Közel három év után tértem vissza végre Spanyolországba, a második hazámba. Ahogy anyám mondaná, süldőmalac-vágtában nyargaltunk végig a fél országon Vicával, így alig hét nap alatt utaztunk a félszigeten belül majdnem 2000 kilométert, tomboltunk Noel Gallagher koncert első sorában őrjöngő spanyol rajongók között, láttuk a Real Madrid fölényes BL-győzelmét egy fővárosi tapas-bárban, vonatoztunk 1300 kilométert havas tájakon át, bőrig áztunk a világ végén, vagyis Spanyolország legnyugatibb pontján, Muxíában, meglátogattuk Don Quijote városát, a páratlanul szép Toledót, és még volt időnk semmit tenni a néha előbukkanó napfényben, sétálni jókat enni, inni, mulatni is. Prónay-Zakar Gina írása és képei.
–
A legjobb, de legalábbis legkedvesebb képeket hoztam el nektek erről az egy hétről.
Hazudnak-e még klasszikus értelemben a politikusok, vagy inkább teljesen közömbössé váltak az igazság iránt? Ha elszakadunk a tényektől, nem válik bohózattá a véleményszabadság? A sztárfilozófus, Byung-Chul Han könyvét ajánljuk.
A 340 éve született Johann Sebastian Bach művei – ahogy sokakat – engem is lenyűgöznek. A barokk zene egyik legjelesebb képviselőjének darabjai már kisiskolás korom óta jelen vannak az életemben, de el kellett telnie egy időnek ahhoz, hogy értékelni tudjam a művészetét. Ma pedig már az egyik kedvenc zeneszerzőmként tekintek rá.
