Csecsemőt öltöztetni egyáltalán nem könnyű. Mondhatni, piszok nehéz. Annyira, hogy kész csoda, ha nem pottyan ki a művelet végén egy-egy letörött babaujjacska a ruha alján.

Négyéves: Ha nagy leszek, leveleket akarok kézbesíteni. Én: Postás szeretnél lenni? Négyéves: Nem. Bagoly.

Fejlődik a finommotorikája, a gondolkodása, magabiztosabb lesz, de ez mind smafu! Sokkal több és szórakoztatóbb oka van annak,hogy miért érdemes hagyni már a kiscsoportost is magától felöltözni – még akkor is, ha a zokniját a fülére húzva hordja.

„Ki itt belép, hagyjon fel minden reménnyel (és karcsú »derékkel«)!”

A legtöbben nem jönnek különösebb izgalomba egy fej saláta látványától. Pedig a fodros-bodros zöld növények jóval sokoldalúbbak, mint gondolnád, akár nyersen, akár sütve, főzve vagy wokban pirítva.

Mi a jobb: egy langyos, ám annál biztosabb kapcsolat, vagy ugrás az ismeretlenbe?

Tízmilliós kérdés: hogyan illik viselkedni egy „csináld magad” étteremben"? És mi történik, ha megtámad minket a sütőtökleves?

Evés-ivás-alvás-beszélgetés-pihenés-szeretés-munka-szabadság=boldogság.