szerelmes belém… de ha jobban visszagondolok, mindig is volt valami erőltetett benne, nem szívből jött.

Nem értette, ki ez a lány, aki annyira más, mint a többi, nem értette, mert ebből a szempontból ő is más volt. Valójában csak a kötelesség vezette, hogy menjen és szolgálja az embereket.”

A lesifotósok soha nem szűnő támadása és egy eljegyzés

1981 februárjában Károly megkérte Diána kezét. De a lánykérés után minden elfajult. A sajtó elviselhetetlenné vált Diána számára. Minden mozdulatát követni kezdték. (Ez gyakorlatilag a halála napjáig zajlott.)

„Folyton kukkoltak. Kibérelték a szemközti könyvtárat, ahonnan ráláttak a hálószobámra. A szobatársaimat is kukkolták. Nem húzhattuk ki a telefont, mert arra szükségünk volt, de így meg folyton hívogattak az újságírók, hogy megerősítem-e ezt meg azt.

Nem segített sem Károly, sem a sajtóosztály. Azt mondták, egyedül kell ezzel megbirkóznom, úgyhogy azt mondtam, rendben. Valahogy kialakítottam egyfajta belső erőt, ami segített a túlélésben.”

1981. február 24-én pedig hivatalosan is bejelentették az eljegyzést.

Kamilla ekkor levelet írt Diánának, amiben ez állt: „Micsoda izgalmas hír ez az eljegyzés. Ebédeljünk együtt, amikor a herceg nincs itthon. Szeretném látni a gyűrűt. Sok szeretettel: Kamilla.”

1981. március 29., Heathrow reptér:

„Biztos emlékeznek, ahogy ott bőgök egy vörös kabátban, amikor Károly a repülője felé indul. De ennek semmi köze sem volt ahhoz, hogy elment. Szörnyű dolog történt előtte. A dolgozószobájában voltam és az útjáról beszéltünk. Megcsörrent a telefon, Kamilla volt az. Pont mielőtt elment öt hétre. Magukra hagytam őket. De közben megszakadt a szívem. […] Akkor még túl éretlen voltam ahhoz, hogy megértsem az összes felém küldött üzenetet. Aztán valaki elmondta, hogy Károly csináltatott neki egy karkötőt. […] Felmentem a nővéreimhez, és azt mondtam nekik: nem mehetek hozzá, nem megy. Ők meg:

»Hát az arcod már rajta van a szalvétán, úgyhogy túl késő kihátrálni.«”

Az esküvőt nem lehetett már lemondani, vagyis botránymentesen semmiképp. És ekkor kezdődött Diána nyolc éven keresztül tartó bulimiája. De erre sem figyelt senki:

„A bulimia egy héttel az eljegyzésünk után kezdődött. Károly rárakta a kezét a derekamra, és azt mondta: kissé megnőtt, nemde? És ez beindított bennem valamit. Amikor legelőször hánytattam magam, nagyon örültem, mert azt hittem, így megszabadulok a feszültségtől. Az első menyasszonyiruha-próbán a derekam 72 centi volt. Az esküvőm napján 57. Teljesen összementem.”

A történelem legemlékezetesebb esküvője (és legszomorúbb házassága, ami a nyilvánosság előtt zajlott)

1981. július 29. Reggel 8 órára már kilencszázezer ember özönlött az utcára. A tévéképernyők előtt pedig körülbelül 750 millióan követték a menyegzőt. Diána erre így emlékezik vissza:

„Valójában sosem próbáltam meg lefújni az esküvőt, de az volt életem legrosszabb napja. Miközben az oltár felé sétáltam, észrevettem Kamillát. Sápadt volt, és szürke. Egy fátyolos kalap volt rajta. Azt gondoltam: hát most itt vagyunk, remélem, ennyi volt, és most már vége.

Aztán visszamentünk a Buckingham-palotába, és végigcsináltuk a fotózást. Az ebéden mellette (Károly – a szerk.) ültem, de gyakorlatilag egyikünk sem szólt a másikhoz. Teljesen kész voltunk. […] Iszonyú nagy reményekkel indultam neki, aminek már a második napon vége lett. A férjem nyolc regényt hozott a nászutunkra. Amikor magunkra maradtunk, akkor akarta olvasni őket. De sosem voltunk egyedül. […] Kinyitottuk a naptárjainkat, hogy átbeszéljünk bizonyos dolgokat. Erre az övéből kiesett két kép Kamilláról. És olyan mandzsettákat vett fel, amiben két C betű volt összefonódva. Mintha a Chanel C betűi lennének, de én pontosan tudtam, hogy nem azok. Megkérdeztem: Kamillától kaptad? Mire ő: Igen, mi a baj vele? Ajándék egy baráttól. […]

Addigra a bulimia már borzalmas volt. Mindent felzabáltam, amit találtam, és két perc múlva rohantam hányni. Napi négyszer hánytam a nászutunk alatt.”

A trónörökösök érkezései

Aztán hazamentek a nászútról, és Diána viszonylag gyorsan teherbe esett.

„Isten ajándékaként Vilmos megfogant októberben. Csodás hír volt. Lefoglalta az agyamat. […] Nagyon nehéz terhesség volt. Egész végig rosszul voltam. Bulimia és reggeli rosszullétek gyötörtek. Ebben a családban viszont még senkinek sem voltak reggeli rosszullétei, úgyhogy minden alkalommal, amikor ki kellett mennem estélyiben, vagy elájultam, vagy hánytam. Vagyis gondot jelentettem, és ezt ők is így könyvelték el. […] Vilmos születését úgy kellett időzíteni, hogy ne essen egybe a pólóeseményekkel. Mivel nem bírtam már tovább elviselni a sajtót, beindíttattuk a szülést. Elviselhetetlen volt. Mintha mindenki helyettem számolta volna a napokat.

Amikor hazamentünk, nagyon durva szülés utáni depresszióm lett. Vilmos még csak hathetes volt, és mindent mások döntöttek el. Úgy bántak velem a keresztelőjén, mint egy senkivel. Senki se kérdezte meg tőlem, hogy szerintem ez jó időpont-e Vilmosnak.”

A hercegnő népszerűsége közben folyamatosan nőtt. Mindenhol arról cikkeztek, milyen ruhát visel, hogyan viselkedik, hogyan bánik a férjével és a gyerekével. És Diána jól teljesített. Bájos volt, szerény, és csodás. Közben szinte észrevétlenül stílusikonná is vált. Olyan pompás érzékkel tudta összeválogatni a ruhákat, amiket viselt egy-egy nyilvános eseményen, hogy azóta is születnek róla összeállítások a divatmagazinok hasábjain. Mindenki imádta őt.

„Egyetlen hét alatt tanultam meg mindent. A mély vízbe dobtak, aminek ma már örülök. Soha senki nem segített nekem. Mindig csak kritizáltak. De sosem mondták, hogy szép volt.”

Aztán 1983 végén megfogant Harry is.

„Harry születése előtt nagyon közel voltunk egymáshoz, mint azelőtt és azután se soha többé. Harry születésekor pedig minden összeomlott. […] Károly két gyereket akart, és azt, hogy az egyik lány legyen. Én meg tudtam, hogy Harry fiú lesz, de nem mondtam el neki. Amikor Harry megérkezett, az első megjegyzése annyi volt: »Ó, istenem, ez fiú.« Valami bezárult bennem, de akkor már tudtam, visszament a nőjéhez.”

A házasság, amiben sosem csak ketten voltak

Diána aztán egy partin találkozik össze ismét Kamillával:

„Tudtam, hogy mivel állok szemben. A többiek próbáltak megállítani, azt mondogatták hogy ne menjek le. Lementem, és ott találtam egy boldog kis triót: Kamillát, Károlyt és egy másik férfit, akivel még sosem találkoztam. Ott trécseltek. Azt gondoltam, hogy eljött az én pillanatom. Úgyhogy odamentem, és leültem közéjük, mintha a legjobb barátok lettünk volna. Aztán szóltam Kamillának, hogy szeretnék beszélni vele. Lehajtotta a fejét, és azt mondta: rendben.
Azt mondtam: Kamilla, szeretném, ha tudnád, pontosan tudom, mi folyik itt.
Azt mondta, nem tudja, miről beszélek.
Erre én: tudom, mi van Károly és közted. Csak szerettem volna, ha tudod.
Mire ő:

Mindened megvan, amit csak akartál, a világ minden pasija szerelmes beléd, és van két gyönyörű gyereked. Mit akarsz még?

Nem akartam elhinni, amit mondott, de azt válaszoltam erre, hogy a férjemet akarom.”

Közben Diánában is megfogalmazódnak a vágyai, az, hogy élhetne talán máshogyan is, és nem küzd tovább az elejétől halott házasságáért:

„Ha megírhatnám a saját történetem, akkor azt írnám bele, hogy a férjem költözzön el a szíve hölgyével, és hagyja, hogy én és a gyerekek továbbvigyük a walesi címet mindaddig, amíg Vilmos trónra nem lép. Végig ott állnék mögötte. Sokkal jobban tudnám csinálni ezt a munkát egyedül. Nem érezném magam csapdában.”

A válás és ami utána jön, az pedig már a történelem

1992 decemberében Károly és Diána különköltöztek, de a válást szinte napra pontosan egy évvel a hercegné halála előtt, 1996. augusztus 28-án mondták ki hivatalosan.

1993. december 3-án Diána sajtótájékoztatót tartott, ezen bejelentette visszavonulását a nyilvánosságtól:

„Amikor elkezdtem a nyilvános életemet tizenkét évvel ezelőtt, tudtam, hogy a médiát érdekelni fogja az, amit majd teszek. Majd rájöttem, hogy figyelmük nemcsak a nyilvános, hanem a magánéletünkre is kiterjed. De azt sosem gondoltam volna, hogy ennyire túláradó figyelmet kapok. Az év végén, miután az utolsó hivatalos eseményen is megjelenek, csökkentem a nyilvános megjelenések számát. A legfőbb feladatomnak gyermekeink nevelését tekintem. Az önök kedvessége és jósága segített át életem legnehezebb pillanatain. És ezt szívből köszönöm.”

Ismerjük Lady Diána humanitárius tevékenységét, hogy mi volt a hitvallása, mennyit tett az elesettekért, hogyan sétált egy taposóaknákkal teli földön, hogyan ölelte meg az AIDS-eseket, példát mutatva az egész világnak, és milyen bensőséges viszony fűzte a gyermekeihez.

Közben próbált a magánéletben is boldog lenni. De a sajtó egy pillanatra sem hagyta békén, azután sem, hogy elvált Károly hercegtől. Végül 1997. augusztus 31-én életet vesztette egy autóbalesetben, amibe lesifotósok üldözték bele. Felelősséget senki nem vállalt a hercegné haláláért.

A dokumentumfilm e szavaival zárul. Nagyon megható:

„A nyilvánosságnak mutatott oldal teljesen más volt, mint a valóság.

Az emberek egy tündérhercegnőt akartak, aki ha hozzáér valamihez, az arannyá válik, és minden baj elszáll. Nem vették észre, hogy az illető legbelül keresztre feszíti önmagát, mert azt hitte, hogy nem elég jó.

Miért én? Mi ez a nagy nyilvánosság? […] Emlékszem, amikor először megérkeztem egy helyre, akkor mindig lehajtottam a fejem. Most már látom, hogy tényleg rosszkedvűnek tűnök. De csak megijedtem a sok figyelemtől, amit kaptam. Lehajtott fej… Semmit sem akartam egyedül csinálni. Túlságosan féltem. Már annak a gondolatába is beleremegtem, hogy egyedül kell maradnom valakivel, úgyhogy mindig Károly mellett voltam. Kétségbe voltam esve, tudtam, hogy mi bajom van, de senki sem értett meg. Pihenésre volt szükségem, és arra, hogy a gondomat viseljék. És arra, hogy az emberek megértsék mindazt a kínt és szenvedést, ami a fejemben zajlott. Mivel mindig mosolyogtam, mindenki azt hitte, hogy nagyon jól érzem magam. Ezt akarták hinni, mert ettől a hittől boldogabbak voltak. És nem lett könnyebb a dolog. Csak hozzászoktam ahhoz, amit az emberek elvárnak a walesi hercegnétől. Az, amit Diána gondolt, még nem kerülhetett a felszínre. Mindig is lenyűgözött a történelem, de sosem hittem volna, hogy én is a részese leszek és bekerülök a könyvekbe.”

A hercegné temetését talán még többen követték figyelemmel, mint a királyi esküvőt 1981-ben. Goodbye England’s Rose címmel Elton John külön dalt is írt és énekelt neki az utolsó útjára. A királyi család úgy állt feketében a Buckingham-palota előtt, ahogy arra talán még sosem volt példa azelőtt a történelemben (és azóta se).

Lady Diana Frances Spencer örökké a szívek királynője marad. 

Szentesi Éva

Kiemelt kép: Getty Images/ Tim Graham Photo Library 

Forrás: Diana: In Her Own Words (Channel 4, 2017)