„Az ő hibája, az ő döntése, megérdemli, amit érez” – A posztabortusz szindróma tünetei és felismerése
Adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor úgy dönt valaki, hogy a terhességét megszakítja. Az okokba kívülről szinte lehetetlen mélyen belelátni. Vannak nők, akiket kevésbé érint meg döntésük következménye, mások pedig komoly pszichés problémákkal küzdenek utána. De felmerül a kérdés, hogy mire érdemes odafigyelni, ha ezzel a helyzettel találkozunk? Egyáltalán milyen tünetei vannak a posztabortusz szindrómának? Sebők Franciska pszichológus írása.
–
A posztabortusz szindróma (PAS) nem önálló betegségkategória, sem az Amerikai Pszichológiai társaság, sem az Európában elfogadott kategória-rendszernek nem része, így orvosi értelemben nem diagnosztizálható. De attól még, hogy nincs BNO-kódja, sokakat érint.
Van, hogy egész családok mennek tönkre a fel nem dolgozott bűntudat miatt.
Egy abortusz ugyanis nem csak a nőt érinti. Benne van a férfi/párkapcsolat/házasság is, és kihatással lehet a már meglévő-, vagy a később születendő gyerek(ek) életére is. Fontos lenne ezért ítélkezés nélkül segíteni önmagunkon, ha érintettek vagyunk; illetve a barátnőnkön/családtagjainkon, ha látjuk rajtuk a jeleket. De ehhez elsősorban beszélni kell róla.
A kutatások alapján nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy kik azok, akik az abortuszuk után krízisbe esnek, de vannak bizonyos hajlamosító tényezők:
Önmagunk megkérdőjelezése
Lényeges szempont, hogy az illető a saját abortusza előtt hogyan állt ehhez a kérdéshez.
Ha valaki egész életében ellenezte az abortuszt – valamilyen értékrend mentén –, mégis a terhesség megszakítása mellett dönt, valószínű, hogy komoly krízisként él meg az egészet.
Nem „csak” a megszakítás ténye miatt. Hanem azért is, mert ez egy komoly értékválságot jelenthet. Olyan kérdések merülhetnek fel az abortusz után, amelyekben önmagát kérdőjelezi meg: Akkor most milyen értékek mentén élem az életem? Mi a fontos számomra? Őszinte vagyok-e magammal?
Kríziskezelési képesség hiánya
Az is lényeges lehet, hogy valaki úgy „általában” milyen alkat. Vannak-e megküzdési stratégiái? Esett-e már át valamilyen komoly krízisen az abortusza előtt?
Akik amúgy is könnyebben dolgozzák fel a nehezebb életeseményeket, illetve komoly krízist/veszteséget éltek át korábban, lehetséges, hogy több kapaszkodóval rendelkeznek.
Nehéz körülmények
Sok nő a nehéz életkörülményei miatt dönt az abortusz mellett. Ha ezek nélkül is sok a stresszforrás az életében, valószínűleg nehezebben jut túl ezen az időszakon.
Támogató környezet hiánya
Lényeges a környezet hozzáállása: támogatja-e a család? Támogatja-e az apa? Vannak-e körülötte barátok? Egy abortuszt a támogató kisközösség nélkül biztosan nehezebb feldolgozni.
A posztabortusz szindróma tünetei
A posztabortusz szindróma egy hosszú távú pszichés- és fizikai tünetegyüttes, aminek az alapja a bűntudat.
A szomorúság, a veszteségélmény, a mély gyász állapota normálisnak mondható bizonyos ideig. De a PAS hosszú távon szól bele a nő életébe, ami miatt sokszor a normális életvezetés is nehézségekbe ütközik.
Jelentkezhetnek öngyilkossági gondolatok, önpusztítás (szerhasználat, gyakori partnerváltás…), teljesítményromlás.
Nehézségek lehetnek az intim kapcsolatok fenntartásában: konfliktusossá válhat a párkapcsolat, illetve elszigetelődhetnek a barátaiktól.
Rémálmok, hirtelen, kontrollálhatatlan emlékbetörések is jelentkezhetnek.
Súlyos esetben pedig klinikai depresszióvá alakulhat ez az állapot, amelyből igen nehéz kigyógyulni.
A felsorolt tünetek átfedésben vannak a poszttraumás stressz szindróma tüneteivel, így előfordulhat, hogy az abortuszon átesett, PAS-ban szenvedő nőket tévesen pánikszindrómával, esetleg valamilyen szorongásos kórképpel, később depresszióval diagnosztizálják.
Az abortuszon átesett nő gyakran nem akar a tüneteiről beszélni. És természetesen az sem segít, ha – a nem túl empatikus, és igen gyakran elítélő környezet szerint – az állapota az „ő hibája, az ő döntése, megérdemli, amit érez”. Így aztán tényleg könnyen egyedül maradhat a problémájával.
Mindegy, hogy ki az, aki ellenzi, illetve támogatja az abortuszt, ezek a nők valóban komoly bajban vannak, és mindenképpen segítségre szorulnak. Egyetlen poszttraumás stressz szindrómában szenvedő embernél sem firtatjuk, hogy a kiváltó életesemény morálisan mennyire helyes vagy helytelen. Ha a tünetek hosszan fennállnak, esetleg öngyilkossági gondolatok felé vezetnek, mindenképp szakemberhez kell fordulni!
Sebők Franciska
Ha szeretnél még további információkat olvasni a témában, kattints IDE, IDE vagy IDE!