„Már csak annyit hallottam, hogy lecsapja a telefont" – Ügyfélszolgálatosok emlékezetes történetei rólunk
A telefonos ügyfélszolgálatokkal a leggyakrabban vásárlóként találkozunk, azonban nagyon tanulságos bepillantani a vonal másik végén ülők mindennapjaiba, akik előtt munkájuk során egészen sajátos társadalomrajz bontakozik ki. Ők azok, akik igazán megtapasztalják, hogyan viselkednek az emberek nehezebb helyzetekben. És igen gyakran ők az ártatlan céltáblái a feszültségek levezetésének is. Aki nem menekül el már az elején, az biztos, hogy alaposan megedződik az ilyen helyzetekben. Fábián Emese gyűjtése.
A saját sztorim
Kalandos pályafutásom során én is belekóstoltam a helpdesk világába. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy többnyire idegen nyelvű ügyfélszolgálat, ahol különböző cégek vásárlóinak nyújtunk technikai segítséget. Egy ismerősöm beszámolója alapján nem volt kétségem afelől, hogy ez egy álommunka: fizetik a tréningidőszakot, vagyis tulajdonképpen azt, hogy új dolgokat tanulsz, és persze a juttatások is meggyőzőek. Választhatsz rész- és teljes munkaidő között, gyakorlod a nyelvet, és még hasznossá is teszed magad, hiszen segítesz az embereknek. A remek marketing után alig vártam, hogy „helpdeskes” legyek, de a valóság persze ezúttal is különbözött egy kicsit az elképzeléseimtől. A remek társaság viszont némiképp feledtette velem a viszontagságokat.
Az egész helpdeskes tapasztalatom legjobb része a multikulturális környezet volt, az, hogy egy csomó érdekes embert és különböző kultúrát ismerhettem meg. Ha valamiért, ezért mindenképp érdemes belekóstolni a multis világba.
Egyébként talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a problémák jelentős hányadát meg lehet oldani a böngészési előzmények törlésével, a számítógép újraindításával – illetve bekapcsolásával. Amit meg nem, ahhoz gyakran kellett a nálunk, kezdőknél sokkal hozzáértőbb kollégák segítségét kérnünk. Szerencsére azért ilyenek is voltak.
Amikor az ügyfél nyugtat téged
Az egyik első esetemnél épp minden ötletem kudarcot vallott. Újra és újra a hölgy türelmét kellett kérnem, és úgy tűnt, érzi rajtam azt, amit nem lenne szabad éreznie, hogy kezdek kibillenni a lelki egyensúlyomból. Ennek az lett a vége, hogy ő kezdett el engem nyugtatgatni, majd nagyon kedvesen azzal zárta a beszélgetést, hogy ne aggódjak, valahogy meg fogják oldani.
Most pedig jöjjenek a kollégáim történetei:
Bábel tornya
„Adódtak kedves-bájos esetek, például az, amikor az olasz vonalra beérkezett a szökőévenkénti egyetlen magyar hívás, a kolléganőm viszont automatikusan olaszul szólt a telefonba. Erre az ügyfél, vélhetően kissé meglepve csak annyit mondott: – Elnézést, hölgyem, beszélhetnénk magyarul?”
Patália a köbön
„Volt egy hívásom egy nagyon agresszív ausztrál pasastól, aki nem tudott a légitársaság online felületén becsekkolni. Miután nagyon nyomatékosan és többször is a tudtomra adta, mennyire elégedetlen személyesen velem és a munkámmal, azt kezdte részletezni, hogy ő ennél több tiszteletet érdemel, és egyébként is, ő egy ausztrál szenátor, ne nézzem hülyének. A hívás után rákerestem a neten, és valóban kiadott a nevére találatokat: néhány cikket arról, hogy azért lépett le Ausztráliából ideiglenesen, mert valami szex és drog botrányba keveredett.”
Hívom az Interpolt!
„Egyszer egy brit nő nagyjából 40 percen keresztül kiabált velem és fenyegetőzött, hogy rám fogja hívni az Interpolt, meg írat a cégről egy cikket a The Timesba, amiért nem tudta kinyomtatni a beszállókártyáját, és mi nem küldjük el azt neki postán keresztül.
A hívás végén, biztos, ami biztos rákérdeztem, hogy a nyomtató jól van-e összekötve a számítógéppel. Ezt részéről felháborodás, majd síri csend követte, amikor is gyanúsan nyomtatáshangok szűrődtek be a telefonon keresztül. Nagyjából kettő percen belül le is nyomta a telefont.”
Tízszeres szorzó? Semmiség
„Egy férfi azzal hívott fel minket, hogy a számlatörténetét nézegette a bankja webes felületén és észrevette, hogy mintha több pénzt vontunk volna le tőle, amikor változtatni kellett valamit a foglalásán. Ellenőriztük, és kiderült, hogy az iroda, amelyik intézte a pénzügyeit, 500 helyett 5000 eurót terhelt a pasi számlájára. Neki csak két hónappal később tűnt fel, hogy »miiiiintha valami nem stimmelne«. Amúgy végig nagyon kedves volt.”
Stop
„Felhívott egy fickó, hogy dugóban ül. Erre én csak annyit tudtam mondani, hogy: És? Akkor elég stresszesen kezdte magyarázni, hogy valószínűleg nem ér oda időben a reptérre, de én még mindig nem értettem mit akar valójában.
Végül elég határozottan kijelentette, hogy fel kell tartóztatnunk a gépet.”
Romantikus vizeken
„Visszahívtuk a férfi ügyfelet, és egy nő vette fel. A hölgy azt hitte, hogy a pasit a szeretője keresi. Nem akarta elhinni, hogy repülőjegy-ügyintézés miatt telefonálunk, és erősködött, hogy valljuk be. Húsz percbe telt, mire tisztáztuk, addigra hazaért a fickó. Ráadásul meglepi út lett volna.”
Nyelvtudás
„Sokszor dicsérik a nyelvtudásom, gyakran hallom, hogy ahhoz képest, hogy magyar vagyok, nagyon jól beszélek olaszul” – mondja egy olasz lány.
Randivonal?
„Többen is voltak, akik megkerestek Facebookon, és elhívtak kávézni.”
Legalább a gépet kapcsoljuk be!
„Betelefonált a kollegina egyik reggel, hogy mindkét monitorja fekete, mi pedig sejtettük, hogy a takarítók eléggé aktívan takarítanak, úgyhogy kábé nyolc perc alatt leellenőriztük, hogy mindkét monitorba az összes színű és formájú kábel rendesen be van dugva. Akkor elkezdtem gondolkozni, hogy na, vajon mi lehet még? Megkérdeztem tőle, hogy világít-e a számítógép bekapcsológombja. Azt mondta, nem világít, aztán már csak annyit hallottam, hogy lecsapja a telefont. Nekem az volt az a nap, amikor megértettem, hogy miért van minden háztartási eszköz hibaelhárításánál az első sorban leírva: ha nem működik, akkor először is kapcsoljuk be a gépet.”
Fábián Emese
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images