–

Hosszú Katinka szupersztár, a legsikeresebb aktív sportoló Magyarországon. Ha ő mond valamit, akkor arra mindenki felkapja a fejét, még akkor is, ha mély szakmai kérdésben foglal állást. Vitatkozni viszonylag kevesen tudnak vele, hisz nagyon jól kell ismerni ahhoz az úszósportot és annak sajátosságait, azon belül is a világkupa-sorozatot, hogy legutóbbi érzelemdús véleménynyilvánítását kontextusba tudja helyezni egy átlagember. Vitatkozni amúgy is nagyon kevesen tudnak vele, mert ő nem vitatkozik. Sajtótájékoztatót tart, nyílt levelet ír, Instagramon posztol. Egyirányúan kommunikál még akkor is, ha pont a kétirányú kommunikációt hiányolja. Mint például most, amikor a Nemzetközi Úszószövetségen kéri számon a világkupa-sorozattal kapcsolatban hozott változásokat. Jogosak-e a felvetései vagy sem? Vajon hányan tudják ezt megítélni a követői közül? Így információ és tudás híján sokak számára nincs más lehetőség, mint ezt a történetet is beletuszkolni a „magányos hős sportoló vs. gonosz, rosszindulatú (nemzetközi) szervezet” ádáz csatájának skatulyájába, aminek bizony remek közege a mostani magyar közbeszéd.

Arról pedig kevesen akarnak tudomást venni, hogy mennyire rontja a közbeszéd helyzetét ez a fajta közlésmód.

Kíváncsi lennék, hányan mélyedtek el a részletekben azok közül (több mint 19 ezren csak Katinka oldalán), akik lájkolták a bejegyzését. Egyáltalán, hányan értik azt, hogy miről szól a világkupa-sorozat változásai kapcsán kialakult diskurzus?

Most egy rövid összefoglaló erejéig megpróbálom árnyalni a képet.

A világkupa-sorozat az úszásban kilenc állomásból álló pénzdíjas versenylánc, három európai, és hat ázsiai állomással, általában augusztus és november között rendezik meg. A versenyek kétnaposak, ráadásul az év nemzetközi fő versenye (Európa-bajnokság, világbajnokság vagy olimpia) után közvetlenül. Így aki belevág abba, hogy végigússza a kilenc állomást, annak nincs pihenőideje a főverseny után, rengeteg időt tölt különböző reptereken, repülőgépeken, szállodákban, és ezek nem a legoptimálisabb helyszínei a regenerációnak. Az amerikai versenyzőknek a felkészülés ezen időszakában általában a saját csapatuk színeiben kell villantani a hazai bajnokságban, ráadásul a pénzdíjat sem fogadhatják el az egyetemi szabályrendszer miatt, így ők rendszerint távol maradnak a világkupa-sorozattól, ezzel meglehetősen csökkentve annak presztízsét.

Minden versenyszámban pénzjutalom jár az érmeseknek (1500-1000-500 dollár), külön bónuszt fizetnek a világcsúcsokért (10.000 dollár) és a teljes sorozat ponttábla élén végző hat férfi és női versenyzői is részesülnek extra díjazásban (50.000-től 5000 dollárig). A FINA összesen kétmillió dollárnyi összeget költött erre a versenysorozatra.

Katinka történetét ismerjük. A 2012-es londoni olimpia után férje, Shane Tusup vette át a felkészülésének irányítását, és kezdtek el egy teljesen újfajta felkészülési metódust, aminek egyik különleges ismérve a rengeteg versenyzés. De nem ám úgy, hogy elmennek egy-egy viadalra, és ott Katinka leússza a fő számait. Nem, mintegy komplett edzésként tekintve a versenyre, az összes számban elindul. Az újfajta terhelés sikere kézzelfogható, nemcsak az olimpia érmek számában, de a versenyeken összeúszott bevételekben is. Egyébként a FINA nemcsak a világkupa-sorozatban honorálja anyagilag is az úszók fáradozását, hanem a világbajnokságok alkalmával is jár pénzjutalom a döntősöknek. Legutóbb 2015-ben a kazani vb-n 5,5 millió dollár jutalmat osztottak ki, ebből az úszók között 2,5 millió talált gazdára.

Na, de vissza világkupára és az új szabályokra. Mivel eddig egy versenyző annyi számban indult el, amennyiben csak akart, ennek eredménye lett az, hogy az elmúlt években Katinka gyakorlatilag letarolta a női mezőnyt, ami döbbenetes teljesítmény. Volt olyan állomás, ahol tíz számban is nyerni tudott.

Egyébként nem ő volt az egyetlen, aki meglátta a piaci lehetőséget a világkupa-sorozatban, úgyhogy szó sincs róla, hogy kizárólag miatta/ellene dolgoztak volna ki új szabályrendszert.

Most a Nemzetközi Úszószövetség technikai bizottsága megpróbált újítani mindenféle furcsa logika mentén. A részletekben nem is nagyon mélyednék el, mert nagyon sok változást léptettek életbe, és szinte mindegyikük erősen vitatható. Ami azt jelenti, hogy érdemes lenne róla hosszasan, szélesebb körben beszélgetni, több álláspontot meghallgatni, nem pedig azt, hogy itt most egy Katinka ellen szóló, összehangolt akcióról lenne szó. Nem kérdés, hogy őt érinti legérzékenyebben ez a változás, ahogy az sem, hogy volt szerepe abban, hogy újítsanak a lebonyolítási rendszeren. De azért annál összetettebb a kérdés, minthogy leszűkítsük annyira, hogy „mindenki rosszat akar Katinkának”.

Azzal, hogy korlátozták, hány számban indulhat (tizennyolc helyett négyben), súlyos anyag veszteség éri. Persze nem ez volt az egyetlen, ami ellen felemelte a hangját, mégis igen szembetűnő, hogy mi az a helyzet, ami nyílt levélre készteti a háromszoros olimpiai bajnokot. Nyílt levélre, ami nem igazán hordozza magában a párbeszéd és a diskurzus lehetőségét. Nyílt levél, amit lehet lájkolni, meg megosztani, de vitatkozni vele, kérdéseket feltenni már elég nehéz. Márpedig kérdések lennének.

Mert még egy háromszoros olimpiai bajnok – indulattól és érzelemtől túlfűtött – levelében is lehetnek pontatlanságok, csúsztatások, félinformációk és további magyarázatot igénylő felvetések.

Mert ha azt forszírozza, hogy a „»mindenki legyen egyenlő, de az egyenlők között legyenek egyenlőbbek« múlt századi gondolkodásmódjával szakítanunk kell”, akkor azt vajon csak a nemzetközi szövetségre érti? Vagy a saját magára is, akinek az egyesületével kapcsolatban már többször felvetődött, hogy olyan előnyökhöz jut más klubokkal szemben, amelyek feltételei nem tisztázottak. Persze ezeket lehet(ne) cáfolni, vitatkozni vele, de nem ez történik. Még egyetlen, átkozott nyílt levél sem született emiatt.

Tudom, hogy jönnek majd a kommentek: „hogy jövök én ahhoz, hogy bármit megkérdőjelezzek, ami elhagyja Katinka száját Facebook-oldalát, a felkészülésre koncentrál az interjúadás helyett”... meg hasonlók.

Ezért szeretném tisztázni: tűkön ülök, hogy ott legyek a budapesti kommentátori állásban, és közvetítsem Katinka valamelyik úszását. Minden egyes alkalommal ki fog ugrani a szívem, amikor feláll a rajtkőre (ahogy a többi magyar versenyzőnél is), és szívvel-lélekkel drukkolok majd neki. Őszintén hálás vagyok azért, hogy láthatom és láthattam élőben őt, a sportág egyik vitán felüli legendáját.

Tisztelem és becsülöm az eredményeit, és azt az elképesztő munkát, amit beletett.

De elegem van a nyílt levelekből, abból, hogy soha nem láthatok vele élő interjút, lassan már tévés interjút sem, csak nyomtatott sajtóban megjelent cikket, ahol le lehet ellenőrizni a kérdéseket, és többszörösen át lehet írni a válaszokat. Elegem van a pletykákból, amelyek valóságtartalmáról egyszerűen nem lehet fogalmunk, mert nincs, aki feltehetné a kényes kérdéseket szemtől szembe.

Elegem van, hogy összefogásra szólít fel, amikor neki szüksége van rá, de hallgat, amikor más érdekében kellene felszólalnia.

Elegem van abból az elvakult imádatból, ami őt övezi, és amiért nem lehet beszélni az esetleges hibáiról, nem lehet kritizálni még akkor sem, ha azt nem bántó szándékkal teszi az ember, hanem azért, mert valami birizgálja az igazságérzetét.

Nyíltságot szeretnék már, nem levelet. Amúgy meg: hajrá, Katinka!

Pásztory Dóri

Kép: Hosszú Katinka hivatalos Facebook-oldala