Közel három év után tértem vissza végre Spanyolországba, a második hazámba. Ahogy anyám mondaná, süldőmalac-vágtában nyargaltunk végig a fél országon Vicával, így alig hét nap alatt utaztunk a félszigeten belül majdnem 2000 kilométert, tomboltunk Noel Gallagher koncert első sorában őrjöngő spanyol rajongók között, láttuk a Real Madrid fölényes BL-győzelmét egy fővárosi tapas-bárban, vonatoztunk 1300 kilométert havas tájakon át, bőrig áztunk a világ végén, vagyis Spanyolország legnyugatibb pontján, Muxíában, meglátogattuk Don Quijote városát, a páratlanul szép Toledót, és még volt időnk semmit tenni a néha előbukkanó napfényben, sétálni jókat enni, inni, mulatni is. Prónay-Zakar Gina írása és képei.
–
A legjobb, de legalábbis legkedvesebb képeket hoztam el nektek erről az egy hétről.
Anyák, akik fulladoznak a teendők alatt. Apák, akik azt hiszik, ők csak besegítenek. És egy rendszer, ami ezt máig természetesnek tekinti, de hosszú távon valójában mindenkinek árt.
Az 1991-ben született, hithű ifjút gyerekkorától kezdve két dolog érdekelte: a videójátékok és az eucharisztikus csodák. Tizenegy évesen már saját honlapot szerkesztett, hogy népszerűsítse a katolikus hitet. Bár Acutisnak csak rövid idő adatott – 15 évesen halt meg leukémiában –, az olasz tinédzser maradandó nyomot hagyott a világban. Rendíthetetlen hitével még Ferenc pápát is lenyűgözte, aki idén szentté akarta avatni.
A Partizán dokumentumfilmje bemutatja, hogyan torzította el a kormányzati kommunikáció a közbeszédet, és hogyan vált a gyűlölet a politika fő eszközévé.
