Közel három év után tértem vissza végre Spanyolországba, a második hazámba. Ahogy anyám mondaná, süldőmalac-vágtában nyargaltunk végig a fél országon Vicával, így alig hét nap alatt utaztunk a félszigeten belül majdnem 2000 kilométert, tomboltunk Noel Gallagher koncert első sorában őrjöngő spanyol rajongók között, láttuk a Real Madrid fölényes BL-győzelmét egy fővárosi tapas-bárban, vonatoztunk 1300 kilométert havas tájakon át, bőrig áztunk a világ végén, vagyis Spanyolország legnyugatibb pontján, Muxíában, meglátogattuk Don Quijote városát, a páratlanul szép Toledót, és még volt időnk semmit tenni a néha előbukkanó napfényben, sétálni jókat enni, inni, mulatni is. Prónay-Zakar Gina írása és képei.
–
A legjobb, de legalábbis legkedvesebb képeket hoztam el nektek erről az egy hétről.
Pop Mert Julián nyílt levélben fordult Magyar Péterhez a Tisza gyermekvédelmi konferenciája kapcsán – a kommentekből pedig kiderült, hogy messze nem állunk még készen arra, hogy meghallgassuk az áldozatokat.
A WMN Karcokban a legnépszerűbb íróktól olvashattok arról, milyennek látják a világot, amelyben élünk, és milyenek vagyunk mi magunk ebben a világban. Nevetés és fájdalom, líra és irónia, mese és fekete humor – felkavaró képek és gondolatok hétről hétre. Felkészültetek? Akkor gyerünk! Marton Krisztián novellája következik.
A nyugtalanláb-szindróma – angol nevén restless leg syndrome – cseppet sem ritka neurológiai kórkép: hazánkban nagyjából minden tizedik ember érintett, és az életkor előrehaladtával egyre valószínűbbé válik a megjelenése, mégis nagyon keveset tudunk még róla. Amellett, hogy sokan szimpla álmatlanságnak könyvelik el az éjjeli rosszulléteket, a szakemberek közül is sokan értetlenül szemlélik a jelenséget. Takács Dalma írása.
