–

Ujj Mészáros Károly író-rendező új filmjében a feje tetejére állítja a várost. Tótágast állva minden és mindenki maga alá kerül. Az alvilág csupán nézőpont kérdése. Az X – A rendszerből törölve kőkemény thriller, amelyben mindenki sáros. A néző sem kivétel.

Káosz, pánik, exploited

A film a jelenben játszódik. A mi jelenünkben. Ne is áltasd magad, hogy egy másik Magyarországot, valami párhuzamos univerzumot látsz megelevenedni a vásznon. Választási év van, az indulatok elszabadulnak, az elégedetlenkedő fiatalok az utcára vonulnak, üdítő helyett Molotov-koktél a trendi kiegészítő. A hajléktalanok a lángra lobbant autók tüzénél melegednek, kitartóan dobol a fölszedett macskakő a rohamsisakokon. A rend őrei kimerülten „sorfalaznak” egyik tüntetéstől a másikig, miközben a fehérgalléros bűnözők keze kezet mos.

A polgári engedetlenség fájától, ugye, gyakran nem látni az erdőt. Ez egy önmagából kifordult társadalom, ahol a félelem az úr.

Éva jól ismeri a szorongást. Benne él. Csaknem lételeme, mint a levegő. És néha már el is hiszi ezt. Éva pánikbeteg. A rettegés az évekkel egyre mélyebbre rágja magát a zsigereibe, megkeserítve a mindennapjait. Éva sokat mesélhetne, de ő inkább mindent magába fojt. És ezzel saját magát fojtja meg. Családi tragédiája óta csak úgy (el)van, létezik, miközben a belső pokla az évek múlásával lassan egálba kerül az önmagát darabokra szaggató társadalommal. Az idő kívülről, saját maga pedig belülről vés jeleket az arcára. Tíz körömmel. Az egykor vonzó nő most már csak árnyéka önmagának.

Szinte rejtély, hogy így hogyan lehetett anyja a lányának. Valószínűleg sehogy. A tizenéves Kati rettegve és magányosan áll a kamaszkor küszöbén, nincs kiben megkapaszkodnia, és ez számára felér a világvégével. Vajon lesz, aki megállítsa, visszahúzza a mélység széléről? Már ha az anyja képes meglátni az őrlődését a saját démonjaival folytatott szélmalomharc közepette.

A hetedik te magad légy!

Éva egyedül rendőrként állja meg a helyét, bár ezt a megállapítást nem feltétlenül osztja minden kollégája. Pedig átlagon felüli megfigyelőképességgel rendelkezik, és ott is nyomokat vél felfedezni, ahol senki más. Ezúttal néhány öngyilkosság akad fenn a rostáján, amelyekkel képtelen önmaga előtt elszámolni, ám mindössze a vidékről frissen felvezényelt sztárkolléga, Zoltán hajlandó meghallgatni.

Miközben körülöttük darabokra hullik a város, a két rendőr egy szövevényes bűnügy közepén találja magát, amely a jelenen túl a múltat is új megvilágításba helyezheti.

A filmre akár kelet-európai Hetedikként is hivatkozhatnánk, utalva Brad Pitt és Morgan Freeman hangulatos fogócskázására a hét főbűnt démonizáló sorozatgyilkossal. Ahogy Mundruczó Kornél a Jupiter holdjával kiérdemli a „magyar Iñárritu” megnevezést, úgy vizualitás és atmoszférateremtés terén sem kell rögtön Zack Snydert vagy David Finchert hívni, ha van nekünk egy Ujj Mészárosunk!

Sírva vigad a magyar

Az X – A rendszerből törölve szuggesztív előzetese nagyrészt a film látványos főcíméből van összeollózva. Ujj Mészáros úgy vezet meg minket, akár egy bűvész – csak a kezét figyeld! –, de nem jobban, mint amennyire egy fordulatos krimi írójának azt feltétlenül muszáj.

A rendező nyomasztó képi világgal operál, úton-útfélen lehúz minket a porba.

Nem árulok zsákbamacskát: ez a későbbiekben sem fog változni, a Hetediket idéző bűnügyi helyszínekről kiszabadulva egy pillanatra sem lélegezhetünk fel – legyen az Éva lehangoló panelje vagy Kati beszürkült iskolája, nem szusszanhatunk, nem szedhetjük össze a lelkierőnket a folytatáshoz. Itt nincs biztos pont, mindent beterít a bűn ingoványa, amelyből nincs szabadulás – lépésről lépésre szippant magába a fekete miazma, amely hungarikumként fojtja meg ezt az országot. A kesernyés humor olykor enged picit a gyeplőn, de igazi feloldást nem nyújt.

Bűnös Budapest

Az X – A rendszerből törölve nem hajlandó sem a dráma, sem a politikai thriller irányába elmozdulni, kizárólag a krimi jól kitaposott nyomvonalán mozog. Ebből fakadóan a történet megoldása is csak halkan pukkan egyet, ahelyett, hogy a porhüvelyét megrázva lifteztetné meg a lelkünket. Még azelőtt véget ér, hogy ráébrednénk: ez bizony már a lezárás. Talán tudatosan marad el a katarzis, hogy ezzel is a mozi termen kívüli közömbösséget tükrözze. Ugyanakkor a film fölfejti a magyar rögvalóság szitásra koptatott szövetét, és megmutatja a mögötte rejlő sötétséget. Iskolai korrupcióval. Politikai tisztogatással. Olykor naturalisztikusan. Pisztolygolyóval kiloccsantott agyvelő által. Vagy épp autókerékkel kinyomott belsőség révén.

Balsai Móniért végig aggódik az ember: hogyan képes ennyi keserűséget elviselni, ami kiül az arcára? Hol van már a Liza, a rókatündér bájos naivája!

Éva figurája úgy fest, mint akivel kipeckelt szemekkel végignézették a XX. század minden borzalmát, akárcsak Alexszel Stanley Kubrick Mechanikus narancsában.

Schmied Zoltán karaktere ezzel szemben amilyen bátortalanul próbálja „becserkészni” Évát, épp olyan elszántan lépked fölfelé a ranglétrán. Schneider Zoltán imádnivaló habitussal hőzöng rendőrfőnökként, miközben Kulka János nyúlfarknyi mellékszerepével is betölti a vásznat – még többet kérnénk belőlük!

Végképp eltörölve

A film képsorait áthatja az elkerülhetetlenség, a végzetszerűség érzete. Mintha szemtől szemben leülnénk a halállal. Nincs menekvés. Nincs mellébeszélés. Légy gazdag vagy szegény, foglalj helyet Maslow motivációs piramisának bármelyik fokán, a bal- vagy a jobboldalon, a vég kikerülhetetlen. Amivel mindannyian egyedül vagyunk kénytelenek szembenézni. Történjen bár „ágyban, párnák közt” vagy agonizálva egy luxus apartman méregdrága márványpadlóján, az utolsó Nagy Kaland sokként fog érni… aztán „a vendégkönyvből törlik nevünk”. Előbb-utóbb mindenki státusza megváltozik: a rendszerből törölve.

 

                                                                                                                    Bányász Attila

Képek: Pintér Leó/InterCom