bosch mum wmn

–

Nem lehet elég korán elkezdeni a karácsonyi készülődést

Amit mindenképpen okosba' kell csinálni – tömören összefoglalva erről szól a Black Friday, azaz a fekete péntek, ami a hálaadást követő napra esik minden évben, azaz november negyedik péntekére. Magyarországon 2013 óta van hivatalos fekete péntek, amikor különlegesen nagy kedvezményekkel vásárolhatunk, itthon legfőképp online. Ez azért is örvendetes hír, mert így – amerikai felebarátainkkal ellentétben – nem kell ölre mennünk a különféle javakért másokkal, anélkül is kimaxolhatjuk a minimalista árakat.

Én on- és offline vásárlásban sem vagyok egy nagy spíler (kivéve, ha kajáról van szó, élelmiszerkonzumálásban ugyanis minimum fekete öves vagyok – csak hogy megmaradjunk stílusosan a kiindulási színnél). Enni viszont nagyon szeretek, sütni- főzni meg még inkább. Úgyhogy fogtam magam, és tekintetemet a karácsonyi készülődés jóval derűsebb, édesebb oldala felé fordítottam.

Tudom, hogy az angol konyha nem úgy vonult be a köztudatba, mint amiért érdemes élni-halni,

de szerintem ez csak azért van, mert nem terjedt el elég széles körben az olyan pompázatos fogások híre, mint például a sticky toffee pudding, azaz a ragacsos karamell puding

– ami egyébként távolról sem összekeverendő a miáltalunk ily néven tisztelt, szeretett vagy utált reszketeg, ám roppant uncsi műfajjal.

Ahhoz képest, hogy egyetlen dolognak tudok csak ellenállni az életben, és az a desszert, ezt a finomságot egyszerűen imádom, részben a mély, tartalmas íze miatt, részben pedig azért, mert rendkívül romantikus körülmények között ismerkedtünk össze.

Romantikus randevú a desszerttel

Történt ugyanis pár éve, hogy egy angol barátom elvitt vasárnap ebédelni London egyik legrégebbi pubjába, ahol végigkóstolhattam sok jellegzetesen angol fogást, fojtásnak pedig ezt. Csak annyit mondok: könnyek szöktek a szemembe a meghatottságtól, olyan észvesztően finom volt a maga háromdimenziósan édes, telt, gazdag ízével. Így a gyomrommal párhuzamosan azonnal a szívembe is zártam e fogást.

Nem is volt hát kérdés, hogy elkészítem az én kis fiókáimnak kollégáimnak itt az irodában, hadd kezdjük meg máris az ünnepi készülődést, végtére is az az egyik legizgalmasabb az egész karácsonyban.

Sok verziót lehet találni a neten, én ezúttal Nigella receptjét használtam kiindulásnak, mert ezt viszonylag fájdalom- és maceramentesen meg lehet csinálni egy nagyobb társaságnak is egy tepsiben. Az eredeti puding ugyanis külön kis egyszemélyes tálkákban sül meg, ám engem hajtott a tatár, no meg a tucat kolléga, nem értem rá külön-külön vacakolni most. Ha neked is nagyobb tételben kell pudingot villantanod, akkor melegen ajánlom ezt a megoldást.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. 350 gramm aszalt datolyát kimagoztam, nagyobb darabokra vágtam, majd nyakon öntöttem felforralt vízzel és egy evőkanál szódabikarbónával, utána hagytam benne ázni egy negyed órát. A konyhai robotgép táljába tettem 100 gramm vajat, három evőkanál fekete nádmelaszt és 80 gramm muscavado cukrot, majd mindezeket habosra kevertem. (Tudom, ezek a fenszi cukorfajták, mint muscavado és nádmelasz nincsenek minden háztartásban, de érdemes beszerezni, mert nagyon karakteres, izgalmas ízük és illatuk van, egészen új dimenziókba emelik az édességeket!) Végül hozzáadtam a krémhez még három tojást, 200 gramm lisztet és egy csomag sütőport, majd az egészet jó alaposan elkevertem, mielőtt belement volna a kinyomkodott, ledarált datolya is. Sütőpapíros tepsibe kentem, és 35 perc alatt készre sütöttem.

A szószhoz 100 gramm vajat egy lábosban összeforraltam 250 gramm muscavado cukorral, három evőkanál melasszal és 200 milliliter tejszínnel. A javát ráöntöttem a még meleg pudingra, a maradékot pedig kis kiöntőben, mellé tálaltam még morzsává aprított tejkaramellát, hogy mindenki ízlés szerint áldozhasson a kulináris örömöknek.

Édesen boldog karácsonyi készülődést kíván,

Fiala Borcsa

Képek: WMN