Évtizedekig abuzálhatta a hallgatókat egy katolikus pap a Notre Dame Egyetemen

–

Súlyos szexuális visszaéléseket és intézményi mulasztásokat állapított meg egy jogi vizsgálat az Egyesült Államok egyik vezető katolikus egyetemén, a Notre Dame-on. A Debevoise & Plimpton ügyvédi iroda által készített jelentés szerint Thomas King atya az 1980-as és 1990-es években több esetben is szexuális visszaélést követhetett el férfi hallgatókkal szemben.

King atya a Zahm Hall kollégium vezetőjeként azzal az ürüggyel rendelte magához a diákokat, hogy aggódik az egészségükért. Azt állítva, hogy ellenőrizni szeretné a testsúlyukat, egy öltözőbe kísérte őket, ahol arra utasította a hallgatókat, hogy vetkőzzenek le, mielőtt ráállnak a mérlegre. A levetkőztetés önmagában is visszaélésnek minősül, de emellett több diákot fizikailag is szexuálisan bántalmazott. 

A jelentés szerint legalább tizenöt áldozata volt a Notre Dame-on, és a későbbi években a szomszédos Holy Cross College-ban együttesen.

A vizsgálat szerint az egyetem felé már az 1990-es években jelezték King atya visszaéléseit, ám ezekre nem reagált megfelelően az intézmény. Az ügyvédi iroda kihallgatta az érintett részlegek munkatársait. Sokan egyáltalán nem emlékeznek bejelentésekre, más alkalmazottak egyszerűen nem értették, hogy mitől lesz szexuális jellege a méretkezésnek – áll a dokumentumban. 

1997-ben King atya átment a Holy Cross College-ba, itt ő tett javaslatot arra, hogy mely diákok kerülhetnek át a nagyobb, rangosabb Notre Dame-ra, ami jelentős hatalmat adott a kezébe. Körülbelül tíz évet töltött ott, majd egy papi idősotthonba vonult vissza. A jelentést készítő ügyvédi iroda szerette volna őt is meghallgatni, ám ügyvédjén keresztül visszautasította ezt.

A jelentés egy másik pap, David Porterfield ügyét is ismerteti, aki egy 1983-ban ellene benyújtott panasz nyomán lemondott rektori posztjáról. Az egyetem azonban később ismét alkalmazta: előbb kollégiumi asszisztensként, majd a felvételi irodán dolgozott. A tavaly elhunyt Porterfield ellen később újabb panaszok is érkeztek, emiatt alkoholfüggőség-kezelő programba küldték, később pedig tiszteletesként és szenvedélybeteg-tanácsadóként tevékenykedett.

Túl kevés, túl későn

Az egyik áldozat, David Tybor a New York Times-nak elmondta, hogy elégedetlen a jelentéssel:

„Azt gondolom, hogy a jelentés több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Ez nem az első ilyen eset a Notre Dame-on. Ugyanazokat mondják most is, mint 25 évvel ezelőtt: hogy soha többé nem fog ilyesmi megtörténni"

Tybor 1998-ban végzett a Notre Dame-on, ma már a Tufts Egyetem professzora.

Robert A. Dowd atya, az egyetem elnöke közleményben reagált a megállapításokra: „mélységesen megdöbbentőnek" nevezte a feltárt tényeket, és megköszönte azoknak a bátorságát, akik megosztották fájdalmas történeteiket. Az intézmény tanácsadói programot hoz létre az áldozatok számára, és új eljárást vezet be a papok elleni panaszok kezelésére. Az ügy iratait az egyetem átadta az indianai rendőrségnek. 

A botrány nem előzmény nélküli. A Boston Globe 2002-es, Pulitzer-díjas tényfeltáró riportjában részletesen írt arról, hogy az Egyesült Államokban a katolikus egyházban milyen mélyen gyökereznek a szexuális visszaélések, és hogyan próbálták eltussolni ezeket az ügyeket. Az amerikai bíróságokon jelenleg is több mint húsz állámban folynak ilyen ügyek. 

Az eset azért sem egyedei, mert az egyházak, iskolák és sportklubok olyan hierarchikus, bizalmi alapú rendszerek, ahol a hatalmi pozícióban lévők – tanárok, edzők, papok – különösen nagy kontrollt gyakorolnak a fiatalok felett. Ebben a felállásban a kiszolgáltatottság és a lojalitás gyakran megnehezíti a visszaélések felismerését és bejelentését, miközben az intézmények hajlamosak a problémák belső kezelése felé tolni az ügyeket – erről Gyurkó Szilvia itt írt korábban.

Nagy Andi