Szakítsd le a napot (aztán egyél egy nagyot!) – Borcsa 9 kedvenc pillanata
Támogatott tartalom
Pumulki szerint ami rímel, az igaz, szóval olvasd el még egyszer a címet, és gondolj bele: ha jól tele a bendőd, és a napodat is kellően kimaxoltad, akkor semmi akadálya, hogy jól érezd magad. Az én életfilozófiám kábé ennyire bonyolult, de hidd el, igaz. Új, „kedvenc pillanatok”-sorozatunk első részében, a WMN legifjabb csapattagja, Lilla mutatta meg legkedvesebb polaroid emlékeit, de szerencsére nekem is jutott egy instant fényképezőgép, úgyhogy most én jövök! Fiala Borcsa örül.
–
Szerencsére nincs komor életem, meg én tényleg képes vagyok örülni az élet legapróbb gyönyörűségeinek is, például ezeknek:
1. A „Könyörgök, szeress!” pillanat
Tudom, már mondtam egy párszor, de valószínűleg nem elégszer. Én egyáltalán nem akartam kutyát, mert van így is elég púp a hátamon, meg körülbelül húsz éve nem unatkoztam egy percet sem, és most már nagyon szeretnék. A lányomnak így két teljes, vérszívással, nyüstöléssel, monomániás témafelhozatallal töltött évébe került a Böbi kutya... aki nélkül nem is tudom, hova lennék manapság. Mindig ott tüsténkedik a lábamnál az eb, ha szükségem van egy kis szeretetre (meg akkor is, ha nem), és ha csak rápillantok, már hömbörödik is a hátára, hátha megvakargatom az elégedetten dudorodó hasát. Persze így nyilván eltörpülnek az életem keserűbb, megterhelőbb, szomorkásabb vagy épp nyomasztóbb pillanatai, amik egészen egyszerűen nem tudnak konkurálni a kopasz pocak, csábos kutyapillantás kombójával.
2. A „Let it be”-pillanat
Egyáltalán nem vagyok muzikális típus, inkább hallgatom, mint művelem (ha néha-néha mégis dalra fakadok, akkor a környezetem általában megkér, hogy inkább táncoljak, mert a por jobban elviselhető). Úgyhogy nagyon meglepett, hogy a gyerekeim nem rám ütöttek, ebben sem. (Az pedig még inkább megörvendeztetett, hogy nem hegedülni kezdtek!) A lényeg: csuda klassz, ha a kamasz lányom szobájából a Let it be óvatos, de határozottan biztató próbálkozásai szűrődnek ki.
3. A „kamasz fiúkat nevelni gyönyörűség” pillanat
A lányom penget, a fiam pedig a pianínót nyüstöli buzgón... meg elég formabontóan is. Legalábbis a múltkor arra jöttem haza, hogy épp gázmaszkban játssza a Holdfény szonátát. És képzeld, még úgy is jól hangzott!
4. Az esti harmónia pillanata
Nincs tévénk, éppen ezért az esti filmnézős időket mindig hosszas diskurzus előzi meg, mi legyen a program. A mostani pillanat még a gyerekeimmel „elköltött” szilveszteri Harry Potter-maraton utóhangja, 31-én ugyanis kidőltem a második film után, és cserben hagytam a brancsot. Úgyhogy, ha van időnk, azóta esténként megnézünk hárman egy takaró alá bekucorodva egy fél órát belőle, szerintem tavaszig elleszünk ezzel az év végi programmal.
5. A 25 éve ugyanaz pillanat
Van nekem ez a barátnőm, immár negyed évszázada, akivel a legnagyobb egyetértésben tudunk vihogni, pletykálni, világot megváltani, örülni meg szomorkodni is, és akinek nemcsak hogy nem kell elmagyaráznom semmit sem, mert úgyis érti, hanem bármikor felhívhatom „úrinői zsinórmértéknek”, és megnyugtat, hogy ebben a helyzetben valóban nem érdemes rárúgni senkire az ajtót, pofán csapni vagy leüvölteni a haját, hiába esne per pillanat nagyon jól. És aki osztja a lelkesedésemet a kazeintartalmú drogok iránti is:
6. A kazeintartalmú boldog pillanat
7. Mindennapi bókolós pillanat
Amennyire én lelkesedem a sajtokért, a gyerekeim annyira rajonganak a bolognaiért. Minden héten. Legalább kétszer... (Neeem, cseppet sem uncsi!!!) (De.)
Ehhez a fokozathoz már szert kellett tennem egy jó hentesre is, így vetődtem el a Pacsirtamező utcaihoz. Nemcsak az árujuk szép ám ott a fiúknak, de olyan bókfröccsöt kap az ember lánya 18-tól 108 évig a dagadó mellé, amiből egy hétig is elvan! „Mit adhatok, gyöngyvirágszál? Na, és mikor szökünk meg? Szívecském, olyan szép ez a hús, mint a házasság... khm... eleje.” Ilyeneket mondanak, és mindig nagyon jó kedvük van a frissen sülő pecsenyehús andalító illata mellé.
8. A Nagyon Fontos Új Ruhát Vettem pillanat
Nem vagyok egy nagy shopiqueen, de amikor megláttam ezt a tüll és kockás szoknyát, ami prímán illik a rózsás martensemhez... az az egész napomat feldobta.
9. A tökéletes helyen pillanat
Közel négy évtizedig nem voltak igazán kollégáim, és tökéletes munkahelyem sem. Úgyhogy most rettentően megbecsülöm a jó dolgomat, egyrészt, hogy végre tényleg van egy olyan hely, ahol száz százalékig, kompromisszumok nélkül önmagam lehetek, másrészről (és itt a lényeg) olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akiket egytől egyig, minden porcikájukban imádok. Akikkel jókat ökörködni, agyalni, ötletelni, és akikhez minden reggel felemelő és inspiráló bemenni. És ez tényleg megfizethetetlen.
Fiala Borcsa
A képek a szerző tulajdonában vannak
