–

Az én receptem az alábbi hozzávalókat tartalmazza: egy amerikai férj, én, mint a magyar kultúra markáns képviselője és a négy és fél éves lányunk. Pikantériáját pedig a két-háromévente változó lakhely adja, ami még két hónapig Bosznia. Éves lebontásban pedig ez sül ki mindezekből. A hagyományőrzés úgy ment, mint a karikacsapás egészen addig, amíg a lányunk meg nem született. A két kultúra vígan megfért egymás mellett, és mint a jin és jang illeszkedett egymásba. Ebbe csöppent bele a lányunk négy és fél évvel ezelőtt, és a gyermekperspektíva alaposan megbolondította a Mikulás, a Jézuska és a nyuszi feladatait.

Nem volt kérdés, hogy mindkét kultúrával megismertetjük Lénát, de a két szokásrendszer összehangolása, a mesével átszőtt ünnepek, az amerikai és a magyar narratíva összeolvasztása némi fejtörést okozott. A harmonizációban a húsvéti nyuszi tűnt a könnyen integrálható elemnek, míg a skála másik végén a Mikulás jóval komplexebb és hektikusabb feladatot kapott.

Az Európából Amerikába exportált nyuszi feladatköre nem tér el magyar társáétól: titokban jön, hozza a tojásokat, és szorgalmasan eldugdossa azokat a kertben vagy egy közeli parkban. A csokitojásokon kívül ajándékot nem hoz – legalábbis mifelénk szűkmarkú.

A fast food-koncepció után szabadon a húsvét egy napba sűrűsödik, mert az Egyesült Államokban a legtöbb helyen, így Nebraskában is, ahonnan a férjem származik, nem ünneplik a húsvét hétfőt. A sonka-krumpli-zöldbab menü helyett nálunk határozottan magyar jelleget kapott a húsvéti fogás a sonka-tojás-torma kombóval. Ínyenceknek ajánlott egy hagyományőrzésre nyitott apuka, aki hajlandó az egyébként nem túl hálás hétfői locsolkodásra, de ezt az elemet az idő bölcs kezére is bízhatjuk.

A dupla anyák napjával határozottan jól járok, mert az amerikai egy hetet késik a magyar anyák napjához képest, így hivatalosan is kétszer hallom, milyen jól végzem a dolgom, hogy júniusban a legalább akkora ünnepnek számító apák napjára készüljünk a lányommal.

A gyermeknapot határozottan én hoztam a közös ünnepeink közé. Mivel az októberi Halloweent mi, magyarok koppintottuk az angolszász világból, ezért az itthon is szokásos beöltözésen kívül a gyerek – már amennyiben a jelmezek okozta rémülettől nem a nyakamban köt ki – akkor a barátaival végigjárja az ismerősök házait. Tevékenységünk körülbelül a maffia működésének koncepciójával egyezik meg: „adsz vagy lesz kapsz!” felkiáltással cukorkát és csokit kunyerálnak a házigazdáktól, akik mielőtt megállna bennük az ütő a vérfagyasztó gyerekcsoport láttán, természetesen nem várják meg a második opciót, így a gyerek egy rakat édességgel tér haza.

Amatőr néprajzi kutatásaim alapján párhuzamként említhető meg a kissé konkrétabb és nyersebb „ha nem adtok szalonnát, levágom a gerendát” Luca-napi kotyolás.

Az év végén a Mikulás több alkalommal is felbukkan, és feltűnését hol a nyílászárókon, hol a kéményeken keresztül produkálja – itthon krampuszok, a tengerentúlon pedig a rénszarvas segítségével.

Először megjelenik az ablakban december 6. éjjelén, hogy telepakolja a csizmát csokival, mogyoróval és mandarinnal. S bár fel-feltűnik ovis és munkahelyi karácsonyi rendezvényeken, a következő házi látogatásig jó két hetet pihen, s közben teret ad Jézuskának, aki 24-én este abszolválja feladatát bármelyik családnál is vagyunk.

Másnap átengedi helyét az örök visszatérőnek, a Mikulásnak, aki hajnalban a kéményen keresztül ereszkedik le, hogy a kandallóra akasztott zokniba rejtse el az ajándékát. Úgy tűnik, a teamplayer amerikai Mikulás hitelességét tovább tudja megőrizni a gyermeki lélekben, mint a Jézuska, mert a családtagokat is bevonja az ajándékozásba: ott ugyanis mindenki ad ajándékot, és a Mikulásé a ráadás. A dress code igen laza, mert a gyerekek pizsamában bontogatják az ajándékokat. Az asztalon is képviselteti magát mindkét kultúra: a 24.-i hal-krumplisaláta-bejgli menü ugyanúgy, mint másnap a sonka-pulyka-édes burgonya-pekándiós pite ételsor. A mi majd’ háromnapos karácsonyunkat a húsvéthoz hasonlóan szintén 24 órára tömörítik az amerikaiak; december 26-a már munkanap, így a karácsonyi sonka-pulyka-pite lakomát a munkahelyen heverik ki.

És bár az áhítatból ellopunk picit, de nálunk a karácsonyfát nem a Jézuska és az angyalok díszítik, hanem mi magunk december első vagy második hetében. Az Amerikában ismeretlen nőnap integrálásához kellett némi finom ráhatás – amióta a lányunk is nagyon örül egy-egy virágcsokornak „néni-napon”. Vannak ünnepek, amelyek kimaradnak a fúzióból: a hálaadás, a történelmi nemzeti ünnepek, március 15., július 4., augusztus 20. és október 23. És van olyan, így a pünkösd és a névnapok, amelyek valahogy a hagyományok sorsának megfelelően kikoptak a mindennapjainkból, amelyekben ott van Süsü, Lúdanyó, Halász Judit és Gryllus Vilmos, Dr. Seuss meséi, a Szezám utca figurái, Pöttyös Panni… és január elsején, a szerencsepénzzel egybesütött bolgár túrós lepény. 

Látogass el Éva szerzői oldalára is, ahol a többi kalandjáról és a könyveiről is találsz információkat! KATT IDE!

Trembácz Éva Zsuzsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/ mrced1