–

Mindenkinek van egy elveszett énje

Az a valaki, aki lehettél volna – ha a körülmények másképp hozzák. Én például ahányszor felcsatolom a korimat (vagy a görkorimat), tudom, hogy valójában műkorcsolyázónak kellett volna lennem. Nem mintha akkora tehetség lennék, hogy így, amatőrként is lepipálok mindenkit a jégpályáján. Hanem azért, mert akkora boldogságot okoz a jégen siklani… Mintha sutba vágnám 41 évem összes keserűségét, magamra vett felelősségét és nehézségét, és újra olyan szabad lennék, mint kislány koromban.

Nem kell ehhez a világ legszebb koripályája, a Városligeti Műjégpálya, ahol a gyerekkori teleket töltöttem. Ma már bárhol elő tudom idézni ezt az állapotot akár egy zsebkendőnyi jégen is. Persze nem árt, ha nincs tömeg, és szól valami zene a háttérben, és az is hozzátesz az élményhez, ha a pálya szélén piros orral forró teát lehet szürcsölni.

A lényeg azonban a siklás élményében és az arcomba fújó szabadság szelében rejlik.

Szerencsére ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül még a WMN szerkesztőségében sem. Így hát egy átlagos munkanapon, amikor már kellően nyomasztott minket az előttünk tornyosuló feladatok réme, felkerekedtünk Flórával és Lillával, hogy könnyítsünk magunkon, és megcéloztuk azt a pályát, ahol a legnagyobb esélye volt annak, hogy magunkban őrjönghetünk. Így keveredtünk a Müpa mellett felállított ingyenes jégpályára, ahol mindent megkaptunk, amire vágytunk.

Eleinte ugyan akadtak rajtunk kívül mások is, akiknek ez a remek ötlete támadt, de hamar megijedtek a mi bámulatos koritudásunktól és féktelen jókedvünktől, és tíz perc múlva azt vettük észre, hogy miénk a pálya – a teljes, üres, fehéren csillogó jég. 350 négyzetméter tömény boldogság.

Mi pedig kitettünk magunkért, hogy annyi karcolást ejtsünk rajta, amennyit csak bírunk, és közben koris múltunk epizódjaival szórakoztattuk egymást a Müpa Rádió lágy háttérzenéjére. Kiderült például, hogy Flóra papájának sportszer szaküzlete volt, és amint a lába elérte a végleges nagyságát, választhatott onnan egy menő korit. Ezt viseli most is, és még addig, míg le nem törik a lábáról. Egyetemistaként még olyan is előfordult, hogy egész iskolanapokat töltött a sulihoz közeli jégpályáján az előadóterem helyett.

De Lilla korijának is története van: ő meg az első, saját maga által keresett pénzből vette, és csak azt sajnálja már, hogy valódi hokikori, ezért nem lehet vele figurázni. Az egyetlen trükk, amit be lehet mutatni vele, Michael Jackson „moonwalk”-ja. Én viszont tudatosan áldoztam fel a klasszikus, fehér műkorimat azért a dizájnosabb darabért, amit a Facebookon hirdettek, de szerencsére a hátra koszorút ebben is meg lehet csinálni – és mivel most nem kellett attól félnem, hogy valakit fellökök, vagy én bukom orra az agyonkaristolt jégben, ezt be is tudtam bizonyítani a lányoknak.

Amikor már jól bejárattuk az izmainkat, és megbizonyosodtunk arról, hogy mindenki nagyon magas szinten műveli ezt a műfajt, akkor még próbálkoztunk csoportos formációval is, sőt, örömünk hevében a jégen való angyalkázást sem hagyhattuk ki. Pedig én épp csak, hogy meggyógyultam egy rettenetes betegségből, de az a helyzet, hogy ha az ember ellóghat a munkahelyéről munkaidőben, és míg az egész város szorgalmasan gürcöl, ő a szabad ég alatt szlalomozhat, süvíthet, és hullámvonalat kanyaríthat a jégre, annak észbontó hatása van. Kit érdekelnek az olyan józan szempontok, mint az, hogy akár fel is fázhat?

A Müpa pedig láthatóan mindent megtesz, hogy nemcsak minket, hanem másokat is kicsalogasson oda. A profi jégpálya mellett, amihez korcsolyakölcsönző és hütte is tartozik, egy komplett kültéri kultúrprogrammal települt ki a téli szezonra az épület mellé, amihez cirkuszi sátrat is épített. A Kultúr Kültér névre elkeresztelt helyszínen olyan előadók lépnek fel, akikkel a patinás koncerttermekben kevésbé találkozhatnánk, például Radics Gigi és Szőke Nikoletta, a Besh o droM, de lesz swing-est is Mujahid Zolival, és fellép Malek Andrea is.

A Recirquel újcirkusz együttes Kristály című, direkt ide készült előadásának pedig olyan sikere volt, hogy két alkalom erejéig visszakerül a műsorra, hogy még több gyerek érezhesse magát a Jégvarázs birodalmában. Mert ahogy a Müpa belső tereiben megszokott, a hétvége napközben itt, kint is a gyerekeké, akiket zenével, kézműves foglalkozásokkal, és népszokásokat felidéző programokkal is várnak, mint amilyen mint Korpás Éva Libidaridom című koncertje vagy a Bahorka Társulat Téli mese című előadása.    

Gondolom, a jégpályát is ők özönlik el olyankor, de ez így van rendjén, ez a méret épp ideális arra, hogy a kis kezdők megtalálják az egyensúlyukat, és felfedezzék a siklás örömét. Lehet, hogy legközelebb már mi is gyerekekkel térünk vissza, mert feltétlenül át kell adnunk nekik, miért is jelent menekvést minden nyűg elől egy jó kis korizás. Hogy aztán bármikor akad lyukasórájuk az életben, ehhez a boldogságforráshoz könnyedén nyúlhassanak.

Gyárfás Dorka

 Képek: Kerepeczki Anna/WMN