Közel három év után tértem vissza végre Spanyolországba, a második hazámba. Ahogy anyám mondaná, süldőmalac-vágtában nyargaltunk végig a fél országon Vicával, így alig hét nap alatt utaztunk a félszigeten belül majdnem 2000 kilométert, tomboltunk Noel Gallagher koncert első sorában őrjöngő spanyol rajongók között, láttuk a Real Madrid fölényes BL-győzelmét egy fővárosi tapas-bárban, vonatoztunk 1300 kilométert havas tájakon át, bőrig áztunk a világ végén, vagyis Spanyolország legnyugatibb pontján, Muxíában, meglátogattuk Don Quijote városát, a páratlanul szép Toledót, és még volt időnk semmit tenni a néha előbukkanó napfényben, sétálni jókat enni, inni, mulatni is. Prónay-Zakar Gina írása és képei.
–
A legjobb, de legalábbis legkedvesebb képeket hoztam el nektek erről az egy hétről.
Élet. Halál. Isten. Elmúlás. Ezen a hétvégén talán még aktuálisabb kérdések, hiszen ilyenkor a gyerekek is szemtől szembe kerülnek a család veszteségeivel, hiányaival. Tudjuk, hogy nehéz, de nem érdemes elhallgatni, elterelni a szót vagy letagadni az érzéseket. Itt van például egy remek könyv, amely sokat segít abban, hogy elindulhasson a beszélgetés.
Majdnem ugyanannyi éhes ember van világszerte, mint ahány tonna élelmiszert a szemétbe dobunk évente. Az éhezés pedig nem csak azt jelenti, hogy valaki nem jut megfelelő mennyiségű tápanyaghoz… Ma van az élelmiszer-biztonság világnapja, ez pedig egy érdekes és fontos cikk arról, hogy hogyan és mit (nem) eszünk mi, emberek a világon.
Számodra mi a boldogság íze? Mit tennél az „ízalbumodba”? És hány fajta tésztát ismersz eljárástól kialakítási mozdulaton át a formáig meghatározva? Ínycsiklandó beszélgetés egy food dizájnerrel, ami nemcsak a gyomornedveket indítja be, de a nosztalgiázást is!
Mózes Zsófi elvégezett egy képzést, és most önkéntesként vesz részt egy nők jogaiért küzdő civil szervezet munkájában. Segélyvonalas hívásoknál segít túlélőknek, akik az ország legkülönbözőbb pontjairól telefonálnak, mindannyian más és más élethelyzetben vannak. Közös bennük, hogy egytől egyig hálásak, amiért valaki ítélkezés nélkül meghallgatja őket, és hisz nekik. Miről árulkodik ez?
Európa legnagyobb atomerőműve a zaporizzsjai. A világ aggódva figyeli a körülötte dúló háborút. Elek Krisztián fotóriportját láthatjátok a helyszínről: