–

Abban igazat kell adnom a sorozat kritizálóinak, hogy ez bizony nem remekmű

A Szex és New York alkotójának új sorozata meg sem közelíti a Nagy Almában játszódó testvérét – a negatív hangvételű cikkek legalábbis mind erről szólnak. Nekem egyelőre nincs összehasonlítási alapom, de könnyen elhiszem, hogy a párizsi kiadású Sex and the City fele annyira sem jó alkotás, mint eredeti változata. A sorozat ugyanis elcsépelt sztereotípiákra épít (például, hogy a franciák utálják, ha nem beszélik a nyelvüket, és a reggeli tükörtojás mellé pezsgőt isznak), iszonyú sekélyes (például a főszereplő marketinges hölgy semmitmondó szelfikkel és nem releváns hashtegekkel lesz influenszer, neeee…), miközben életszerűtlen szituációkkal van teletűzdelve.

Sokszor pedig az egyik kedvenc színésznőmet, vagyis a Lilly Collins által megformált Emilyt is egy szívlapáttal tudnám leütni túltolt hurráoptimizmusa miatt.

Mégis könnyed, szerethető sorozatról beszélünk, ami kikapcsolódásképp elmegy egy semmittevős, borús őszi napon. Úgy szórakoztat, hogy nem pukkadsz meg a nevetéstől, de nyugodtan végigsomolyoghatod a részenként fél órát. Biztos vagyok benne, hogy ti is éreztetek már hasonlót, amikor másra sem vágytatok, csak súlytalanságra, pár percre, ami kizökkent a valóságból, elfeledteti veletek, amin épp gyötrődtök. Erre bizony tökéletes az Emily Párizsban – négy pontban kifejtem, miért.

(Néhol tartalmaz spoilert a cikk, de a sorozatban minden fordulat elég kiszámítható, így nem árulok el nagy titkokat.)

#1. Mert P-Á-R-I-Z-S!

Majdnem annyira klisés kislány voltam, mint amennyire klisés ez a sorozat. Amikor már felértem ésszel, hogy van világ az otthonomon és Magyarországon kívül, akkor évekig a francia fővárosba vágytam. Utána jöttek más hóbortok, és végül egy másik álmom teljesült a ballagásomra kapott londoni kiruccanással, Párizsba pedig a mai napig nem jutottam el. Azt hittem, már nem is érdekel különösebben a fények városa, amíg meg nem néztem a sorozat tíz részét, ami újra kedvet csinált hozzá!

A szépen megvilágított, ikonikus Eiffel-torony, a reggelire benyomott ínycsiklandó croissant-ok és a mindent átitató művészet könnyen hangulatba hozza az embert. Egy elcsigázott nap után szívesen korzóznék a Szajna-parton a túlfűtött romantikában, szelfiznék a festői utcácskákban, kiélvezve az élet elviselhetetlen könnyűségét, és gyakorolnám az olyan kimondhatatlan dolgok kiejtését mint „luvr” és „sanzelizé”.

#2. Mert nyelveket gyakorolhatsz

Ha már a kimondhatatlan szavaknál tartottam az előbb, ezen a vonalon folytatom tovább a sort. Alapvetően angol nyelvű a sorozat, de mivel „a franciák nem szeretik, ha nem franciául beszélnek velük”, ezt a dallamos nyelvet is hallhatjuk párszor. Sőt

Emilyvel (az Amerikából érkezett marketingguruval) együtt tanulhatunk meg köszönni, bemutatkozni vagy elfogadni egy partimeghívást, illetve káromkodni, vagy azt kifejezni, hogy orgazmusunk volt. Elengedhetetlen szófordulatok a mindennapi boldoguláshoz.

Visszaeső angoltanulóként is remek gyakorlási lehetőséget kínál a sorozat. Egyszerű nyelvhasználat, jól érthetően formált szavak, és még a francia színészeknek sincs idegesítő akcentusuk. Akár felirat nélkül is könnyű eligazodni a párbeszédekben, nyelvvizsgára készülődve pedig egy csepp lelkiismeret-furdalásom sem volt a sorozatmaraton miatt, hiszen legalább addig is gyakoroltam.

#3. Mert csodásak a ruhaköltemények

Konkrétan tényleg költemények. Bár elég valószerűtlennek tartom, hogy egy pályakezdő közösségimédia-szakértő a munkahelyére mindennap úgy toppan be, mintha dizájnerek öltöztetnék, vagy egy divatház leszármazottja lenne – marketinggyakornokként persze lehet, hogy csak az irigység beszél belőlem. Mindenesetre szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak a szettek: finomak és szexik egyszerre, sikkesek és nagyon színesek, egyszóval elég franciásak.

A divatdiktátorság okára fény derül, Emily karaktere ugyanis büszke Pletykafészek-rajongó, a sorozat hatása a ruhákon erősen érezhető. Például a balettelőadáson viselt kis feketéjébe konkrétan szerelmes lettem, és bármelyik kalapját örömmel elfogadnám.

#4. Mert sok a kaja… meg az erotika

Ha a szereplők épp nem dolgoznak, vagy valamilyen munkaügy miatt vannak házon kívül, akkor általában esznek és/vagy isznak meg partiznak. De van, hogy munka közben is ezt csinálják (nem is értem, a WMN-nél ilyesmi sosem történhetne meg…). Fine dining éttermek kínálatára csorgathatjuk a nyálunkat, és épp csak hogy nem érezzük a képernyőből felénk szálló friss pékáru illatát. Melléjük kísérő gyanánt, hol márkás francia bort kóstolgatnak a szereplők, hol meg champagne-t, és mindezt akár már délelőtt is, nyilván egy pohár elviteles kávé után. A főszereplő, mondjuk, egy luxus-marketingügynökségnél dolgozik, így valamennyire érthető ez a habzsi-dőzsi.

Mivel Párizsban játszódik a sorozat, a habzsi-dőzsi a férfiak elfogyasztásában is megmutatkozik.

Akkor vagy különc, ha nincs szeretőd, és természetes, hogy egy ügyféltől egy jól sikerült marketingkampány után csinos fehérneműt kapsz ajándékba figyelmessége jeléül. Az is magától értetődő, hogy az alsó szomszédod egy piszok helyes srác, ezért amikor elromlik a zuhanyzód, ott mosol hajat.

…és ez a kedves, langyos limonádé ilyenkor válik forróvá!

Deli Csenge

Képek: Netflix