„A tehetséges nők nem értékesek” – A kínai házasságpiac valósága
Nemrégiben futottam bele ebbe a videóba egy ismerősöm Facebook-oldalán. Egy kínai lány készítette – ismeretterjesztő jelleggel – az úgynevezett „házasságpiacról”. A felvételben elhangzott mondatok elég felkavarók, azonban valójában az egyik kommenttől futott el a pulykaméreg: „Srácok, alsóbbrendűnek titulálni valamit, ami különbözik a saját kultúrádtól… Hát, inkább nem támadnék senkit a helyetekben.” Lehet. Ez esetben talán a nőket sem kellene alsóbbrendűnek tekinteni, és megkérdőjelezni a tanuláshoz való jogukat. Nemi szerepek ellenére vagy mellett. Kulturális különbségek ide-vagy oda. Rozs Franciska vendégposztja.
–
Kína a világ legősibb civilizációja, mely már az ókorban önálló kulturális egységet alkotott, és igen fejlettnek számított. Éppen ezért sokkoló, hogy a technikailag oly fejlett ország bizonyos tekintetben még mindig kőbe vésett, megingathatatlan hittel rendelkezik, már ami a női szerepeket illeti.
Ebben az országban, minden hétvégén szülők százai gyűlnek össze a shanghai házasságpiacon, hogy tökéletes partnert találjanak egyedülálló gyermeküknek.
Mivel a fiatalok átlagosan napi tíz-tizenkét órát dolgoznak, és minimum két-két órát töltenek ingázással, társkeresésre nem jut idő. Azonban hiába tiltják meg a szüleiknek a „piacozást”, szükség (és a biológiai óra) törvényt bont. A randibörze jellemzően aggódó középkorúakkal telik meg, akik Kína egygyermekes családmodelljében nevelték fel ma már nagykorú gyermekeiket.
Az egyoldalas, kézzel írt hirdetések általában a legalapvetőbb információkat tartalmazzák. Nem, kor, magasság, képzettség, munkahely, havi kereset (jüanra pontosan), illetve hogy az illető mely tulajdonságokat tartja fontosnak a másik nem részéről.
Főhősünk, a 34 éves Guo Yingguang rejtett kamerával felszerelkezve vágott neki a randipiacnak, hogy megoszthassa tapasztalatait egy társadalmi felmérésben, és így rögzítette az agilis szülők reakcióit is.
Személyes profiljában Guo megemlítette akadémiai képesítéseit, (summa cum laude diplomázott, mesterfokozatot szerzett Amerikában) és a havi fizetését is, de minden ember egyetlen, kimaradt információ után kutatott az adatlapján: szerették volna megtudni a korát.
Amikor Guo elmondta az érdeklődőknek, hogy 1983-ban született, bejelentését kínos percek, fancsali arc és csalódás követte.
„Hát, nagyon bátor vagy” – mondta fejcsóválva egy néni Guonak.
Ezt követően néhányan elkezdték kitárgyalni a lányt, a korát, és teljesítményét, mindezt úgy, mintha ott sem lett volna. „Túlságosan sok művelt lány van manapság. Tíz-húszezret keres havonta, és ha a párja csak három-négyet? Ilyet senki nem tűrne el – mondta egy férfi. A 35 éven felüli lányok fele egyedülálló marad egész életében. Nekik már senki nem jut.
Nem jó a lányoknak túl sokat tanulni – folytatta. – Ahogy a régi mondás tartja: „A tehetséges nők nem értékesek.”
Maradék nők?
Kínában a Guohoz hasonló, tanult lányokat „leftover women”-nek titulálják, amit maradék nőnek lehetne fordítani. Ez a kifejezés az utóbbi években vált népszerűvé, hogy kifejezze a házasulandó korban lévő, ám egyedülálló, munkájukra fókuszáló lányok helyzetét.
Guo eddig tíz alkalommal látogatta meg a házasságpiacot, elsőre öt percig bírta. Noha idővel elkezdte megérteni, és elfogadni a szülők frusztrált helyzetét, úgy érzi, még mindig képtelen egyetérteni az életfelfogásukkal. Mindenesetre volna egy üzenete számukra: „Nem vagyok házasságellenes. Viszont úgy gondolom, hogy a házasságot nem lehet korhoz kötni, mint ahogy nem lehet uniformizáló kritérium sem. Ellenzem a gondolatot, hogy „ha egyedülálló vagy, nem lehetsz boldog”.
Azt akarom, hogy olyanok legyünk, amilyenek valójában vagyunk. Tudjuk, mit akarunk. Hadd éljük az életünket.”
Kína a világ legnépesebb, leggyorsabban fejlődő országa. Nem csoda, hogy a fiatalabb generáció véleménye a nőkről szintén drasztikus változáson ment keresztül az utóbbi húsz évben. Az „igyekezet és hajlandóság, hogy az élet terheit méltósággal viseljük” kulcsmondata az „elegancia, és a tisztességes karrier”-re cserélődött. A házasság ideológiájának újragondolása magasabb pozícióba helyezi a nőt a tradicionálisan patriarchális társadalomban. Érdekes kérdés lehet, hogy az idősebb generáció mikor fogadja el, vagy elfogadja-e egyáltalán a módosult világképet, illetve meg tudja-e érteni, hogy a család szentsége hátrébb sorolódott. Guo példája sajnos azt mutatja, hogy még minimum évtizedeknek kell eltelnie, mire Kínában elindulhat az, ami az utóbbi időben a nyugati világot fenekestül felforgatta. A nők megkérdőjelezhetetlen, valós egyenjogúsága.
Rozs Franciska
Kiemelt kép: Wikipedia/ Jpbowen