–

Így indult

A tyúkokkal való kapcsolatom 1984 táján kezdődött, amikor Balatonhenyén nyaralva szembesültem vele, hogy Margitka levágja őket szépen... sorban, ahogyan azt kell. Én mérhetetlen döbbenettel néztem az udvaron fejetlenül rohangáló állatokat, de mivel Margitka annyira jó csirkepököltet csinált, hamar túlléptem a véres részleteken. És különben is, a gyerekek nem lelkiznek annyit ezeken a dolgokon, mint azt sokan gondolják, vagy legalábbis én biztosan nem tettem.

Jó harminc év múlva jutottam el odáig, hogy közelebbi viszonyt alakítsak ki a baromfikkal. A gyerekem ugyanis kamaszkorba lépett, és mérhetetlen mennyiségű tojást tol be az arcába reggel, délben, este. Én viszont ódzkodom a ketreces tojástól, nem állatnak való élet az. A biotojást azonban einstandolta a maffia... legalábbis erre gyanakszom, mert aranyáron adják. Mifelénk pedig nincs a piacon házi tojás, és különben is a Dunakanyar legúribb piaca a miénk. Magyarul: mocsok drága.

Na, valahogy ezzel kezdődött a tyúkok és az én történetem, ami egyáltalán nem volt mentes az izgalmaktól, de mára összeszoktunk. És kicsit sem bántam meg, hogy belevágtam a baromfitartásba.

Tény, hogy ha még mindig a városban élnék, nem lenne olyan egyszerű a helyzet, bár ma már erkélyen tárolható tyúkólakat is árulnak. De mi az az igazi – maradékokból összetákolt – ólhoz képest?

Építsünk ólat!

A kert hatalmas, a télálló bambusz, és a soha nem használt fedett parkoló mellett pont elférnek – kezdtem bele naivan, majd jött Pali bácsi, a rendes, mindenhez értő székely ember, aki körülnézett a sufniban, hogy ugyan, mit lehet használni. Így lett a gyerek hajdani babaágyából ajtó, és a maradék faanyagokból ól, ahogy az faluhelyen lenni szokott. Már csak a szaktudás és a tyúkok hiányoztak. Tyúkok azóta lettek, a szaktudás meg alakul, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent tudok a baromfikról.

Szögezzük le, tyúkot tartani otthon nem igazán éri meg. Magyarul: drágább az így megszerzett tojás, mint a bolti verzió. Mert a tyúknak kell szalma, valamilyen eledel, igen, nevezhetjük tápnak, de attól úgy tűnik, mintha szójával tömném az állatokat, pedig mi sem áll távolabb az igazságtól. Viszont a tyúkoknak, kacsáknak és egyéb szárnyasoknak nem elég, hogy összeszedik a kertből a zöldet meg a kukacot, sajnos ebben az esetben vagy nem tojnak, vagy hamar leamortizálódnak, és azt senki nem akarja.

Mi kell a tyúknak? Zárt ól. Télen hideg van, és a rókák, nyestek, valamint egyéb ragadozók mind a tyúkokra hajtanak. Nem árt nekik egy zárt terület sem, amit percek alatt ki fognak kapirgálni, magyarul: rendkívül ronda lesz a látvány. Ez van, a tyúkok kapirgálnak. Ezen túl már csak etető és itató kell, valamint – ha nagyon lusták vagyunk, télre érdemes beszerezni melegítőt, ami nem hagyja befagyni a vizüket. A tyúkok szeretik a szalmát, úgyhogy erre is szükség lesz. Már ha jól akarja őket tartani az ember. Ha pedig dizájnolt tyúkólban gondolkodik, annak sincs semmi akadálya.

Mit kell tudni a tyúkról?

A tyúk buta. Nagyon buta. Ez van, ezzel a hátránnyal együtt kell élni, és gyakorolni a türelmet.

A tyúk nem ismeri meg az embert, nem lehet simogatni – vagyis lehet, de azt fogja hinni, kakas vagy, aki meg akarja hágni – és nem hallgat a nevére. Hallgat viszont a „pi-pi-pi” szövegre, és követni is fog... némi kaja reményében.

A tyúk mindent megeszik. A saját haverjának a belét is, ha hozzájut. Ebből azért látszik, hogy a tyúk nem túl aranyos állat, még akkor is, ha úgy tűnik.

Viszont nem igazán zavarja az eső és a hideg. Simán elvan a hóban, maximum az ételért panaszkodik, amit onnan lehet tudni, hogy rikácsol.

A tojáshoz nincs szükség kakasra. Számos diplomás barátom – mondhatni az összes – első kérdése az volt, hogy hol a kakas. Nélküle is lesz tojás, csak abból nem kel ki soha semmilyen kiscsirke, mert nincs megtermékenyülve. Ezért sem kell rettegni a bolti tojás esetében, hogy felütünk egy embriót. Ugyanis a nagyüzemi állattartásban hülyék lennének feleslegesen tartani a kakasokat, hiszen csak viszik a pénzt, de nem tojnak.

A tyúkok napi egy tojást tojnak. Egészen pontosan 25 óra kell nekik, hogy kialakuljon bennük egy új tojás. Elvileg. Mert gyakran előfordul, hogy nem tojnak. Ha hideg van, ha meleg van, ha nincs elég fény – ezért is világítják meg őket az ipari gazdaságokban – ha nincs megfelelő kaja, szóval számos indokot ki tudnak találni.

De alapvetően arra lehet számtani, hogy tojnak, mint a kisangyal: naponta egyet. Mondjuk, az is igaz, hogy szeretik eldugni a tojásokat, ezért télen gyakran találok a kertben fagyott tojáshalmokat. Rosszabb esetben megeszik a kutyák.

Milyet érdemes venni?

A nagy kérdés mindig az, honnan szerezz tyúkot, és milyet válassz. Egyszerűnek tűnik, de számos buktatója lehet. Vannak, ugye, a letojt tyúkok, amelyeket szanálnak az üzemekből. Magyarul: vagy megveszed, vagy levágják őket. Ez nagyjából egyéves korukban következik be. Na, ezeket meg lehet venni, de nincs sok értelme, mert már rég túl vannak a csúcsponton, hogy finoman fogalmazzunk.

Érdemes körbenézni a Facebookon, számos baromfis csoport létezik (tényleg). Vannak piacok is, az egyik legismertebb a monori kisállatbörze. Ha nem idegenkedsz a hibridektől, akkor viszont érdemes Bábolnáról rendelni, ők rendelkeznek a legnagyobb tenyészállománnyal az országban. Ráadásul elég menő, ha az ember azt mondja: rendeltem pár Hy-Line Brownt, illetve az én esetemben Tetra-SL-t. Én több kísérlet után ezt választottam, házhoz is hozták a 16 hetes tyúkokat.

Hozzáteszem, azért ez egy gyár, nem lelkiznek az állatokkal: kamion megáll, tyúkokat előrángat, lábuknál fogva lógnak az ember kezében, aki laza mozdulattal pöcköli át őket, és már ott sincs. Megérkeztek az új házi kedvencek.

Kaptam melléjük papírt, 16 hetesen 23 vagy 24 oltással rendelkeznek, na ja, az ipari termelés átka – viszont nem kapják el a kokcidiózist, a Marek-féle betegséget, meg az összes többi rémálmot, aminek a vége az, hogy az ember zokogva keres egy szomszédot, aki levágja a beteg, szenvedő állatot... vagy elviszi az állatorvoshoz, aki úgy csinál, mintha teljesen természetes lenne, hogy tyúkokat altat el ahelyett, hogy a hülye gazda kitekerné a nyakát.

De miért?

Felmerül a kérdés, hogy ha ennyi munka van velük (napi kétszeri programot jelentenek az embernek), és mindent összeszarnak, akkor mégis miért jó tyúkot tartani?

Első és legfőbb indok természetesen: a tojás.

A második a hús – na jó, ha van valaki, aki levágja őket.

Harmadik pont pedig az, hogy minden bumforditásuk ellenére szerethetők. Nehéz ezt megmagyarázni, hiszen ténylegesen sík hülye állatok. Képesek állni és végignézni, ahogy a havert elintézi egy kutya, és az összes védekezés kimerül a hangos rikoltozásban. Nagyjából annyira ragaszkodnak az emberhez, mint egy konzerves dobozhoz, viszont mindent összeszarnak.

Mindezek ellenére megviselt, amikor az állatorvos elaltatta az egyiket, miután megtaláltam a kutya által leamortizált példányt, és valószínűleg én vagyok az egyetlen ember, aki boldog nyugdíjas éveket biztosít a letojt példányoknak, maximum néha röhögök magamon, amikor azt veszem észre, hogy milyen mély átéléssel ecsetelem a világnak, miért is olyan baromi jó dolog tyúkokat tartani.

Zimre Zsuzsa

A képen a szerző látható.