Közel három év után tértem vissza végre Spanyolországba, a második hazámba. Ahogy anyám mondaná, süldőmalac-vágtában nyargaltunk végig a fél országon Vicával, így alig hét nap alatt utaztunk a félszigeten belül majdnem 2000 kilométert, tomboltunk Noel Gallagher koncert első sorában őrjöngő spanyol rajongók között, láttuk a Real Madrid fölényes BL-győzelmét egy fővárosi tapas-bárban, vonatoztunk 1300 kilométert havas tájakon át, bőrig áztunk a világ végén, vagyis Spanyolország legnyugatibb pontján, Muxíában, meglátogattuk Don Quijote városát, a páratlanul szép Toledót, és még volt időnk semmit tenni a néha előbukkanó napfényben, sétálni jókat enni, inni, mulatni is. Prónay-Zakar Gina írása és képei.
–
A legjobb, de legalábbis legkedvesebb képeket hoztam el nektek erről az egy hétről.
Mit jelent az igazság egy kiszolgáltatott gyerek számára? Miért nem hiszünk neki, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá? Milyen előitéletek dolgoznak bennünk, és olykor a szakemberekben is? A traumatudatos megközelítés nem jóindulat, hanem kötelesség. Lenne.
Andrea több generációs alkoholbeteg családból származik. Ám hiába fogadta meg, hogy ő másképp fog viselkedni, mint a felmenői, végül magával rántotta őt is az ital, majd a gyógyszerek. Igen mélyre került, a gyerekeit elveszítette, elmagányosodott, a gödör mélyéről azonban jó darabig azért sem tudott visszakapaszkodni, mert még az ellátórendszer is cserben hagyta.
