Kétnyelvű gyerekszáj – Egy amerikai-magyar kislány elképesztő aranyköpései
A lányomhoz születése óta magyarul beszélek, míg a férjem angolul. Magyar igeragozás szerint használt angol igék, feleslegesnek tűnő szavak kiiktatása a nyelvből, magyar mondattan szerint összeeszkábált angol mondatok... és egyéb érdekes megnyilvánulások egy kétnyelvű kislánytól. Trembácz Éva Zsuzsa gyűjtése.
–
A bőség zavara? Vagy a kényelem ereje?
Miután Léna elkezdett beszélni, kénye-kedvére, de leginkább kényelmi szempontok alapján válogatott az angol és magyar szavak között: egész egyszerűen azt használta, amelyiket egyszerűbb volt kiejteni, így átmenetileg likvidálta a nehezebben ejthető szavakat. Többnyire azok a szavak jutottak e sanyarú sorsra, amelyekben két mássalhangzó követte egymást, a mássalhangzó-torlódásos kifejezések pedig egyenesen hosszú száműzetésre ítéltettek. Így előnyt élvezett a tej a „milk” szóval szemben, az angol „ball” lekörözte magyar párját, a labdát, és a sajtot kiütötte a nyeregből angol verziója, a „cheese”.
„Ha ló nincs ….” esete, avagy: ha van miből válogatni
Több szempontból is áldásos kétnyelvűnek lenni, de igen kapóra jött számára a másik nyelv akkor, amikor nem ismert egy-egy kifejezést: egész egyszerűen alkalmilag kölcsönvette a másik nyelvből. Így amikor a család etetését különösképpen a szívén viselő magyar nagymamája megkérte, hogy kérdezze meg az édesapját, jóllakott-e, teljes természetességgel és gondolkodás nélkül tette fel a kérdést az apukájának: „Daddy, did you lak well?” Hiába keresgélhetett a kis buksijában a „jóllakni” ige angol megfelelőjéért, arra csak félig sikerült rábukkannia – mégpedig a „jól” szóban. Természetesen az angol szavak ideiglenes használatakor követte a magyar nyelvtani szabályokat, és az angol nyelvből importált igéket a magyar ragozásnak megfelelően használta, valamint szükség esetén igekötővel is ellátta azokat. Így tett például akkor, amikor elfelejtettem felhúzni a cipzárt a táskámon: Anya, „bezipeled” a táskát?
Azonos hangzású, de különböző jelentésű szavak a két nyelvben
Hát, ezekkel csak a gond van. Íme:
Lénát az apukája öltöztette:
– „Lift” – kérte az apukája, hogy emelje fel a lábát – természetesen angolul –, mire pár másodperc múlva Léna segítőkészen megemelte a másik lábát, és azt mondta magyarul:
– Másik lift.
Hasonlót a hasonlóval
Hangzás alapján is lehet kreatívan kezelni a szavakat. Az alkalmazás mögött meghúzódó gondolat valami ilyesmi lehet: ha angolul így mondjuk, akkor minden bizonnyal magyarul is hasonló lehet, azaz megkeresi a hangzás alapján legközelebb álló magyar szót. Íme, az első eset:
– Anya, hol a kamra?
– Milyen kamra?
– Hát, amivel fényképezni lehet...
És a második:
– Anya, a kislány elaludt a deszkánál – jegyezte meg az íróasztalnál ülő lány láttán.
A fényképezőgépet az angol „camera” alapján kamrázta le, az íróasztalt pedig a „desk” szó alapján titulálta deszkának.
„Felesleges” szavak és kifejezések szortírozása
Ez az abszolút pragmatikus megközelítés a következő gondolatra épül: ha az egyik nyelvben elegendő egy szó az adott jelentéstartalommal, akkor a másik nyelvet sem fogja ő bonyolítani. Ha magyarul a „semmire” van egy szavunk, mégpedig a minden helyzetben használható „semmi”, úgy döntött, hogy angolul is elég lesz a „nothing” helyett az „anything”. Az apja legnagyobb örömére – az angol mondatokból hónapokon át elhagyta a „nobody, nowhere, nothing” szavakat, és kizárólag az „anybody, anywhere, anything” kifejezéseket volt hajlandó használni. Ugyanígy elegendőnek minősítette az angol „to know” ige alapján a magyar tud szót, és tudomást sem vett a másik magyar megfelelőjéről, az „ismer” igéről, így nálunk sorozatosan hallható az „anya, nem tudom azt a kislányt” jellegű mondat.
Azonos hangzású szavak
Léna, „hurry up. We have to catch the ferry!” (Léna, siess, el kell érnünk a kompot!)
„Is it a good fairy or a bad fairy?” (Ez jó tündér vagy rossz tündér?)
Hát igen, nem mindegy, hogy valaki a komphoz siet, vagy a jó tündérhez. Esetleg a rosszhoz...
Logikai gikszer
A nyelv gyakran fűszerezi meg beszélgetéseinket egy-egy logikai csavarral. Például, amikor magyarul egy kérdéssel megválaszolható anya neve, de apáéhoz két lépésre van szükség:
– Hogy hívják anyukádat, Léna?
– Zsuzsi.
– És apukádat?
– „Daddy.”
– És „Daddyt?”
– Dave.
Léna lassan már ötéves, így minden bizonnyal egyre ritkábbak lesznek a gyerekszáj-történetek. Ezt kicsit sajnálom, de akkor majd a – gondosan feljegyzett – mondásait olvasgatom...
Ha kíváncsi vagy a többi gyerekszájra, olvasd el Éva másik cikkét, ha pedig az érdekel, hogy milyen Kínában és Amerikában élni, és milyen egy többkultúrájú család, akkor kövesd az oldalát !
Trembácz Éva Zsuzsa
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Flickr/smithereen11