Oké, akkor ez lesz az Okoskonyha első tesztje. A receptet alul találod, a poént pedig lelövöm most: tényleg igaz.

Veszel egy csomag tésztát, igen, azt a sima 500 grammosat. Raksz mellé mást is, úgyhogy elég lesz négy személyre. Beleteszed a magas falú serpenyődbe a tésztát… meg a szósz alapanyagait is… meg tulajdonképpen minden mást. Lefeded, és főzöd, néha megkevered. Ennyi.

És tényleg nem viccelek, ennyi.

Tuti, hogy kevesebb vele a macera, mintha külön készítenél szószt és tésztát, kevesebb a mosogatnivaló is, és ízesebb is lesz a tésztád, valahogy úgy, mint amikor nyers krumpliból készíted a rakott krumplit, ami aztán a tejfölben meg a kolbász levében fő meg, és sokkal intenzívebb lesz az íze, mint a főtt krumplis verzióban.

Most, hogy ismered a végeredményt, bátran vágj bele, vagyis hát sok mindenbe nem kell belevágni, meg bátornak sem kell lenned, mert ez elronthatatlan. Biztos, hogy te is mindig időszűkében vagy. Úgyhogy ez a te kajád, és még akkor is meg tudod csinálni, ha vegetáriánus, esetleg vegán vagy. Ha pedig figyelsz a szénhidrátra, készítsd kevesebb mennyiségű, teljes kiőrlésű tésztából, amit viszont tovább kell főznöd, így a szószon kívüli hozzávalókat öt perccel később dobd a lábosba.

tanyer

Eleinte nagyon szkeptikus voltam, mert én ennél hagyományosabban képzelem el a főzést. De a tésztaimádó gyerek (és férj!), a kevés idő, és a kíváncsiság végül mégiscsak rákényszerített arra, hogy én is kipróbáljam. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azért vannak a dolognak hátulütői, de egyik sem tragédia. A vége felé már eléggé figyelni kell arra, hogy ne ragadjon le a tészta, úgyhogy mindenképp állj ott mellette. Ha nem figyelsz, könnyen szét is főhet. Meg persze ez amúgy sem fine dining műfaj, úgyhogy nem kell szőrszálhasogatni.

Ezután a recept után jöttek a próbálkozások: nem is mindennel jó ám egyszerre. Van olyan, hogy – és például a teljes kiőrlésű tésztával már látszik ez a probléma – néhány alapanyag túlfőne, például a borsó vagy a spenót. Akad egy másik iskola is, ami ugyanúgy egylábasos, de több lépéses, és az ezt is orvosolja: főzd félkészre a tésztát szűrd le, majd ugyanabban a lábasban az első megoldás szerint add hozzá a többi alapanyagot, és onnantól az eredeti elképzelés szerint mehet tovább a főzőcske. Legközelebb majd így csinálom, most viszont íme, a recept, és úgy olvasd, ahogy  én: először tedd félre az előítéleteidet, készítsd elő az alapanyagaidat, aztán főzd meg. Úgyis te döntöd el a végén, hogy érdemes-e más ízekkel kísérletezni.

Minden egyben tészta

1 csomag hosszú tészta (tagliatelle, linguine)

½ l víz

½ l zöldség- vagy húsalaplé

1 vöröshagyma felszeletelve (vagy apróra vágva, ha úgy jobban szereted)

12-15 bazsalikomlevél

2 gerezd fokhagyma apróra vágva

1 hámozott egész paradicsomkonzerv (lehet darabolt is)

1 evőkanál olívaolaj

1 teáskanál cukor

1 teáskanál balzsamecet

10 dkg krémsajt

ízlés szerint parmezán

Tedd a tésztát egy magasabb falú nagyobb lábasba. Add hozzá az összes többi alapanyagot is a krémsajt és a parmezán kivételével, a bazsalikomnak csak a felét. Ha egész paradicsomot használsz, akkor kicsid törd össze. Lefedve forrald fel, utána keverd meg, és hagyd, hogy főjön, kissé gyöngyözve, de semmiképpen nem alacsony lángon. Időnként keverd át, hogy ne ragadjon le, de ne túl gyakran, mert kioldod a keményítőt a tésztából, és kásás lesz az egész. Amikor látod, hogy már sűrű a szósz, a tészta pedig megfőtt (körülbelül 12 perc), vedd le a tűzről, add hozzá a krémsajtot, a parmezánt és a maradék bazsalikomot, majd tálald.

Horvát Sára

A képek a szerző tulajdonában vannak