„Nem tojtam tojást november óta.”

„Lecsippantottam a H betűt a gazdám új laptopjáról.” 

 

„Megjátszom, hogy beteg vagyok, hogy a házban lakhassak tavaszig.” 

„Üldözöm és megharapom a kismacskákat”

„A gazdám kénytelen tojást venni a boltban, mert egy potyázó naplopó vagyok.” 

„Ráugrottam az emberek tányérjára, elloptam a spagettijüket és elszaladtam.” 

„Megettem a macskaszart. (És ízlett.)” 

„Szórakozásból rettegésben tartom az aprónépet.” 

„Elbújtam a szarufák közé a garázsban, míg az emberek egy órán át kerestek, és az anyukám sírt miattam.” 

„Soha nem hagyom abba a kukorékolást.” 

„Megettük a tanfolyami jegyzeteket. És az áramszámlát, de ez nem volt akkora baj.” 

„Átrepülök a kerítésen, és belakmározok a konyhakertből.” 

„Megtámadtam a nyuszit.” 

„Egészben lenyeltem egy egeret.” 

„Attól érzem magam teljesnek, ha hangosan panaszkodhatok.”

„Fejen csíptem a tyúkokat. És megettem a kenyeret. Az összeset.” 

 

„Belopakodtam a házba, és a földre szartam.” „Én meg feltakarítottam. Szerintem nagyon ízletes volt.” 

„Eltűntem két hétre, majd 11 csibével tértem haza. (Most fogamzásgátlót szedek.)”

És, bár a képek alapján úgy tűnik, a csirkék rosszabbak mint egy csapat gyerek és kölyökkutya együtt, felelős tyúktartóként fontosnak tartom leszögezni, hogy a háziszárnyasok 99,9 százaléka nem ilyen galád jószág. Létezésük egyetlen negatívuma a folyamatos szarás. Az viszont tényleg baromi idegesítő. 

Zimre Zsuzsa