Hajnali fél három – Bent meleg van. De már nem az enyém
Hajnal van, vaksötét. Egy nő áll a ház előtt. A kertkapunak támaszkodva cigarettázik. Pedig nem is igazi dohányos. Ez most nem egy szokványos este. Egy nem szokványos élet első éjszakája. Holnaptól minden másképp lesz. Bent a házban egy család alszik. Hajnal van, vaksötét. Egy nő áll a ház előtt és cigarettázik. Egy nő, akinek összetört a szíve. Egy nő, akinek mennie kell. Apokrif írása. Fájdalom 141 szóban.
–
Hajnali fél három.
Hótaposóban, pizsamanadrágban, cigivel a számban.
Három hónapja még nem dohányoztam.
Látom magam előtt a csizmám nyomait a félcentis hóban. Néhány órásak. Holnap már nem lesznek.
A két kukánkat. Az egyik fekszik. Feldöntötte a szél. Hasonlítunk.
A rhododendront, amit én vettem és ültettem. Hervadt. Talán nem éli meg a tél végét.
Hideg van, a szél süvít.
A gyerekeim fent alszanak. Ma mondtam meg nekik, hogy elköltözöm.
A férjem is alszik. Szeret. Még. De már nehéz vagyok neki. Túl.
Szédülök, pedig ez még csak az első cigi.
Nekitámasztom a hátam a kertkapunak. Jó így. Megtart. Bár magammal vihetném mindig. Vagy legalább egy ideig.
Fázom.
Bent meleg van.
De már nem az enyém.
Elszívok még egy cigit.
A szívem darabokban. Mekkora közhely! Korábban nem írtam volna le. Ki se mondtam volna. Csak felröhögtem volna.
De már nem röhögök.
Talán soha?
Apokrif
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/panic_attack
