Közel három év után tértem vissza végre Spanyolországba, a második hazámba. Ahogy anyám mondaná, süldőmalac-vágtában nyargaltunk végig a fél országon Vicával, így alig hét nap alatt utaztunk a félszigeten belül majdnem 2000 kilométert, tomboltunk Noel Gallagher koncert első sorában őrjöngő spanyol rajongók között, láttuk a Real Madrid fölényes BL-győzelmét egy fővárosi tapas-bárban, vonatoztunk 1300 kilométert havas tájakon át, bőrig áztunk a világ végén, vagyis Spanyolország legnyugatibb pontján, Muxíában, meglátogattuk Don Quijote városát, a páratlanul szép Toledót, és még volt időnk semmit tenni a néha előbukkanó napfényben, sétálni jókat enni, inni, mulatni is. Prónay-Zakar Gina írása és képei.
–
A legjobb, de legalábbis legkedvesebb képeket hoztam el nektek erről az egy hétről.
Élet. Halál. Isten. Elmúlás. Ezen a hétvégén talán még aktuálisabb kérdések, hiszen ilyenkor a gyerekek is szemtől szembe kerülnek a család veszteségeivel, hiányaival. Tudjuk, hogy nehéz, de nem érdemes elhallgatni, elterelni a szót vagy letagadni az érzéseket. Itt van például egy remek könyv, amely sokat segít abban, hogy elindulhasson a beszélgetés.
Ritkán ad interjút. Fényképezőgéppel a kezében, egy maga tervezte és építette lesen, valamelyik lápvidék vagy dzsungel mélyén érzi jól magát. De ezt a beszélgetést mégis nagyon várta DTK-val, pedig autóba kellett ülni hozzá a városban… Az Elviszlek e heti vendége Máté Bence világhírű magyar természetfotós.
