–

A ruhacserét szerintem minden nő ismeri, mi, a barátnőimmel legalábbis gyakran tartunk ilyet. Sajnos a kör, amelynek része vagyok, főleg 34-36-os méretű csajokból áll, így hiába tűnnek fel jobbnál jobb darabok, én csak a zoknikra meg sálakra mehetek rá. „Száni”, nem igaz?

Erre kínál megoldást – és alapozott üzleti vállalkozást – Fritzson-Bajdor Tünde. A szisztéma rém egyszerű. Van egy csomó olyan ruha, cipő, ékszer, táska, kiegészítő, ami csak porosodik a szekrényben, és tuti, hogy a büdös életben nem fogod többé felvenni. Ezeket bezacskózva/vászonszatyorba gyűrve leadod egy gyűjtőponton, és mellékelsz hozzá egy cetlit, amit a cég honlapjáról töltöttél le. A tárgyak értékét aztán felbecsülik, és kapsz egy egyenleget, amelynek mértékéig féláron vásárolhatsz az üzletben. Mert üzlet is van, egyelőre csak egy: a Hűvösvölgyben.

Első pillantásra úgy néz ki, mint egy átlagos használtruha-bolt, ahol megadott összegbe kerülnek a ruhák. Ám, ha korábban te is leadtál egy adagot, a mindenkori ár felét kell csak kifizetned az új szerzemények után.

Én egy zacskó ruhát vittem be, amiért 18.000 forint lett az egyenlegem. Azaz 18 ezer forintig féláron vásárolhatok. És, naná, hogy megtettem!

Így lett egy egy A-vonalú szoknyám, és egy farmerem – amit szerintem sosem hordott senki – 1500 forintért. De ha akartam volna, akkor egy Prada-cipő tulajdonosa is lehettem volna mindössze 5000 forintért. És itt következnek a könnyek, amiért nem 37-es a lábam. 

Minden Svédországban kezdődött

Tünde valaha marketinget tanult, de nem tudott ezzel az önpusztító gazdasági rendszerrel azonosulni, ezért a fenntarthatóság felé fordult. 2005-ben a férjével Svédországba költözött, ahol mesterszakon hallgatott a fenntartható fejlődésről. Ezután döntött úgy, hogy olyan területen helyezkedik el, aminek számára is van értelme, és hogy vállalkozni fog.

Meghatározó élmény volt számára, hogy a svédek évente egyszer megrendezik az úgynevezett nagy ruhacsere napot, amit egy svéd környezetvédelmi egyesület (a Naturskyddsföreningen) szervez meg számukra – Tünde pedig csatlakozott hozzájuk önkéntesként.

„Elkezdtem komolyan gondolkodni azon, hogy ezt hogyan lehetne üzleti formában megvalósítani. Azt láttam ugyanis, hogy lenne rá igény, és jó ruhák kerülnek be a közösbe. Én is szerveztem egy ruhacserét barátoknak, aztán egyet úgy, hogy már belépőt szedtem érte. A két rendezvény után maradt egy csomó jó minőségű ruha, amiket sajnáltam volna kidobni, ezért hazavittem őket, és elfoglalták a nappalim felét.”

Tündének szerencséje volt, valaki szólt neki, hogy tud egy üres üzlethelyiséget egy bevásárlóközpontban, amit egy ügyes tárgyalásnak köszönhetően ingyen megszerzett. Itt kezdte el szervezni az üzleti alapú ruhacserét. Attól a szervezettől, amelynél korábban önkénteskedett, kapott marketinganyagokat is hozzá, amelyekből kiderült, mennyi energia az új ruhák legyártása, és miért jó használt ruhában járni. Bevált az ötlete: annyian érkeztek a cserére, hogy a tulajdonosok azt kérték tőle, maradjon, és dolgozzon ki egy hosszú távú koncepciót.

Ha egy üzlet beindul…

Az üzlet hamar beindult, és az eredetileg 75 négyzetméteres helyiséget rövid időn belül 375 négyzetméterre kellett növelni. Aztán az üzletközpontot felújították, ezért költözniük kellett. Tünde akkor úgy érezte, ő már nem megy tovább, elmúlt a motivációja, és tíz év elég volt neki Svédországban is.

Szerette volna, ha a két kisfia rendesen megtanul magyarul, és megérzi, mi is az a magyar identitás.Tavaly nyáron költöztek haza, azóta gondolkodott azon, hogyan lehetne az üzleti alapú ruhacserét itthon is megvalósítani.

„A Klímainnovációs Vállalkozásfejlesztő Akcelerátor programra – ami segít egy vállalkozás elindításában – november óta járok, és jelenleg az üzleti terv tesztelési szakaszában tartunk. Ez nagyon szerencsés egybeesés nekem az üzletnyitással, mert így a papíron való tervezgetés és kérdőív-küldözgetés helyett hús-vér ruhaeladókkal és vásárlókkal találkozom, és gyakorlatban tudom felmérni a visszajelzéseket.”

A bolt nevét adó Swappis szót nehezen tudtam értelmezni, de kiderült, hogy az angol swap (cserélni) szóból ered, ehhez kapcsolódik az „is” képző a svédből. „Nem akartam elveszíteni a hároméves svédországi működésem alatt kialakult nemzetközi követői bázist: azokat, akik a szakmában aktívak (mint a Fashion Revolution mozgalom, a Global Fashion Excange, vagy a Red Carpet Green Dress kezdeményezés), ezért maradt az angol-svéd név, és a magyar mellett az angol nyelvű kommunikáció is. Mivel a fenntartható fejlődés egy globális téma, fontos a nemzetközi kapcsolattartás és összefogás, mert egy közösséghez tartozunk, és együtt erősebbek vagyunk.”

Túl a harmadik héten

Három hét budapesti tapasztalata alapján Tünde azt állítja: ruhát begyűjteni nem nehéz, itt is áramlanak hozzá a göncök, ebben a svédek és a magyarok egyformák. „Mindenütt akadnak olyanok, akik sajnálják leadni a ruhájukat ingyen, mások viszont örömmel szabadulnak meg tőle. Itt is előkerül egy-egy Prada meg Hilfiger-cucc, de a Gabor-cipő, vagy a Tamaris is teljesen természetes. Idő kérdése, hogy javuljon a kínálat, amint sikerül egyre szélesebb társadalmi réteget elérni.”

Tünde most csapattársakat keres. Szeretne stylistokkal is együtt dolgozni, hogy a nagy masszából kollekciókat tudjon alakítani, és hogy a second handet kicsit szexibbé tegyék.

„Én sosem jártam turikban korábban, sőt a »turi« elnevezést is kifejezetten utálom. Szerintem az egy degradáló név, pedig a megunt ruhák is megérdemlik a tiszteletteljes bánásmódot.

Egyre többször figyelek rá, hogy milyen a textil minősége, milyenek a színek és a minták, és ezek alapján szelektálok. A fenntarthatóság szempontjából is fontos, hogy ne szintetikus anyagokban járjunk, mert nagyon hosszú idő alatt bomlanak le, és a bőrnek sem tesznek jót.”

Az újrahasznosítás még az üzlet berendezésében is megjelenik, amit Tünde Svédországból hozott magával, egyrészt, hogy ne kelljen itthon a nulláról indulnia, másrészt a nosztalgia miatt. Bár a saját családja is furcsállja, hogy „ócska ruhát” árul, ő azt vallja, hogy igenis fontos ezzel foglalkozni, mint ahogy azzal is, honnan érkezik az áru, ki gyártja a terméket, milyen az a cég, és hogy áll a munkavállalóihoz. A tudatos vásárlást és a fenntarthatóságot egyelőre csak a budai közönség körében terjeszti, de már erősen gondolkodik azon, hogy a belvárosban is nyisson egy üzletet, ahol még több ember csatlakozhatna a Swappis közösségéhez.

Zimre Zsuzsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unspash.com/Becca McHaffie

További képek a szerző tulajdonában vannak