Szentesi Éva: Feminista vagyok, és...
A feministákra jó sok dolgot szoktak mondani, gyakran válnak otromba viccek tárgyává. Ezekben többnyire azt taglalják, hogy a feministák igazából szőrös lábú, igénytelen nők. A feministákról gyakran azt is képzelik, hogy mind, egytől egyig férfigyűlölők. De hogy is van ez a valóságban? Szentesi Éva írása.
–
A héten olvastam, hogy Yvonne Dederick, a TV2 volt társtulajdonosa is szerepelni fog a Feleségek luxuskivitelben című műsorban, mely kapcsán a következőket nyilatkozta: „Nőies feministának tartom magam, aki szeret szép ruhákban járni, szereti a nőies megjelenést, de kiáll az egyenjogúságért is.” – írja a Blikk. (Nem tudom, valóban így hangzott-e el az idézett mondat, de az biztos, hogy még most is számos tévhit él a feminizmussal kapcsolatban.)
Én még keresem a választ arra, hogy a szép ruhák szeretete és a feminizmus alapvetően miért zárja ki egymást a köztudatban, és miért zárja ki egy olyan nő tudatában is, aki alapvetően feministának tartja magát? Miért van az, hogy a feministákat szőrös lábú, igénytelen külsejű nőknek gondolják?
Mert én is feminista vagyok, és szeretem a szép ruhákat.
Feminista vagyok, és érdekel az, hogy nézek ki.
Feminista vagyok, és borotválom a lábam.
Feminista vagyok, és járok fodrászhoz,
Feminista vagyok, és sminkelem magam, de van olyan is, hogy nem, és ilyenkor biztos jobban hasonlítok a köztudatban felvázolt feministára.
Feminista vagyok, és nőies a megjelenésem, mondjuk, nem mindig, például otthon a mackónadrágomban, lehet, hogy nem.
Feminista vagyok, és nem eszem férfiakat reggelire (inkább vacsorára fogyasztom őket.)
Feminista vagyok, és szeretem a férfiakat.
Feminista vagyok, és szeretném, ha a feminizmusból nem lenne férfigyűlölet (bár bevallom, néha vannak gyilkos gondolataim - kinek nincsenek?).
Feminista vagyok, és nem értek egyet mindig minden feministával.
Feminista vagyok, és nem egyszer mondták már rám, hogy én igazából nem is vagyok feminista.
Feminista vagyok, és már a nagyanyám is az volt.
Feminista vagyok, és az anyám is az.
Feminista vagyok, és egyedül élek, de nem azért, mert feminista vagyok.
Feminista vagyok, és még nincs gyerekem, és lehet, hogy sohasem lesz, de nem azért, mert feminista vagyok.
Feminista vagyok, és nevetek azokon, akiknél az egyenjogúság csak abban valósul meg, hogy nem adják át a helyüket a buszon.
Feminista vagyok, és nevetek azokon a férfiakon, akik emiatt nem engednek előre az ajtóban.
Feminista vagyok, és azokon is nevetek, akik még mindig elhiszik, hogy a nők a gyengébbek.
Feminista vagyok, és szeretném, ha a feminizmus természetes volna, nem pedig megbélyegzés.
Feminista vagyok, és szeretném, ha a feminizmus természetes volna, nem pedig otromba viccek tárgya.
Feminista vagyok, de nem voltam mindig feminista, sőt, régen egy csomó szexista viccen röhögtem, amiért ma már szégyellem magam, de az büszkeséggel tölt el, hogy képes vagyok a változásra.
Feminista vagyok, és szeretném, ha most felnövő generációban már nemcsak a lányok lennének feministák, hanem a fiúk is.
Feminista vagyok.
Ember vagyok.
Szentesi Éva
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/Hanna Postova