–

Az életemben voltak olyan szakaszok, amikor sok pénzem volt – na jó, valójában ilyen sosem volt, de olyan igen, hogy nagyon beosztónak kellett lennem. Aztán eljött az a pont, amikor végre megélek a fizetésemből, de félretenni sosem sikerült, ez pedig nem túl bravúros dolog. Így, ha elromlik a kocsi, feladja a mosógép vagy ne adj' isten, beteg valamelyik jószág, gondos újratervezést igényelnek a dolgok. Na, ebből lett elegem, meg abból, hogy a bankkártyás fizetés hatására mindig úgy érzem, mintha végtelen sok pénzem lenne, mert annyira virtuális ez az összeg. Ezért elhatároztam, hogy szorgos hangya módjára felírom, mire költöttem pontosan. 

Tudatosnak lenni fárasztó

Nagyjából erre jutottam az első napon. Ki emlékszik a reggeli kávéra, amit a zsebemben lévő apróból hoztam össze, vagy az újságra, ami a táska alján hányódik? Nem baj, velem senki nem szúr ki, gyűjtöm a számlákat – gondoltam –, ha nem Magyarországon élnék, mert, ugye, itt a számla sem mindig alap, kivéve, amikor kártyával fizetek, hiszen akkor kettő is jár.

Ezért letöltöttem egy appot, és azóta rendszeresen igyekszem írni a kiadásokat. Lehet megadni ismétlődő kiadásokat, meg a nyaralásra valót külön gyűjteni – na, ezt nem szabad beállítani, mert rögtön kiderül, mennyire sokat költ az ember bárhol, amikor nem otthon van, illetve – ha nagyon precíz vagy gazdag vagy – meghatározni, hogy melyik bankszámláról fizettél. 

Ezt ma már gyakorlatilag minden program tudja, de a keményvonalasok tolhatják Excel-táblázatban vagy kockás füzetben is, mint annak idején nagyanyám.

Minden összeomlik

A tudatosságban csak az első lépés a felírás, majd a felismerés szakasza, aztán jön a düh, az elcsendesedés és a belenyugvás. Mert a havi záráskor érdekes dolgok derülhetnek ki. Mondjuk, hogy a rezsiköltséged baromi sok, vagy, hogy nem kéne annyit „szépészkedni”, mert ezek elviszik a fizu nagy részét. Vagy bármi hasonló. Az én esetemben a bevételem 21 százaléka ment a gyerek iskoláztatására, 26 százalék ételre és italra, 22 százalék ruházatra és elektronikai termékekre. 

Na, ez az az elemzés, aminek mentén el lehet indulni a tudatosabbá válás útján, és itt most nem a lelki részére gondoltam. Pénzügyi szakértők arrafelé terelik az embert, hogy minden hónapban érdemes elkülöníteni a fix kiadásokat: rezsi, törlesztések, közétkezés, sport stb.

Az én életemben egy haláleset miatt állt be anyagi téren jelentős változás, így át kellett gondolnom a bevételi és a kiadási oldalt egyaránt. Nem, sajnos nem örököltem egy frankkal teli svájci bankszámlát, pedig titkon reménykedtem egy kicsit. 

Tehát leültem a gép elé, összeírtam a kiadásokat és a bevételeket. A két összeg különbözete, amiből gazdálkodnom kell, ráadásul szeretnék végre valamennyi megtakarítást is eszközölni, mert bármikor történhet bármi – hogy baromi közhelyes legyek. 

Elvileg azt lehet mondani, hogy a bevétel maximum 50 százaléka menjen el az állandó kiadásokra, 20 százalék legyen a tartalék, és a maradék 30-ból lehet élvezni az életet. 

Sounds well, de ennek sok esetben semmi realitása, főleg akkor, ha az ember albérletben él, és egyedül van. Ebben az esetben érdemes eldönteni, mennyi az az összeg, amit alsó hangon félre tud tenni, illetve kell-e ez feltétlenül ahhoz, hogy biztonságban érezze magát. Mert még ebben a kérdésben is mindannyian mások vagyunk. Valaki szereti, ha mindig van jelentősebb tartalék a számláján, más simán elvan azzal, ami a pénztárcájában található. Ahogy öregszem, egyre inkább parázós leszek, ezt a biztosításaim számából látom, illetve abból, hogy sokkal tudatosabban vásárolok, és néha képes vagyok úgy dönteni: valami must have ruhadarab helyett előtörlesztem egy kicsit a diákhitelemet (amit sose vegyél fel, ha csak nem az életed a tét!) 

Megoldás? Persze egy gazdag férj lenne, számszakilag jól kimutatható, hogy miért is éri meg férjet tartani, de – Fiala művésznő vesszőfutását közelről figyelve – inkább maradok a boldog és szegény önfenntartásnál. 

Mit csinálj?

Fogj sok-sok borítékot, és írd rá mindegyikre, mire szánod a pénzt, ami benne van. Ez lehet: 

– rezsi

– iskola/óvoda

– hitelek

– közlekedési költségek

– kocsi fenntartása

– sport

– nyelviskola vagy tanfolyam 

A maradékra nézz búsan, úgyis nagyon kevésnek fog tűnni. Ebből vegyél le minimum tíz százalékot, és rakd el „vészhelyzet” címszóval. Ehhez kizárólag akkor nyúlj, ha nincs más választásod. 

A maradékot oszd el 31 egyenlő részre, és próbálj meg naponta meghatározott összeget költeni. Ha ez 5000 forint, de csak 3000 forintot költöttél el, akkor a maradék 2000-et vagy tovább viszed a következő napra, vagy átrakod a vésztartalékba. Ez esetben hó végén jó esetben viszonylag sok megtakarításod lesz. 

Ezt az egészet elég egy hónapig csinálni, hogy kipróbáld, milyen is ennyire tudatosan gazdálkodni. Ha kártyával fizetsz, mint én a legtöbb esetben, az egyrészt azért jó, mert biztosan látszik a számlakivonaton, mennyit költöttél. Ilyenkor mindenképp kérj sms-értesítőt, hogy azonnal le tudd könyvelni, mennyi az annyi, ezt bármikor kérheted a bankodtól, plusz egy minimális biztonságot is ad, ha eltűnne a kártyád vagy a telefonod.

Annyit elárulok, hogy nem lesz egyszerű, és hatalmas kísértések érhetik az embert, aminek nehéz lesz ellenállni. És simán lehet, hogy a hónap közepén beüt a krach, jön egy váratlan kiadás, és már borult is a koncepció. 

Ami biztos, hogy már egy hónap tudatosság is meglepő változásokat hozhat a gondolkodásmódodban, utána pedig el lehet merengeni, hogyan tovább. 

Címlapkép: olivierterrier/Flickr

Zimre Zsuzsa