–

Most, hogy a gyerekeim elkezdtek masszívan kamaszodni, a dolgot rögvest azzal indították, hogy szembefordultak velem, a szó szoros, és átvitt értelmében is. Szigorúan a szemem közé néztek, és megkértek, hogy soha többé egy hangot ne írjak, ne beszéljek róluk, még a létezésüket se említsem. Ami – mivel az ébren és munkán kívül töltött perceimet szinte kizárólag az ő társaságukban élvezem, – nehéz lesz, de sebaj.

Szóval mesélek egy történetet, ami egyáltalán nem róluk szól.

Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen is túl, ahol a finnyás gyerekeitől már erőst tikkelő anyuka túr, élt-éldegélt egy kisfiú. Ennek a kisfiúnak a Tündérkeresztanyja – aki valószínűleg még egy gyerekkori sérelem miatt neheztelt a kis srác anyukájára – a keresztelőjekor különösen érzékeny gyomrot kívánt a kisdednek. Bizony-bizony, hányszor gondolt rá később a szegény asszony, bár odaadta volna a menő, Amerikából akvirált, csillámosan pörgős szoknyáját a húgának annak idején! Akkor most nem hullana csomókban a haja a fia mindennapos étkeztetésével járó gondoktól. De rokolya-irigy volt, nem adta oda, úgyhogy kénytelen volt minden áldott nap feltűrni az ingujját, és valami igazán különlegeset, csodálatosan fenségeset az asztalra tálalni. Különben oly mértékű lett az égzengés és a földindulás, hogy még a szentek is lejöttek az égből szájtátani.

A hosszú évek alatt, amit a szegény asszony csodálatos csemetéjének táplálásával eltöltött, megtanult egy-két mesteri fogást, amelyekkel minden egyes alkalommal diadalt aratott. Csengtek-zengtek ilyenkor a templomi harangok örömükben, a kisfiú boldog kacagása pedig még az Üveghegy tetejét is több ízben megrepesztette! Az ételek császára, a mindent vivő aduász, az anyák megmentője pedig nem volt más, mint a frissen sült, házi kakaós csiga...

Ehhez először is a szegény asszony összemorzsolt fél kiló kiváló minőségű vajat 60 gramm liszttel. A masszából csinos téglalapot gyúrt, és betette a hűtőszekrénybe. Fél liter enyhén cukros, langyos tejben elkevert 50 gramm friss élesztőt, de csak miután alaposan megfogdosta, megszagolgatta a barnás kockát, mert kislánykora óta imádta ennek a konyhai alapanyagnak a nyirkos tapintását. Miután az élesztőgombák munkába fogtak, egy nagy tálban összekeverte a felfuttatott tejet 900 gramm liszttel, 120 gramm porcukorral, egy evőkanál sóval, három tojássárgájával, és 60 gramm vajjal. Alaposan meggyúrta, dömöckölte a tésztát, felidézve magában az összes bosszúságát, ami az elmúlt napokban érte. Mire a tészta szép hólyagosan, fényesen elterült előtte az asztallapon, a szegény asszonyban már egy csepp méreg sem maradt. Oly derűsen tekintett ki a konyhaablakon át a téli tájra, mint egy frissen megwellneseztetett oligarcha-feleség.

A tészta tetejére keresztet vágott, majd hagyta pihenni egy fél órát. Ezután a kereszt füleit kissé szétnyitva téglalap alakúra nyújtotta a tésztát, a közepére pedig ügyesen ráhelyezte a lisztes vajtömböt. A tészta sarkait szépen ráhajtogatta a vajra, majd kinyújtotta, félbehajtotta, elforgatta 90 fokkal, és újra félbehajtotta, mintha csak a keményre vasalt zsebkendőt készítené elő a fia zakójának zsebébe.

Fél órát ismét pihentette a tésztát, közben összekevert 100 gramm holland kakaóport 300 gramm porcukorral. Ekkor a tésztát elővette, lisztezett felületen másfél centi vastagra nyújtotta, lekente még egy kis olvasztott vajjal a felszínét, majd gazdagon megszórta a kakaós keverékkel. Szorosan feltekerte, hogy aztán a hengerből egy éles késsel szexi csigákat metéljen le.

Előmelegített sütőbe dugta a tisztes távolságra fektetett tekercseket, ahol azok 190 fokon húsz perc alatt aranybarnára pirultak, és olyan pompásan szépek lettek, mint Leia hercegnő hajfonatai.

Mindeközben a szegény asszony kidőlt-bedőlt kalyibájában olyan illatok kezdtek el áramlani, hogy még hetedhét határról is odagyűltek a gyermekek, és a boldog lelkű felnőttek is a csodájára jártak. A sok csillogó tekintet hatására pedig egy szempillantás alatt kacsalábon forgó palota lett az otthonából, korinthoszi oszlopsorokkal, jacuzzival és meztelen felsőtestű kertésszel – aki egy kicsit, na jó, inkább nagyon – Ryan Goslingra hasonlított.

Ha a roppanós, porcukros csiga el nem fogyott volna, az én mesém is tovább tartott volna!

 

Fiala Borcsa

 

  A képek a szerző tulajdonában vannak