–

Bezzeg...

Nagyon sok meghívást kapunk az ovistársaktól olyan szülinapi bulikra, amelyeket különböző játszóházakban és egyéb menő helyeken tartanak. Ha belegondolok, hogy ezek a gyerektársaságok mit csinálnának a lakásunkban, akkor azt mondom, hogy praktikus egy külső helyszín, cserébe viszont kicsit személytelennek érzem a játszóházat, és persze nem is olcsó egy ilyen buli... Sosem gondoltam volna, de fogcsikorgatva leírom: „bezzeg az én fiatalkoromban”…

Fagyott tejszínhabos emlékek

Mindketten nyáriak vagyunk a húgommal együtt. Ő augusztusi, én júliusi, és mindössze egy év van köztünk. Mindig izgatottan vártuk, ki jön el a közösen tartott szülinapjainkra. Ezek persze csak kényszerből voltak közösek, abban bíztunk, hátha így nem lesz ciki módon kevés a vendégek száma, hiszen július végén-augusztus elején szinte mindenki elutazott nyaralni valahova. Miközben az óvoda és később az osztály nagyobb része a balatoni vállalati üdülőben élvezte a beutalót, mi felöltöztünk a legszebb ruháinkba, rendet raktunk a szobánkban, és vártuk a vendégeket. Anyám kisebb korunkban közös tortával készült, később megszánt minket egy-egy sajáttal. Emlékszem, az akkori Royal cukrászdából érkezett egy olyan torta, ami baráti ajándék volt. Mindig csokikorongok voltak a tejszínhabos csókokra biggyesztve, és a „Boldog születésnapot, Sári és Nina!” egy marcipántáblán díszelgett, amit csokival írtak, és egy jó nagy egy tejszínhabos halomnak támasztották. Nem is szerettem igazán azt a tortát, túl habos, túl krémes volt, persze akkor nem maradt sok választási lehetőség. Egyébként is anyámnak nagy tehetsége volt azokhoz a tortákhoz, amiket nem szeretek, később rátalált ugyanis a parfétortára:

a fagyott piskótaalap és a fagyott tejszínhab még ma is kísért.

Levert vázák, menekülő apák, újságpapírba csomagolt tombolák

Ilyen kicsiként, amilyen ez én kisfiam lesz február 28-án, vagyis ötévesen, még otthon, a forró lakásban, nagy szervezkedéssel zajlottak a szülinapok a már említett tejszínhabos tortával. Előfordult, hogy sokan voltunk, mert mi is csak augusztus első két hetére kaptunk beutalót a balatonszéplaki üdülőbe, ahogy mások is. Ezért aztán lehetett a lakásban focizni, persze levertük a vázákat, és apám menetrendszerűen elmenekült ilyenkor otthonról. Anyám szintén menetrendszerűen kikészült. Mi pedig halálra voltunk sértődve, mert a saját szülinapunkon nem velünk játszottak... és így tovább, az összes akkori nehézség ma már mind jó emlék... beleértve a tényleg jókat is: az anyám által szervezett játékokat, az újságpapírba csomagolt tombolákat, a készülődést, az izgalmat...

Játszóházban vagy otthon?

Az izgalom persze megvan, de most  épp amiatt tépelődöm, hogy beadjam-e a derekam a „kis hercegem”-nek, aki játszóházi bulit akar, mert, ugye, másoknak is az van. Persze biztos, hogy nem boldogítana kifejezetten, ha tíz  gyerek, és a hozzájuk tartozó, fejenként minimum egy darab szülő itt toporogna/rohangálna/focizna/ sírna/sikítozna a lakásunkban... Bár elég gyerekbarát módon van berendezve, minden törékeny tárgyat, magasra helyeztünk, és a szúróeszközök sincsenek elérhető közelségben. Akár itt is megrendezhetnénk nálunk, bár az biztos, hogy hulla fáradtak lennénk a végére, de a férjem ilyenekben valóban partner, jó vendéglátók vagyunk, szeretünk sürögni-forogni, és

Ádám is biztos élvezné (az alattunk lakókról nem is beszélve…).

Igen ám, de mi lenne közben a kicsi Lilivel, zavarná-e Ádámot? Azt sem tudom, hogy egyáltalán itt kellene-e lennie? Egy húsz hónapos kislány, aki simán felveszi a versenyt beszédben, öntudatban, keménységben, vagányságban bármelyik háromévessel, mégiscsak megzavarodna, bár ő is jár bölcsibe, nem szokatlan neki a hangzavar. Vagy csak a saját érzelmeimet vetítem ki a kislányomra?

Mi legyen, emberek?

Az anyagi kérdésen túl elvi kérdés is, hogy kell-e ennyi pénzt költeni egy ötéves (vagy akárhány éves) szülinapjára? Ezen felül ugyanis még ajándékot is kap, az vajon nem elég?

Másrészt pedig, ha az én anyám bírta, én miért ne bírnám? Erre a kérdésre már részben válaszoltam is magamnak, de azért bizonytalan vagyok. Igyekszem következesen nevelni a gyerekeimet, megmutatni nekik a dolgok értékét... de nem tudom, hogy vajon egy játszóházi szülinap hol fér bele ebbe a rendszerbe? Tele vagyok kérdésekkel, és nagyjából január végéig, február elejéig meg is kell hoznunk ezt a döntést.

Ti mit gondoltok?

Horvát Sára

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/ESB Professional