Legendásan rosszul választunk éttermet. Pedig nagyon próbálkozunk a barátommal, minden nyaraláson a kelleténél garantáltan kétszer több időt töltünk a megfelelő étterem felkutatásával, mint az indokolt lenne, de annyiszor sikerült már mellényúlnunk, hogy igyekszünk biztosra menni. Nem volt ez másként a lisszaboni kiruccanásunk első estéjén sem, és végül a „papírforma” szerint választottunk: fél óra netes keresgélés és még egyszer fél óra felfedezőtúra után, kopogó szemekkel és harsányan korgó gyomorral ültünk be arra helyre, ami elsőre szimpatikusnak tűnt. Majd az étlapot magunkhoz ragadva még negyedóra guglizást követően (ugyanis a menü angol és portugál verziója szinte köszönőviszonyban sem volt egymással) rendeltünk valamit, ami egészen biztosan helyi specialitás, és ránézésre még ízleni is fog.

Így sikerült kikérnem az aranyló tócsiszerű halas pogácsákat friss salátával és paradicsomos rizzsel.

És mennyei anyám! Hála az égnek, ezúttal bölcsen választottunk, az első harapásnál már tudtam, éreztem, hogy megtaláltam a kedvenc portugál fogásomat.

A nyaralás vége felé közeledve olyat csináltunk, amit általában nem szoktunk: visszamentünk, hogy újra megörvendeztethessem magam újdonsült kedvencemmel, hazatérésünk után pedig egyből felkutattam a receptet, és míg lélekben Lisszabon dombos utcácskáit jártam, összedobtam a halas tócsit és a paradicsomos rizst, hogy még inkább úgy érezzem, nincs vége a vakációnak.

Egyszerű, nagyszerű és brutál jó

Nem véletlenül írtam, hogy összedobtam, mert nem vagyok nagy fakanálzsonglőr, de ez a recept olyan egyszerű, hogy még rajtam sem fogott ki. Az autentikus élmény annyiban azért kevesebb volt, hogy nem volt kéznél igazi portugál tőkehal, de fagyasztott filével is tökéletesen működik a dolog. Ugyanis a portugál bacalhau a szárított-sózott tőkehal, amit óriási darabokban lehet kapni a boltokban, csak úgy egymás hegyére-hátára pakolva a polcon, és baromi praktikus, hiszen így jó sok ideig eláll.

De, mint említettem, a fagyasztott filé is tökéletesen megteszi, ráadásul a legmacerásabb részt ezzel ki is hagyhattam: a szárított-sózott tőkehalat ugyanis felhasználás előtt legalább egy napig kell vízben áztatni, hogy felpuhuljon. A hatszáz gramm filével viszont csak annyi volt a dolgom, hogy lobogó vízben pár perc alatt puhára főztem, majd egy villával aprítottam és jól megsóztam – pótolva ezzel a konzerválás hiánya miatti sómennyiséget.

Ezután négy tojást ötven-hatvan gramm liszttel összekevertem, hozzálöttyintettem kábé fél bögrével a hal főzővizéből, ment bele egy aprított vöröshagyma és egy marék apróra vágott petrezselyem, még egy kis só és bors, végül pedig a tőkehalat is beleforgattam a masszába.

Ez az alaprecept, de amennyire utánajártam, a pataniscas de bacalhau olyan a portugáloknak, mint nekünk a lecsó:

mindenki másképp csinálja, így találtam olyan verziót is, ahol a főzővizet sörre cserélték, van, aki kaliforniai paprikát is aprít a keverékbe, abban pedig, amit kint ettem, garnéla is volt.

Úgyhogy bátran lehet vele kísérletezni, mivel a tőkehalnak nincs olyan erős íze, sokféle hozzávalót elbír.

De az is változó, hogy mennyire sűrű a massza: van, ahol inkább palacsintatészta-szerű és a végeredmény puhább, és van, hogy sűrűbb, emiatt pedig ropogós a pogácsa. Én utóbbira szavaztam, és kis kör alakú „tőkehalszigeteket” kanalaztam a közepes lángon felmelegített, ujjnyi vastag olajba.

Míg az aranyló tócsik sültek, nekiálltam a paradicsomos rizsnek is, ami majdhogynem rizsleves inkább. Tocsogós és cuppanós, igazán kellemes kísérője a ropogós pogácsáknak.

Gondolom, kitaláltátok már, hogy ennek elkészítése sem igényel felsőfokú szakértelmet. A varázslat úgy kezdődött, hogy egy kisebb fej aprított vöröshagymát és két gerezd, szintén apróra vágott fokhagymát egy kevés olívaolajon megfuttattam, majd rádobtam két kockákra vágott paradicsomot, sóztam-borsoztam (ha pikánsan szereted, ennél a pontnál szórj bele ízlésednek és fájdalomküszöbödnek megfelelő mennyiségű csilipelyhet), és pár perc alatt összerotyogtattam őket.

Majd ment bele egy bögre rizs és annyi alaplé, ami elfedte az egészet. Felforraltam, majd lejjebb vettem a hőfokot, beletettem egy fél marék aprított petrezselymet, és addig főztem fedő alatt, míg a rizs megpuhult.

via GIPHY

És igazából készen is vagyunk, már csak a tálalás van hátra. Itt jön a képbe a balzsamecetes saláta. Portugáliában mezei kertészsalátával adják, ami jégsalátából, paradicsomból, hagymából, reszelt répából és lila káposztából áll. Nekem otthon madársalátám volt most, de így is szuperfinom lett a végeredmény.

És boldogan jelentem, a terv bevált, egy röpke időre újra abban a csodálatosan pezsgő, lenyűgöző csempékkel kirakott és elképesztően dombos városban éreztem magam, ami a nyaram fénypontja volt. Ha egy falatot szeretnétek Portugáliából, mindenképp próbáljátok ki ezt a receptet!

Dián Dóri

A képek a szerző tulajdonában vannak