–

Van az a pont, amikor az ember kénytelen felismerni a saját korlátait, és egyetlen mozdulattal szépen szélnek is eresztheti a perfekcionizmusáról szóló kósza vágyait. Mert felnőtt annyira, hogy belássa, soha a büdös életben nem lesz olyan tökéletesen jó anya, mint egy egyedülálló, középkorú férfi hat év óta föld alatt nyugvó mamája, nem lesz olyan tökéletesen szexi az ágyban, mint egy pornófilmsztár és nem fog tudni olyan tökéletes kört rajzolni szabad kézzel, mint Leonardo da Vinci. De talán nem is baj, sőt.

A tökéletességgel ugyanis néha komolyabb gondok is lehetnek, mondom is gyorsan, miért.

Itt van például ez a portugál édesség, a messze földön híres pastel de nata vagy pastel de Belém. Amilyen pofonegyszerűnek néz ki, épp olyan ikonikus, nincs is talán olyan ember a földön, aki úgy látogatott el Lisszabonba, hogy nem vájta belé a fogát a vaníliasodós tésztakosárkákba egy kávé mellett – kivéve persze, ha kifejezetten óva intette a háziorvosa. Hogy mi a titka az édességnek, ami alig nagyobb, mint egy kontaktlencse, mégis hosszú, kígyózó sorokat generál reggeltől estig a világ egyik leghíresebb cukrászdájában? Elárulom: a titok.

Kétszáz éve sütik ugyanis Lisszabon Belém városrészének ma már négyszáz férőhelyes boltjában a legnagyobb titoktartás közepette ezt a finomságot, de (szinte) senki nem tudja, hogyan.

Bizony, hihetetlennek látszik, de két évszázad alatt sem tudott kiszivárogni a titok. (Minden bizonnyal nem nőket alkalmaznak a mágikus recept őrzésére...) Összesen hat ember tudja, mi kerül bele az egyszerűségében nagyszerű tortácskákba, nekik pedig a munkába állásukkor titoktartási fogadalmat kell aláírniuk – és fogadjunk, hogy közben legalább tizenketten nézik őket árgus szemekkel, hogy nincsenek-e csuriban.

Úgyhogy sajnos ezzel a rejtéllyel megspékelve el is felejtheted, hogy valaha fogsz tudni olyan tökélesen roppanós tésztájú, bársonyosan krémes pastelt készíteni, mint a cukrászat belémi szabadkőművesei. De tudod mit? Ennél nagyobb szerencse nem is érhet. Most gondolj bele! Csak ebben a sütödében eladnak hétköznaponta (!) 20 ezer (!) darabot, hétvégén meg akár a dupláját is. Hogy az egész országban mennyi fogyhat, abba belegondolni sem merek. Mindenesetre egész biztosan iszonyatos mennyiség, főleg egy olyan édességből, ami egyszerűbb, mint az egykori Mónika-show szereplői és pár fokkal kevésbé dekoratív, mint mondjuk egy hétköznapi macaron.

Ha valami okból kifolyólag neked mégiscsak sikerülne rálelni a tökéletes pastelsütés Szent Gráljára, már adhatnád is be a felmondásodat a munkahelyeden, hogy innentől fogva életed végéig mást se csinálj, mint elmerülj a fahéj- és vaníliaillatban és szakmányban gyártsd a tortácskákat.

Komolyan mondom, ennél még szórólapozni a metró cúgjában is messze izgalmasabb feladat!

Egyszóval, ha sikerült is kicsempészned a szupertitkos receptet a belémi széfből, tépd gyorsan aprócska fecnikre! Helyette mondom, hogy kell csinálni a majdnemugyanolyant – ami nem perfekt portugál, viszont ugyanakkora boldogságot okoz. És még felmondanod sem kell hozzá.

Először is gyújtsd be a sütődet a maximálisan elképzelhető legmagasabb fokra. A belémi cukiban állítólag 300 fokon sül ki a medzsik, otthoni verzióban 270 körül tetőzik a történet. Most válassz szét nyolc tojást, a fehérjéket szépen tedd be a hűtőbe egy patyolattiszta befőttes üvegben, majd később jó lesz gyümölcskenyérnek, macaronnak, Pavlovának, extra szigeteknek a madártej tetejére vagy kókuszos muffinnak, ne aggódj.

Egy lábosban forralj fel fél liter 3,5 százalékos tejet 100 gramm porcukorral, pár fahéjdarabkával és egy citrom megmosott, lehámozott héjával. A kikevert sárgájákat szűrd bele a forró tejbe és adj hozzá kevés vízben elkevert, egy evőkanál keményítőt, majd kézi habverővel buzgón forgasd, amíg be nem sűrűsödik a cumó.

Egy csomag kész leveles tésztát hajts ki, majd hengergess fel szorosan. Vágj le a rúdból kétujjnyi darabokat és nyomkodd bele egy alaposan kivajazott muffinforma mélyedéseibe, majd háromnegyed részig töltsd fel a sodóval. Mehet is be a tűzforró sütőbe, de óvatosan, le ne perzseld a szemöldököd és fel ne pöndörítsd a szempillád egy óvatlan ajtónyitással! Süsd 8–10 percig a tortákat, az sem baj, ha kicsit megperzselődik a tetejük, attól lesznek igaziak!

Hagyd, hogy kicsit hűljenek, de ne gatyázz sokat, legfinomabbak egy csésze kávé mellé melegen tálalva, porcukorral és fahéjjal gavallérosan megszórva.

Hidd el nekem, több nem is kell ennél a boldogsághoz!

Mindenkinek tökéletlenül derűs pillanatokat és jó étvágyat kíván,

 

Fiala Borcsa

Képek: Kerepeczki Anna/WMN