Közel három év után tértem vissza végre Spanyolországba, a második hazámba. Ahogy anyám mondaná, süldőmalac-vágtában nyargaltunk végig a fél országon Vicával, így alig hét nap alatt utaztunk a félszigeten belül majdnem 2000 kilométert, tomboltunk Noel Gallagher koncert első sorában őrjöngő spanyol rajongók között, láttuk a Real Madrid fölényes BL-győzelmét egy fővárosi tapas-bárban, vonatoztunk 1300 kilométert havas tájakon át, bőrig áztunk a világ végén, vagyis Spanyolország legnyugatibb pontján, Muxíában, meglátogattuk Don Quijote városát, a páratlanul szép Toledót, és még volt időnk semmit tenni a néha előbukkanó napfényben, sétálni jókat enni, inni, mulatni is. Prónay-Zakar Gina írása és képei.
–
A legjobb, de legalábbis legkedvesebb képeket hoztam el nektek erről az egy hétről.
Mályusz Anna villamosmérnök, a Nokia egyik csapatvezető kollégája. Egy ideális világban erre a mondatra már talán senki sem kapná fel a fejét, ám amíg a karrierválasztási kampányok szinte kizárólag fiúkkal hirdetik a reál területeket, tagadhatatlanul kuriózumnak számít a munkaköre.
Az oktatási intézményeken kívül sportegyesületek, alapítványok és magánszemélyek is szerveznek gyerekeknek eseményeket, foglalkozásokat, kirándulásokat és táborokat. Hozzánk érkező olvasói jelzések alapján azonban előfordul, hogy a szülőkkel előre aláíratják: a gyerek csak a szülő saját felelősségére vehet részt ezeken. Jogszerű ez?
