–

Ez annyira nem állt távol a víziómtól, hogy Szalay-Bobrovniczky pont beesett az ajtón valamelyik gyerekével, és ugyanolyan megnyugtatóan űzött volt, mint én magam egy pénteki ivászat után.

De kit érdekelnek a „nemközszereplő” közszereplők, ha mindenféle hipsztercuccot lehet az arcba tolni, és sorban állás közben azon törhetem a fejem, hogy acaival dúsított kását fogyasszak vagy antioxidánsban gazdag frittatát? 

Az Oh my green névre hallgató egység alapvetően „elvivős” hely, de akinek erre van igénye, akár asztalokhoz is ülhet. Annyira nem keményvonalas, hogy ne legyen kávé, sőt cukor – igen, igazi – is van, de az alapvető koncepció az egészség. Cukormentes, húsmentes, gluténmentes és mindenmentes termékekből lehet választani, a húsosoknak be kell érniük a hallal és a baromfival. 

A műanyag tálak lehetnek bármilyen trendik is, nem az egészséget, fenntarthatóságot közvetítik. Arra utaló nyomot nem találtam, hogy ezek valami szuper lebomló edények lennének. 

A hely maga nagyon letisztult, a skandináv vonalat követi – Matisz Aliz az elkövető – ami annyit takar, hogy minden világos fából készült, amihez a Deák téri vagy a Váci utcai suli kiselejtezett székeit párosították. Én legalábbis pont ugyanilyeneken ültem nyolc éven át, bár a célcsoportból és a beleölt pénzből ítélve bizonyára valami nagyon dizájndarabokról van szó. 

Az ételeket és italokat a pult fölötti tábláról kell(ene) leolvasni, ha ellátnék odáig, szerencsére a középre kirakott tálalóból is el lehet venni, ami megtetszik. A smoothie-k 1490-es áránál felszisszentem, túl van a lélektani határon, de a név eléggé félrevezető – mondjuk, ettől még nem olcsóbb a sztori, de egy fokkal vállalhatóbb. Szóval ez nem egy ivós cucc, hanem kanalazós, amiben az anitoxidánsban gazdag szuperségeken túl van kellő mennyiségű granola, chia vagy tápióka, vagy épp valami más kicsit ízetlen, de egészséges cumó. Ami tény, hogy tele van alapanyaggal, szépen dekorálják, bár az ehető virágokat kicsit túltolták a szakácsok, de most még annyira nincsenek színek, hogy ez belefér, sőt örömteli. Szóval a smoothie 30 deka, ami nem kevés, de a tápióka sajnos annyira ízetlen és érdektelen cucc, hogy azon még Heston Blumenthal sem tudna segíteni. 

A lazacos tortilla közepesen semmilyen, a tortilla nem tűnt teljes kiőrlésűnek, sem gluténmentes csodának, a lazac meg lazac – ebből nehéz valami emlékezeteset kihozni. A frittata viszont nagyon jól sikerült, bár melegen sokkal jobb lett volna. Megkockáztatom azért, hogy a tojásos, tejszínes, sajtos cucc nem az egészség fellegvára, de kit érdekel, ha isteni, ráadásul 590 forintba kerül. Ha kevesellnéd, lehet hozzá venni gluténmentes kenyeret (5 dkg: 290 Ft). 

Amiről meg kell emlékeznem, az a gojibogyós fánk, aminek csokiborítását lelkesen letortabevonóztam, pedig nem, aranyárú francia csokival készült, valamint mandulaliszttel. A legjobb benne, hogy simán gondolhatná az ember hagyományos fánknak is, na nem annak az isteni, farsanginak, hanem visszafogott, decensebb társának. A gojibogyóval megbolondított (hogy közhelyes legyek) fánkból nem egyet tudnék betolni, de a 490 forintos darabár kissé visszatart. 

Milyen hát az Oh my green? Kicsit keresi még a helyét, néha nem érzem, hogy rendesen végiggondolták-e, pontosan milyen elvek mentén egészséges az adott termék, de az irány nem rossz.

Akiknek szól, azok úgyis a hívószavakra, na meg a látványos tálalásra gerjednek. És azt meg is kapják! A nyílra kattintva további képeket láthattok a kínálatból.

Zimre Zsuzsa

Képek: Szindbád az utazó