Közel három év után tértem vissza végre Spanyolországba, a második hazámba. Ahogy anyám mondaná, süldőmalac-vágtában nyargaltunk végig a fél országon Vicával, így alig hét nap alatt utaztunk a félszigeten belül majdnem 2000 kilométert, tomboltunk Noel Gallagher koncert első sorában őrjöngő spanyol rajongók között, láttuk a Real Madrid fölényes BL-győzelmét egy fővárosi tapas-bárban, vonatoztunk 1300 kilométert havas tájakon át, bőrig áztunk a világ végén, vagyis Spanyolország legnyugatibb pontján, Muxíában, meglátogattuk Don Quijote városát, a páratlanul szép Toledót, és még volt időnk semmit tenni a néha előbukkanó napfényben, sétálni jókat enni, inni, mulatni is. Prónay-Zakar Gina írása és képei.
–
A legjobb, de legalábbis legkedvesebb képeket hoztam el nektek erről az egy hétről.
Kutyaélet
Szuper!
Rock n' Roll
Örök szerelem
Még egy koncert
Út
Fotók
Háborgó tenger
Kaja!
Egy állomás...
Don Quijote
Toledo
Már megint kaja
Győzelem!
Vissza! Vissza!
Hasta pronto, Espana! Remélem, hamarosan újra találkozunk!
Részegek a trolin, táncoslábú öregember, a kisfiú, aki költő akar lenni... És te észreveszed magad körül a városban nyüzsgő embereket? Erika miközben jár-kel, megjegyzi a történeteket, és lefotózza a tócsákban tükröződő várost. Nézd meg ezeket a képeket és a hozzájuk tartozó titkos párbeszédeket!
Külföldre szakadt fiatalok és az otthoni ízekkel operáló anyák, akik nem ijednek meg az eléjük háruló több száz kilométeres akadályoktól. Hollandiában élő olvasónk úgy gondolja, a hazától talán el lehet szakadni, a hazai ízektől viszont biztosan nem.
Jó ötlet a lánykéréssel rögtön a nagy trakta után, a fél család szeme láttára előrukkolni? – Ezt gondolják menyasszonyok, egy esküvőszervező, egy gyűrűkészítő, és ezt mutatja a statisztika:
Min tudnak izgulni fellépés előtt egy 35 éves zenekar tagjai? És mit gondolnak arról, hogy mindenki meg akarja nekik mondani, hogy milyen a jó Tankcsapda? Erről beszélgettek a friss Popfilterben:
Kollégánk a dr. Karsai Dániel alkotmányjogásszal készült interjújáért kapta a díjat. Krajnyik Cintia az elismerés kapcsán azt mondja, gyerekként csodálta a díjnyertes újságírókat, de ma már tudja: az interjúalanyok az igazi hősök.