Először is, kezdjük a ballagásnál!

Eleve a hideg kiráz a ballagós, szalagavatós vircsafttól. Mert hiába XXI. század, hiába talpig trendi amúgy az a gyerek a hétköznapokban, és a szülők is jellemzően a laza viseletet részesítik előnyben, a szalagavató vagy ballagás tájékán valahogy elmegy a józan ítélőképesség. Mert nagyon máshogy kell kinézni, nagyon él még a régi feeling, hogy kontyban, sminkben parádézzon az a szegény kamasz, sután, esetlenül, totál diszkomfortban. Na, de a szokás… Ugye? Így illik.

Nem. Nem így illik. Szerintem. Az illik, hogy korának megfelelő sminkben, hajban bálozzon, táncoljon az a lány, hogy érvényesüljön a hamvas ártatlansága és ne egy groteszk Marie Antoinette-utánzat nézzen vissza a képekről.

via GIPHY

Konty

Laza konty, fél óra alatt: ilyen állat sajnos nem létezik. Olyan van, hogy laza feltűzés, kedvesen, bájosan a kis hullámos fürtökből, de az sajnos nem tart ki délelőtt tíztől éjfélig. Nem, az kérem maximum pár órát bír ki.

Egy szépen kivitelezett, látszólag laza feltűzés komoly munka és temérdek idő. Giga sok lakkal, tűvel, pótrésszel, franckarikával. Az valóban tart sokáig, de ha megrázod a fejedet, akkor juszt se fog lobogni a hajad. Hanem mereven áll, mint a… Mint Katiban a gyerek.

Színváltoztatás

Imádjuk a „csak egy pár szőke tincs, hajat vágatni megyek, gondolom, belefér abba az egy órába?” (Nem.) Elcsépelt, de igaz: a jó munkához idő kell. Időt kell szánni a megbeszélésre, kivitelezésre, az esetleges nem várt helyzetekre (például hogy nem szóltál, hogy a drogériás rettenetet kented a hajadra brahiból, ami tökre nem jön le fél óra alatt..., vagy épp emiatt a narancs színpompájában tündököl, ami lehet vér- vagy spanyol).

Ha túl vagyunk a pár tincs világosításán, akkor jöhet a végleges szín felvitele, meg hatóidők, meg a szétroncsolt haj rekonstrukciója, a magyarázkodás az utánad jövőnek, hogy miért is nem tudsz a megbeszélt időpontra készen állni. Mégsem mutogathatok rád, hogy te miattad van mindez, nem? A lényeg: a hajszínezés sok idő, nem fér bele egy órába.

via GIPHY

Hajhossz

Nekem tökmindegy, hogy kettő vagy tíz centi. „Minden fodrász imád vágni” – panaszolják sokan. Igen, szeretünk. De nem abban van az izgalom, hogy kettő vagy tíz centit vágunk, hanem abban, hogy szebbé teszünk, átváltoztatjuk a frizurádat. Minket nem elégítenek ki a centihosszok. Ezek legalábbis biztosan nem.

Bizalom

 „Rád bízom, alkoss, álmodj valami szépet nekem, legyen most valami nagyon más!”

De

– ne vágj sokat, légyszi, és a színe is maradjon,

– van rá 20 perced,

– úgyis megnő, mindegy, mit csinálsz.

Hát kösz szépen.

De egyszer volt olyan is, hogy a vendég elküldött Messengeren egy komplett hajvágó videót, hogy olyat szeretne. Most komolyan?! Amikor vagyonokat költök tanfolyamokra. Kikérem magamnak! Vagy kopogj át a szomszéd nénihez, megmutatod neki a videót, és levágja. Úgy. Pont úgy.

via GIPHY

Elképzelés, és ami mögötte van

– Láttad a Barátok köztben a Klári/Pisti/Jolán haját?

– Nem nézem…

– Nem baj, figyi, ilyen Kleopátra-szerű (Kleopátra… – akarja mondani bob), kicsit szőkés, de van benne barna is. Hátul fel van nyírva (ennél a szónál eret vágok), de nem géppel, az olyan fiús, nem? Na, olyat szeretnék.

Ja, hogy neki hatszor annyi haja van és hosszú arca, neked meg kerek/kocka/háromszög és mint a pihe, oly könnyű és puha a hajad? Nem probléma, csak hunyd be a szemed, itt David Copperfield!

Ennek egy finomítottabb verziója: egy fénykép Claudia Schifferről a Vouge címlapjàn, lobogó szőke hajjal, sudár, mint a jegenye, „szétphotoshopolva”, és mindeközben a vendég személyesen Whoopi Goldberg. Nem baj, oldd meg. Mindannyian tudjuk, hogy nem a haja tetszik, hanem olyanná akarsz válni. De könyörgök, miért épp nálam kezded az átalakulást??!

via GIPHY

És egy kis perverzió, a végére

Volt olyan férfi vendég, aki színzavarban volt, mert piros lámpás szolgáltatóhelynek nézte a szalont, ahol dolgoztam, és ezért zöld utat adott az élvezeteknek a kendő alatt. A recepciós aztán útilaput kötött a talpára...

És van olyan vendégem, akinek úgy vagyok elmentve a telefonjába, hogy Domina. Nem akarok többet tudni, ez is messze több, mint amit valaha akartam tudni arról, hogy miket fantáziál rólam valaki, akivel semmilyen közös kapcsolódási pontom nincs azon felül, hogy én vágom a haját.

Néha olyan ez a szakma, mint egy bohózat. Nem lehet komolynak maradni.

De mindentől (és mindenkitől) függetlenül, imádom! Az egyik legszebb, legproduktívabb szakma, azonnali visszajelzéssel, sikerélménnyel. Csodalatos dolog ennyi embert megismerni és a bizalmukat elnyerni. Szuper dolog alkotni és közben társasági életet élni. Komplex, izgalmas, vidám és szép. A többi pedig: a tejszínhabon a meggy.

 

Deák-Malik Leila