Kannibalizmus – mikor ehetnéd meg legálisan a felebarátodat?
Soha nem csináltam belőle titkot, mennyire szeretek enni meg főzni, és hogy rajongok minden izgalmas, egzotikus vagy újszerű fűszerért, alapanyagért, kiegészítőért. Ha pedig leesik a vércukrom, bizony, előfordult már, hogy elkezdtem az én kis ennivaló kollégáimat egészen más fajta szemekkel méregetni (és nem, nem a szexre gondolok). Azért a biztonság kedvéért utánanéztem, mégis milyen körülmények kellenének ahhoz, hogy felfalhassam a Szentesit (nyilván valami indiai ízvilágú, csípős szószban meghempergetve) vagy bekebelezhessem a még kifejezetten zsenge húsú Szőcs Lillát (mondjuk, előtte egy napig tejben pácolva, aztán szuvidolva, majd petrezselyemmel, fokhagymával összeforgatva). (Természetesen senkit nem szeretnék arra biztatni, hogy megegye a haverját… vagy bárkit: a tartalom szándékoltan ironikus!!!) Fiala Borcsa a kollégáira csorgatja a nyálát – és utánanéz, mit mond a jog(történet) a kannibalizmusról.
–
Ne kívánd meg felebarátod feleségét (sem)
Sajnos első körben nagyon úgy néz ki, hogy én bizony ezekkel nem ma fogok jóllakni. Bár az Egyesült Államokban és Európa legtöbb országában nincs olyan törvény, ami egy az egyben, kifejezetten megtiltaná a kannibalizmust, mégis lehetetlenné teszi. Bizony, még önkéntes alapon sem burkolhatsz be senkit, hiába ajánlja fel, hogy először praktikusan elteszi magát láb alól (és remélhetőleg konyhakész formában).
Ajánlom magamat
2015-ben például a drezdai bíróság nyolc és fél év börtönre ítélt egy Detlev Günzel nevű férfit, aki egy kannibál fétis honlapon ismerkedett meg későbbi áldozatával, egy lengyel üzletemberrel. Ez utóbbinak más vágya sem volt gyerekkora óta, mint hogy valaki megölje, és aztán felfalja – ami épp összepasszolt (az egyébként háromgyerekes apuka és ex-rendőr) Günzel egyik fontos tételével a bakancslistán.
Ő ugyanis irtóra szeretett volna megenni valakit.
Stílusosan aztán e furcsa páros Günzel Bed and Breakfast-jében találkozott először, hogy megbeszéljék a részleteket… ezektől most megkímélnélek téged, nyájas olvasó. Ám hiába a vacsora önkéntes áldozathozatala, a bíróság rács mögé dugta Günzelt. Akárcsak pár évvel korábban egy hasonló hátterű ürgét, aki több hónapon keresztül eszegette gondosan beosztva barátját, míg el nem kapták. Ezekben az esetekben azonban megoszlanak a vélemények, vajon mindez kannibalizmusnak minősül-e, vagy inkább a BDSM (kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus) egyik vonalába, a vorarephilia körébe tartozik. A mi szempontunkból, igazából mindegy is: nem eheted meg a kollégát, még ha szeretné, akkor sem, úgyhogy lépjünk is tovább.
Damsel In Distress Vintage GIF - Find & Share on GIPHY
Szükség sem bont törvényt
Ezt követő kutatásaim sem lettek gyümölcsözőek (már ami a mai ebédemet illeti), ugyanis kiderült, még egy katasztrofális helyzet sem jelent egyértelműen felmentést a kannibalizmus alól. Azaz, ha valakit megölsz, azért, hogy megedd, mindegy, hogy mi vezet rá, akkor is emberölésnek számít. Remek (elrettentő) példa rá egy XIX. századi eset, ami pár hajótörött tengerésszel történt. Szerencsétlen figurák zéró édesvízzel és csak nagyon kevés élelemmel hánykolódtak egy csónakban, amikor is az egyikük nem bírt tovább a szomjával, és azt tengervízzel igyekezett csillapítani. Annak rendje és módja szerint rosszul is lett tőle, végül elájult.
Sorstársai pedig mintha csak erre vártak volna, rögvest rávetették magukat, és eltették láb alól, majd a pórul járt matróz vérén és húsán éldegéltek a következő egy hétben, amíg meg nem mentették őket.
A kényszerítő körülmény azonban nem hatotta meg a bíróságot – főleg, hogy kiderült, szerencsétlen fickót le is kellett fogni, tehát annyira mégsem haldoklott. A vádlottakat halálra ítélték, bár később fél év börtönre csökkentették a büntetést.
Erik Kramer Vine GIF - Find & Share on GIPHY
Kis húsom
No de mi van, ha az embernek sikerül hozzájutnia olyan emberi húshoz, ami teljesen legálisan lett eltávolítva? Nos, ha jogi kiskapura vágytál, akkor jó helyen kopogtatsz.
Egy kanadai performanszművész 1988-ban kórházaknál kunyerált össze egy kis leoperált felesleget, amit aztán előétel formájában, nagy közönség előtt elfogyasztott.
És bár a közvélemény érthető módon mélységesen fel volt háborodva, a hatóságok kénytelenek voltak elismerni, hogy nem történt semmi törvénybe ütköző.
Kissé hasonló sztori, habár egy fokkal undorítóbb (legalábbis nekem, de én a kakashere pörköltöt is zsigerből elutasítom) a japán Mao Sugiyama esete, aki a saját nemi szervét távolította el, majd szolgálta fel fejenként 250 dollárért (összesen hat adagot) a vacsoravendégeinek – akik pontosan tudták, mire is gyűltek össze az asztal körül.
Magáért a kannibalizmusért Sugiyamát sem ítélhették el, így a hatóságok másképp próbáltak rajta fogást találni: azt rótták fel neki, hogy a levágott cerkájáról készült fotókat mutogatta a közönségének. Ám ez sem hatott, mivel mindenki pontosan tisztában volt vele, mi fog történni – főleg hogy ezért mentek oda. A berzenkedők megnyugtatására elárulom azért, hogy a vendégek távolról sem voltak megelégedve az egzotikus fogással, azt ugyanis rendkívül rágósnak találták. Ahogy egyikük fogalmazott:
„A séf nem jól készítette el. Micsoda pocsékolása ez egy jó minőségű pénisznek! A pénisz elég kemény hús, lassan kell főzni, hosszan párolni, netán szuvidolni.”
(Mielőtt ezen az egész pucumajszolós sztorin mélységesen felháborodnál, halkan szeretném felhívni a figyelmedet egy hasonló, ám sokkal szélesebb körben elfogadott jelenségre: nevezetesen a szülés utáni méhlepényevésre. Erre például komplett szakácskönyvet adtak ki, ITT megrendelheted.)
That 70S Show Eating GIF - Find & Share on GIPHY
Mit mond a magyar jog?
A fentiekből világosan látszik, hogy elég bonyolult, és jogi szempontból is igen obskúrus dolog a kannibalizmus, így végül megkérdeztem egy magyar jogász szakértőt is, hogy néz ki mindez idehaza. Tőle a következő választ kaptam:
„Ha él az illető, és egy testrészét eltávolítod, akár konszenzussal, az súlyos testi sértés, ami közvádas, és a beleegyezés főszabályként nem teszi jogszerűvé. Ha nem él, és megeszed, az lehet emberi test tiltott felhasználása vagy kegyeletsértés bűncselekmény. Azonban ha végszükség esete áll fenn, akkor hivatkozhatsz arra, hogy az kizárja a büntethetőséget. Ez pedig így hangzik: 23. § (1) Nem büntetendő annak a cselekménye, aki saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében így jár el, feltéve, hogy a cselekmény nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett.”
Szóval…
A legokosabb, amit tehetsz, hogy nem fened semmilyen formában a fogad se szomszédra, se interneten fellelt ismerősre. Rágós is… meg sem nem etikus, sem nem törvényes. Ha pedig kalandosabb helyekre utazol, katasztrófa esetén igyekezz nem rossz bőrben, de azért nem is nagyon ínycsiklandóan feltűnni. És ne igyál tengervizet!
Mindenkinek jó étvágyat kíván,
Fiala Borcsa
(FIGYELEM! A cikk elkészülése során semelyik kollégának nem esett bántódása, mindenki tökéletes épségnek, egészségnek örvend. Fiala ironizál!)
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Vladimir Vladimirov